Az Ipoly túlsó partjáról, Vámosmikoláról érkezett az a csoport, melynek tagjai 24 éve vállalt missziójuk szerint advent idején járják az Ipoly menti régiót, határon innen és túl, a Mikolai betlehemes játék bemutatásával.
Ezúton Farkas Ivánnak, a Magyar Közösség Pártja Nyitra megyei képviselőjének meghívására és támogatásával érkeztek, hogy advent örömvasárnapján a párkányi régió falvaiba hozzák el Krisztus születésének örömhírét. A csoport vezetője Németh Péter Mikola tanár, költő, esszéíró, reformer, szerkesztő-rendező, az Ipoly Eurorégió titkára. A Mikola nevet első verskötete megjelenésekor 1979-ben vette fel megkülönböztető keresztnévként, vállalt szülőföldje, az Ipoly menti Vámosmikola tiszteletére.
Farkas Iván, a rendezvény mecénása (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A Mikolai betlehemes játék hagyományőrzők dramatikus játéka, melyet 1993 óta minden évben előadnak, ha szükséges újabb szereplőkkel frissítve, melynek forgatókönyvírója és rendezője Németh Péter Mikola segítője, felesége, Köpöczi Rózsa. Az idei felvidéki körút alkalmával Szőgyénben a Nagyboldogasszony-templomban, Muzslán a Kisboldogasszony-templomban, és Sárkányfalván a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomban mutatták be a betlehemes játékot.
Németh Péter Mikola elmondta, hogy minden esztendőben más-más helyre viszik el a népi és az egyházi hagyományokra épült darabot, melyet templomokban, kultúrházakban, idősek otthonában, vagy szabadtéren adnak elő.
Farkas Zsolt plébános karácsonyi szentképet ajándékoz a szereplőknek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
„Az elmúlt évek alatt missziónk során megtapasztalhattuk, hogy jó cselekedeteink által képesek vagyunk kilépni hétköznapjainkból, önmagunkból, meglátva embertársainkban, és a határainkon kívül élő testvéreink szemében a krisztusi fény ígéretét, lélekben egyesítve nemzetünket, hiszen a kereszténységben is egyek vagyunk most és mindörökké. Az Ipoly Szabadegyetem hőskorszakától, az 1990-es évek elejétől számítva, szívbéli barátságok születtek az Ipoly mindkét oldalán, de az Ipoly-hidat a folyó alsó völgyében újjáépíteni nem tudtuk. Ez a tervünk nem valósult meg, és hogy mi lehet ennek az oka, erről hosszasan kellene elmélkednünk. Most csak annyit mondhatok, hogy magyarságunkban ideánkat nem adtuk fel, a szellemi hídjainkat tovább építgetjük, mert Illyés Gyula szavaival együttesen valljuk a Haza a magasban című vers ma is érvényes gondolatát: „Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben?” Valahogy így vagyunk mi ma is, szellemi testvérek, barátok” – vallja Mikola, aki az elmúlt évek során több alkalommal elhozta könyveit is a környező falvakba, iskolákba, könyvtárakba.
Ezúttal a karácsony ünnepére való készülődés adott lehetőséget az újabb örömteli találkozásra.
