A minap felhívott egy közeli ismerősöm, hogy Szencen ismét szemet szúrt a magyar nyelvű utcanévtábla, melyet megrongáltak, pontosabban, ledöntötték az oszlopot, amelyen a tábla volt, és magát a táblát el is vitték.
Hasonló esetről már mi is beszámoltunk, azóta a probléma visszatérő jelenségnek számít, szinte hetente hallani arról, hogy újabb táblákat rongáltak meg. A mátyusföldi városka, Pozsony közelségének és a település határában lévő logisztikai központoknak köszönhetően tömegesen vonzza ide az ország más részeiből az embereket. Ennek következtében a nemzetiségi arányok jócskán megváltoztak, a város vezetése azonban úgy döntött, hogy a város közterületeinek nevét a törvény előírásait betartva, magyarul is feltüntetik. Előbb az új utcákat nevezték meg magyarul is, majd a régi táblákat szintén lecserélték, illetve cserélik fokozatosan. Közben sorra helyezik ki újra azokat, amelyeket ellopnak, vagy megrongálnak.
A magyar táblákat folyamatosan rongálják, a városi hivatal pedig ezek pótlására egyfolytában újakat rendel. Azok, akik megrongálják a táblákat, három dolgot nem vesznek figyelembe. Elsősorban a táblák kihelyezését törvény írja elő. Annak ellenére, hogy a legutolsó népszámlálási adatok nem éppen kecsegtetőek a szenci magyarságra nézve, a szabályok szerint magyarul is fel kell tüntetni a közterületek megnevezését. A másik tény, amit nem vesz figyelembe az elkövető, hogy köztulajdont rongál, tehát bűncselekményt követ el. A harmadik fontos dolog pedig, hogy amennyiben azt szeretnék, hogy a város, ahol élnek, fejlődjön, nem kellene az önkormányzatot további értelmetlen kiadásokkal terhelni. Ugyanis az újabb és újabb táblák pénzbe kerülnek.
Az ismerősöm, aki felhívott, hogy valakinek elpanaszolja az esetet, azt is megemlítette, éppen olyan személy sürgette a helyzet megoldását, aki a nevét szlovákul használja, még a közösségi portálon is. Azt kérdezte, értem-e, hogy az emberek nem tesznek semmit a jogaik érvényesítése érdekében, de azt másoktól elvárják. Igen, sajnos még mindig nem vagyunk elég jogtudatosak, sok magyarnak nem is hiányoztak a magyar utcatáblák, míg az önkormányzat nem kezdte el kihelyezni őket, most pedig, ha megrongálják azokat, azonnal követelik a cserét. Pedig sok mindenre jogunk lenne, többek között arra is, hogy az anyanyelvünk szerinti helyesírás szerint használjuk a nevünket. Arra is jogunk van, hogy a hivatalokban anyanyelvünkön kommunikáljunk, főként, ha az adott településen történetesen többségben is vagyunk. Még írásban is jogunk van erre. Az már más kérdés, hogy az anyakönyvi kivonatok nyomtatványa hiába kétnyelvű, ha a számítógépes programok, amelyekkel azt kitöltik, csak szlovákul tüntetik fel az adatokat. Az állam arra már nem gondolt, hogy az önkormányzatok által használt anyakönyvi programokat is két-, illetve többnyelvűsítsék.
Sokadjára is csak ismételni tudjuk, van még mit tennünk, van még hova fejlődnünk…
