Brüsszelből egyre több rémhír érkezik. Nem rémhírként, hanem udvarias „ajánlás” formájában, „jóindulatúan”, keresztényi megértésre, toleranciára hivatkozva, miközben keményebb ukáz az, mint ami annak idején Moszkvából érkezett. Mert rémisztő, ahogy ezek az álpolitikusok a véleményszabadság nevében nyelvészkedni próbálkoznak, eltiporva ezzel mások véleményét.
Volt már ilyen több is, s ez a támadásforma az úgynevezett politikai korrektség nevében tovább gyűrűzik: az LMBTQ-lobbi tombolása mellett az, hogy ne legyen apa és anya (szép magyarsággal édesanya és édesapa), hanem szülő 1 és szülő 2, miközben nem világos, ki az egyes, ki a kettes és vajon nem diszkriminatív-e a kettes számára, hogy csak kettes.
Legújabban (többek között) azt „ajánlgatják” Brüsszelből, ne legyen karácsony, hanem ahelyett „csak” téli ünnep.
Hát én kikérem magamnak – s remélem, többen vannak ilyenek –, hogy ilyet „ajánlgassanak” nekem, s beleszóljanak az édes anyanyelvembe! Aki nem tudná, az édes kifejezés nemcsak ízt, hanem sajátot, vér szerintit is jelent – ez a szépséges magyar nyelv egyik ékköve. Pedig most az a program, ne legyen karácsony, se Szűz Mária stb., mert az némelyek érzékenységét sértené. Mert vannak, akik rossz néven veszik, ha európai keresztény kultúránkat, hagyományainkat bármi módon említjük.
Mi pedig, akiknek karácsony fontos, nem sértődhetünk meg ezen, zokon sem vehetjük, ha európai identitásunktól meg akarnak fosztani, mert mi olyan toleránsak vagyunk.
Persze elfelejtik hozzátenni, hogy a tolerancia csak akkor, kizárólag akkor működik, ha kölcsönös. Azt akarják tőlem/tőlünk, fogadjuk el, ha látogatóba jön hozzánk bárki, tetszése szerint átállítsa lakásunk bútorát, meg kedvében járva teljesítsük elvárását, hogy számunkra ismeretlen, elfogadhatatlan szabályok szerint viselkedjünk. Holott, aki ezt eltűri, önmagát nullázza le.
De úgy tűnik, erről van szó: lebontani mindazt, ami számunkra jó, bevált és fontos, hogy mondjunk le értékeinkről, mert az valakit sérthet. Ezt próbálja ránk erőszakolni a kommunikációs iránymutatás elvei szerint az EU egyenlőségért felelős progresszív lelkületű biztosa. Nehéz megmondani, miféle csodabogár ez, hiszen szerencsére nem vagyunk egyenlőek, nem is leszünk, jó volna ezt is észrevenni. Ugyanakkor: ha egyenlő jogról volna szó, egyenlő kötelességről is beszélni kellene – ám azt mindig következetesen elhanyagolják. Akit sért a karácsony, az édesanya említése, az LMBTQ-lobbi ellenzése, meg hasonló európai és keresztényi fogalom és tény, az ne ünnepeljen karácsonyt, éljen nyugodtan saját vallása és értékei szerint, ám lehetőleg saját egyívású társadalmában, ne zaklasson azzal, hogy elképzeléseit ránk próbálja erőszakolni, s ne rombolja az évszázadok alatt kialakult európai értékeket.
Az épületes javaslatot, hogy a karácsonyt stb. iktassuk ki szótárunkból, állítólag már visszavonták. Ez várható volt, mivel ez a bevált érzékenyítő stratégia.
Előbb egy próbalövéssel feltérképezik a reakciót, aztán „belátóan” visszavonulót fújnak, átfogalmazzák céljukat, majd ugyanazt más formában tárják elénk, s mondják addig, míg az emberek fásultan beletörődnek, s végül képesek elfogadni. Már a pedofíliával is próbálkoztak, mert a „szegény” pedofilok, hogy megszenvednek azért, amiért néven nevezik bűnüket!
Köszönöm, ebből nem kérünk!
Elég szomorú, hogy karácsonyunk már inkább gazdasági tényezővé vált, mivel fontosabbak lettek az ajándékok, a minél gazdagabb és drágább ajándékok. Ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, ami a karácsony tényleges értéke: karácsony misztériumára. Aki nem érti, hogy karácsony a szeretet születésének az ünnepe, azt csak szánni tudom, de nem értem: az aranyborjú imádata nem szeretet, sokkal inkább szegényes, sajnálatra méltó pótcselekvés.
Nagyon remélem, többségben vannak és maradnak azok, akik számára a karácsony többet jelent, mint eltitkolni, letagadni való, idegen lelkeket érintő potenciális sértést. Karácsony számomra a családommal kapcsolatos legszebb emlékeim közé tartozik, azért nyomatékosan mondom: karácsony márpedig van, s maradjon is.
Nevezhetik ezt nyugodtan elvetemült szélsőjobbos konzervativizmusnak, de aki beleegyezne az olyan „újításokba”, mint az édesanya, karácsony és hasonló kifejezések által megnevezett értékek negálása, egész Európát, valamint saját magát, és utódai jövőjét kérdőjelezné s tagadná meg.
(Aich Péter/Felvidék.ma)
