Már javában folynak az előkészítési munkálatai a hétvégi Esterházy János-rendezvénynek, melyre Alsóbodokon kerül sor. De vannak, akik már egy héttel korábban megkezdték a maguk sajátos tisztelgését a mártírpolitikus emléke előtt.
Zsélyi Zoltán maratonfutó szervezésében egy csapat (további tagjai: Zsélyi Katalin, Ágh Péter, Szász Szilvia, Ravasz Eszter, Magyar Imre, Juhos Gábor és Bögi Gábor) úgy döntött, hogy az Esterházy-emlékfutás keretében elzarándokol a felvidéki Esterházy János-emlékekhez. Így akarják felhívni a figyelmet arra a tarthatatlan helyzetre az uniós Szlovákiában, hogy Esterházy János még mindig háborús bűnösnek számít, annak ellenére, hogy 75 évvel ezelőtt a szlovák parlamentben egyedül ő nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt.
A csapat tagja Juhos Gábor is, aki indulása előtt így fogalmazta meg tömören elhatározásuk lényegét: „Emlékmaraton egy igaz emberért, aki apostola volt és mártírja lett nemzetünknek. A Teremtő ránk hagyta az életet, hogy benne alkotó társaivá legyünk. Boldog vagyok, hogy részese lehetek.” Juhos 2013 őszén már körbefutotta a Székelyföldet (12 nap, 12 maratoni táv) az autonómia jegyében, majd egy évvel később a temesvári forradalom és a hősök emlékére a Bánság fővárosából a Partiumon át el egészen Kolozsvárig futott.
Nekem a futók önkéntes vállalásáról elsőnek a következő történet jutott eszembe, melyet egy előadáson hallottam: Miután Esterházyt visszahozták a Gulagról a csehszlovák börtönbe, már nagyon beteg, többek között tüdőbajos volt. Tisztába lévén betegsége fertőző tulajdonságával, a börtönőrtől egy külön poharat kért, hogy abból ihasson, így védve fogolytársait a betegségtől. Mire a börtönőr csúfolódva megjegyezte, hogy a gróf csak külön pohárból akar inni. Miután Esterházy több napig inkább szomjazott, de nem ivott, végül megkapta a külön poharat. Önmegtartóztatásával társait megmentette a halálos betegségtől. Embertársaikért ilyen áldozatvállalásra csak Krisztus katonái képesek, akiknek helye a boldogok között van, nem pedig a háborús bűnösök közt.
Talán Esterházy mérhetetlen szenvedésére is utalni akarnak az emlékfutás résztvevői, amikor egy héten át esőben, szélben, napsütésben róják a kilométereket emlékműtől emlékműig. Ők jogosan mondhatják, hogy Esterházy János szellemi unokái. A történet ez év április elején kezdődött, amikor is a pozsonyi maratoni futásra Zsélyi Zoltán a jelentkezésnél a rajtszámához az „Esterházy János unokája” fantázianevet diktálta be – majd izgatottan vártuk (magam is) a választ. Végül megjött a nevezés visszaigazolása a választott névvel. És Zoli így futotta végig a pozsonyi maratont. Mint nekem később elmondta, a célba érés után megkérdezte a szintén rendszeres maratonfutó Dzurinda volt szlovák miniszterelnököt is:
– Megkérdeztem Dzurindától a rajtszám mellett szereplő névre mutatva: Sor kerül a rehabilitálására? „Nem – hangzott a válasz – Nem lehet kiengedni a szellemet a palackból! Mit akarunk, hogy Kotlebának negyven százaléka legyen? Kotleba új náci fasiszta párt 14 képviselővel a szlovák parlamentben…”
Szombaton Alsóbodokon nyugtassuk meg a volt szlovák miniszterelnököt, és rettegő társait: Mi, a mártírpolitikus szellemi unokái, azt akarjuk, hogy a szlovák parlamentben Esterházy János unokáinak legyen negyven százaléka, de inkább 2/3-os többsége.
