Megalapítása idején az ország legnagyobb malátagyára volt az ógyallai. Félévszázados fennállása során 3,3 millió tonna malátát produkált. Jelenleg is Szlovákia legnagyobb és legmodernebb malátagyára. Éves produkciója 111 ezer tonna, melynek 85 százalékát exportálja.
Amint olvasom a hírt, képzeletemben már látom is a sűrű, fehér habkoronát és számban érzem a finom kesernyés ízt.
A sör majdnem egyidős az emberiséggel. Évezredek teltek el és még mindig nagyon népszerű. Sok helyen – így a Felvidéken is – részévé vált a helyi kultúrának. Sajátos tulajdonságai és íze örömére van a szomjazónak.
Egy jóbarátom inspirálására – aki az ógyallai gyárban dolgozik – megismerkedhettem ennek a népszerű italnak a történetével.
Ékírásos táblák tanúsága szerint az ókori Mezopotámiában már az i. e. harmadik évezredben is értettek a gabonasör-készítés művészetéhez.
Egyiptomban III. Ramszesz fáraó olyan értékesnek tartotta a sört, hogy mintegy 114 ezer litert ajánlott fel évente az isteneinek. Találtak sok olyan söröskorsót is, melyet a filiszteusok használtak, és amelynek szűrővel ellátott kifolyócsöve volt. Úgy tűnik, hogy ezek a nemzetek sokféle sört készítettek, hogy mindenki találjon ínyére valót, így aztán volt édes, sötét, illatos, szénsavban gazdag és fűszeres sör. Ezeket vagy melegen, vagy hidegen szolgálták fel, és volt, hogy felvizezték, de volt, hogy sűrű, szirupos formában kínálták.
Babilonban, ahol 19 fajta sört készítettek, még törvényeket is alkottak a sörfőzésre, melyek Hammurápi törvénykönyvében vannak feljegyezve. A sörkészítés legősibb írott receptjeit az ókori Egyiptomban régészeti ásatások során találták meg.
A sörkészítési módszereket később Európa is megismerte. Egyes római történészek megemlítik, hogy a kelták, germánok és más népek is előszeretettel készítették a sört.
A középkori Európában a sörkészítés kolostorokban folyt. A 19. századi iparosítás mérföldkőnek számít a népszerű ital történetében. Ekkoriban a francia vegyész és mikrobiológus Louis Pasteur rájött, hogy a sör erjedését okozó élesztőt élő organizmusok alkotják. Ennek a felfedezésnek köszönhetően pontosabban lehetett szabályozni a cukor alkohollá történő átalakulását.
Christian Hansen dán botanikus vált a sörkészítés egyik legnevesebb személyiségévé. Egész életét az élesztőkkel kapcsolatos kutatásoknak szentelte. Munkásságával szó szerint forradalmasította a sörgyártást.
A sörgyártás technológiája sokat változott az évszázadok folyamán – avat be a titokba P. Zsolt ismerősöm. Alapjában véve majdnem minden sörhöz négy fő hozzávaló kell: árpa, komló, víz és élesztő. A sörgyártás folyamatát négy műveletre lehet bontani: a malátakészítésre, a sörlé előállítására, az erjesztésre és az ászokolásra – árulja el a rejtélyt Zsolt.
Az egyik legismertebb sörfajta az Aranyfácán, egy igazán klasszikus világos sör. Az igazi, eredeti itt készül nálunk, a Felvidéken, Ógyalla városában. Előállításának titka nem csupán a gyártási technológiában rejlik, a nyersanyagok is sokat számítanak: a lágy víz, a jó minőségű maláta és a megfelelő sörélesztő.
Sok sörkedvelőnek az is fontos, hogy milyen a „csomagolás“, tehát hogy üveges, dobozos vagy csapolt sört iszik-e. A Felvidéken általában a jéghideg sört szeretik az emberek. Mások inkább szobahőmérsékleten fogyasztják, megint mások csapolva kérik.
Olvastam valahol, hogy a sör több fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, pl. riboflavint, folsavat, krómot és cinket. Egyes szaktekintélyek szerint a mértékletes sörivás segíthet a szív- és bőrbetegségek megelőzésében. Jelentős antioxidáns-hatású, vírusfertőzések ellen véd, stimulálja az immunrendszert és állítólag nem hizlal. Javasolt a vesekő betegségben szenvedőknek is. Ha jól választunk és tudjuk, hol a határ, mi is örömmel fogyaszthatjuk ezt a finom, frissítő italt.
Talán a kedves Olvasó is azt mondogatja magában: mit nem adnék egy pohár hideg sörért?
