Ezernyolcszázkilencvennégy március 20-át követően már húsvétra készült az ország apraja-nagyja. Az Én Ujságom március 25-én megjelent száma is a feltámadás ünnepét köszöntötte. Az azt követő április 1-jei azonban már gyászkerettel jelent meg.
A címlapon Kossuth Lajos képével, a második oldalon Pósa Lajos soraival, a harmadik oldalon a gyászhírre reagáló versekkel.
Pósa Lajos nagy tisztelője volt Kossuthnak, így könnyek között tudott csak írni kedves gyermekeinek Az Én Ujságom hasábjain: „Nőjetek, nőjetek, kedves gyermekeim, majd megtanuljátok, ki volt Kossuth Lajos! Jaj, ha én azt nektek el tudnám mondani! Jaj, ha én azt nektek megírhatnám szépen! Nem tudom, nem tudom! Könny hull a szememből a papirosomra. Hulló könnyeimbe mártom a tollamat, könnyeimmel írom Magyarország gyászát” – írta. Továbbá kifejtette,
Kossuth volt a magyar nép apja, a szabadság vezére.
Majd így folytatta: „Hullott az ellenség, hullt a magyar vér is, pirosra festette a harcok mezéjét. Hulló magyar vérből, tudjátok, mi fakadt? A magyar szabadság piros rózsafája. Illatos virága nem sokáig virult”.
Kossuth elment bujdosónak, 45 évig élt hazájától távol. Olaszországban, Turin városában hunyt el 1894. március 20-án. A halottas vonat március 30-án érkezett meg a hamvakkal a Nyugati pályaudvarra.
Kossuth Lajos mauzóleumát Gerster Kálmán építette eklektikus stílusban 1903-1909 között (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az Én Ujságom következő, április 8-i száma is négy oldalon gyászkerettel jelent meg. A címlapon a múzeum előtti gyászszertartást látjuk, ahogyan a múzeum széles lépcsőit koszorúk ezrei borítják. A negyedik oldalon az Andrássy út elejét mutatja a rajz, ahol hömpölyög a tömeg. A második oldalon
Pósa bácsi számol be a temetésről, melyet „halandó ember még nem látott soha”.
„Nem temetés volt az, hanem diadalmenet. Kezdődött Turin városában. Az olaszok minden ciprust, minden babért letéptek s teleszórták vele a szabadság apostolának haza vezető útját”– írja. Magyarországon százezrek várták talpig gyászban. Budapesten, a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, „ott ahonnan egykor lángra gyújtó szavakkal hirdette a szabadság örök igéjét”.
Péntektől vasárnapig a múzeum csarnokában éjjel-nappal hullámzott a nép, látni akarta mindenki a koporsót, hogy leróhassa kegyeletét. Pósa bácsi úgy írja, mikor elhaladtak mellette, mintha mindig megszólalt volna: szeressétek a házát, szeressétek a szabadságot! A harangok vasárnap, 1894. április 1-én délelőtt tíz órakor az egész országban megkondultak. Szent lelkesedéssel zendült fel a Szózat, majd a Himnusz.
Az 1848/49-es szabadságharcosok sírkertje veszi körül a mauzóleumot (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A gyászmenetben félmillió magyar hömpölygött
„Mikor a temető kapuján berobogott a koporsó, a magyar nép ezrei letérdeltek és imádkoztak. Fohászt küldtek a magyarok Istenéhez Kossuth Lajosért s a haza boldogságáért. Bent a temetőben lebocsátották Kossuth koporsóját a sírboltba, feleségének és leányának a koporsója közé. Szebbnél szebb beszédeket mondtak felette” – emlékezett vissza Pósa Lajos.
Kossuth feleségének és lányának hamvait a család hozta haza e napra a genovai temetőből. A temetést Budapest főváros vállalta magára. Az országgyűlés nevében Jókai Mór búcsúzott. A gyászmenetben, mivel a katonák el voltak tiltva, a fővárosi és Pest megyei hajdúk alkottak sorfalat, de még így is sokkal többen voltak Kossuth temetésén, mint majd Ferenc Józsefén 1916-ban.
Az Én Ujságom 1894. évi április 8-i számában megkezdik a Singer és Wolfner kiadónál a gyűjtést Kossuth Lajos szobrára. Folyamatos az adakozás, gyerekek százai mozdulnak meg. Gyűjtőívek keringenek, színi előadások jövedelmét ajánlják fel.
Azon a szobron ott ragyog majd honszerető lelketek nemes lángja. Fogadjátok köszönetemet, hogy szavamat meghallgattátok
– írta Pósa bácsi. A támogatást Az Én Ujságom szerkesztősége 1895. február 25-én adta át a Pesti Hazai Első Takarékpénzár-Egyesületnek, mely jóváírta az összeget a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére alakult országos bizottság folyószámlája javára.
A kupolás belső tér közepén áll Kossuth Lajos díszes szarkofágja, kétoldalt a falfülkékben családtagjai nyugszanak (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az Én Ujságomban Pósa Lajos az 1894. április 15-i számban képen mutatja be Kossuth Lajos sírját. Az 1894. július 15-i számban kétoldalas képen a fővárosi elemi népfőiskola tanulói jelennek meg Kossuth Lajos sírjánál és a szerkesztő versével.
Mindennek idén már 125 éve, de a Kossuth Lajos iránt megnyilvánuló, Pósa Lajos által is plántált szeretet lángja azóta is pislákol. A gyermekek aranyszavú költőjének szülőfalujában, a Csemadok frissen alakult nemesradnóti alapszervezete által halálának napján – e sorok írójának kezdeményezésére – idén először emlékeznek 1848. március idusára, s egyben Kossuth Lajos halálára.
(Forrás: Az Én Ujságom vonatkozó lapszámai és a Muskátli 2019. évi márciusi száma)
