A bronzmérkőzés résztvevői már a G csoport utolsó körében találkoztak. Mondhatni, egy eléggé érdektelen mérkőzés volt, hiszen akkorra már mindketten továbbjutottak a csoportból. A mérkőzés egyetlen emlékezetes mozzanata Januzaj bombagólja volt.
Kis túlzással azt is állíthatnám, hogy a bronzmérkőzés is hasonlóan érdektelen. Hiszen két csalódott csapatról van szó, melyek csak egy hajszállal maradtak le a döntőről. Ám esetünkben mégsem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen a korábbi világbajnoki szereplések nem kényeztették úgy el egyik válogatottat sem, hogy egy bronznak ne lenne értéke a számukra.
Belgium–Anglia 2–0 Szentpétervár, Szentpétervár Stadion
A mérkőzés aztán megmutatta, hogy a harmadik hely a belgák számára jelentett nagyobb motivációt. Az angolok több kezdőemberüket a cserepadon hagyták.
Meunier már a negyedik percben megszerezte a belga vezetést. Chadli beadására érkezett pontosan, megelőzve a védőt. A belgák a gól után is uralták a félidőt. Több gólhelyzetet is kidolgoztak, amelyekkel már ekkor eldönthették volna a mérkőzést. Az, hogy 1–0-val fordultak, csakis a belgákon múlott.
Southgate a második félidőre kettős cserével próbálta felrázni csapatát, ami sikerült is, hiszen az angol támadások intenzívebbé váltak. Néha percekig nyomás alatt tartották a belga védelmet, ám igazán veszélyes gólhelyzetig nem jutottak, Dier helyzetétől eltekintve. A lövése már túljutott a kapuson, ám a horvát mérkőzéshez hasonlóan most is a védő mentett. Elől Harry Kane hiába várta, hogy kiszolgálják, és nemegyszer kénytelen volt visszamenni a félpályáig, hogy labdához jusson.
A belga játékosok kedvvel, felszabadultan játszottak. Szemre is tetszetős kontrákat vezettek, amelyeknek a lelke Eden Hazard volt, aki ezen a világbajnokságon most játszott a legjobban, meg is választották a meccs emberévé. Teljesítményét akkor koronázta meg, amikor a 82. percben belőtte a második belga gólt.
Ezzel eldőlt, hogy Belgium nyeri a bronzérmet, ami a legjobb eredménye a világbajnokságok történetében.
