Bocskai István, Erdély fejedelme 410 éve, 1606. december 29-én halt meg Kassán. A politikus életére vonatkozó kutatásokat G. Etényi Nóra, Horn Ildikó és Szabó Péter impozáns kötetben tíz évvel ezelőtt összegezték.
Bocskai István 1557. január 1-jén Kolozsvárott, a főtértől nem messze, Mátyás király szülőházának szomszédságában, az ún. Eppel-házban született. Szülőföldjének azonban Kismarját tartotta, amit jól bizonyít az 1606. szeptember 22-én adott kiváltságlevél néhány sora: „illenék-e megfeledkeznünk arról a helyről, arról a mi igen kedves szülőföldünkről, közelebbről a Bihar vármegyében fekvő, általánosan Kismarjának nevezett (községről), amelyről a mi eleink, ükapáink nagyapáink, ősapáink eredetüket onnan véve magukat nevezték és neveztették…” Istvánnak 14 testvére volt, igaz, hogy közülük többen még gyermekkorban meghaltak. A Bocskai család tagjai összetartottak, és ez a nagy vagyonok birtoklásának korában nem tűnt magától értetődőnek.
Bocskai 1567-ben, 10 éves korában kerülhetett a bécsi udvarba. Első éveit apródként töltötte II. Miksa császár oldalán.
Bocskai 1604 októberében bontotta ki zászlaját, amikor a magyarok elkeseredettsége már érthető volt. Bár a birtokelkobzási perekkel a kincstár a pénzhiányt kívánta megoldani.
A lázadó Bocskaiból 1605-re uralkodó lett: február 25-én a nyárádszeredai országgyűlésen a rendek Erdély fejedelmévé választották, az ünnepélyes beiktatásra csak szeptember közepén kerülhetett sor. Április 20-án Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották, mert ezzel kívánták elérni, hogy Bocskait Magyarországon se tekintsék lázadónak.
A szabadságharc szempontjából döntőnek bizonyult, hogy Habsburg Mátyás főherceg lett a magyar ügyek szakértője, aki hamar megértette, hogy a magyar rendek mozgalma a birodalom egységét veszélyeztette. Az oszmánok is érzékelték, hogy hasznossá válhat számukra a felkelés. Ez Bocskai részéről nagyfokú óvatosságot igényelt, így a törökök által adott koronát csak ajándékként fogadta el, és az általa adott méltóságot is elhárította magától. Az őt lejárató nyugati kiadványok azonban már a törökösség vádjával illették és a Habsburgok az ékszerben magyarországi trónigényeit fenyegető kihívást látták.
Bocskai azonban a békére törekedett. Erőfeszítéseinek a bécsi békében meg is lett az eredménye. Nem sokkal ezután a Zsitva torkolatánál lezárhatták a török elleni háborút is. Bocskai István Kassán hunyt el, a korabeli kifejezés szerint „hasvízkór” következtében, ám halálának okairól nyomban legendák születtek, a közvélemény merényletet sejtett a háttérben.
Bocskai betegségét és halálát környezete mérgezésnek tulajdonította. A gyanú Kátay kancellárra esett, kinek a közvélemény felfogása szerint a bécsi udvarral igen gyanús összeköttetései voltak. Állítólag maga is Kátayt gyanúsította. Az utolsó éjszaka bizalmas embereit magához hívatta s előttük azon gyanújának adott kifejezést, hogy Kátay mérgezte volna meg. E gyanút megerősíteni látszott Kátay magaviselete is, s azért börtönbe vetették, ahonnan azonban a fejedelem testőrző ifjai kihurcolták, és darabokra vagdalták.
Bocskai holttestét Kassáról Gyulafehérvárra vitték és ott 1607. február 18-án nagy pompával eltemették. Bocskai volt Erdélynek első protestáns vallású fejedelme. Alakját megőrizte az emlékezet, helyet kapott a genfi „Reformáció falán” is. Életművével történészek sora foglalkozott.
Kassán emléktábláját tíz évvel ezelőtt emelte a Magyar Köztársaság Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzata.
(Múlt-kor történelmi portál/Felvidék.ma)
Bocskai emléktábla Kassán (Fotó: HE)
