„Különösen nagy, mintegy hét és fél évtizedes adósságot törleszt Botlik József nagyformátumú történeti műve, amely életrajzi lexikon és hiánypótló kézikönyv is egyben” – olvashatjuk dr. Szakály Sándornak, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójának elismerő szavait az Előszóban, amelyet a Nemzetünket szolgálták című hézagpótló könyvhöz írt.
Botlik József, író, történész, egyetemi oktató, teológus, – aki anyai ágon felvidéki, apai részről székely családból származik, s Kárpátalját vallja fogadott szülőföldjének, -munkásságának zömét az 1920. június 4-én Versailles-ban aláírt békediktátummal kapcsolatos kutatásoknak szentelte. Hatszor tört szét a trianoni bilincs (1920-1941) címet adta legújabb, 800 oldalas könyve első fejezetének, amelyben gazdagon és pontosan adatolva idézi fel mind a hat „bilincstörés” részletes történetét és szereplőit.
Időrendben először: a soproni népszavazás (1921. december 14-16), másodszor: a Pinka-völgyi falvak hazatérése (1922. július -1923. január), harmadszor: a Felvidékről szóló első bécsi döntés (1938. november 2.) negyedszer: Kárpátalja visszavétele (1939. március 15-17), ötödször: a második bécsi döntés Észak-Erdélyről és a Székelyföldről (1940. augusztus 30.), hatodszor: Délvidék birtokbavétele (1941. április 11-13.) történt meg.
A trianoni diktátummal elszakított 3.5 millió magyarból a trianoni bilincs hatszori széttörésével 2.3 millió magyar tért haza, és lett újra magyar állampolgár – foglalja össze a következetes nemzetpolitika eredményét Botlik József.
Mind a hat magyar terület visszatérése az anyaországhoz jelentős országgyűlési és kormányzati változásokkal járt. Új törvények gondoskodtak a hazatért területek országgyűlési képviseletéről. 1938 decemberétől 1944-45 fordulójáig összesen kétszázhuszonhat új képviselő került Felvidékről, Kárpátaljáról, Észak-Erdélyből és Délvidékről a magyar Parlamentbe: százegyen a Felsőház, százhuszonöten a Képviselőház tagjaiként.
Milyen fontos döntések születtek ebben a hat évben Steindl Imre impozáns Duna-parti épületében, ennek összefoglalása után a szerző röviden ismerteti a folytatást is: a Magyar Országgyűlés és a kormány 1944. december 7. – 1945. március 28.-ig Sopronban tartózkodásának eseményeit, továbbá az 1944. december 21-én (Sztálin születésnapján) Debrecenben alakult Ideiglenes Nemzetgyűlés, valamint az előbbivel szemben 1947. augusztus 20-án a bajorországi Alttöttingben a jobboldali emigrációból alakult országgyűlés tevékenységét.
Az impozáns könyv több mint kétharmada a visszatért területek képviselőinek részletes életrajzát tartalmazza. Tanulságos olvasmány. Minden névhez egy küzdelmes, és gyakran tragikus emberi sors tartozik,
hiszen a nemzet szolgálata kisebbségi viszonyok között áldozatos munkával járt, amit a kisebb-nagyobb magyar közösség a képviselővé választással ismert el, de börtönnel, olykor kivégzéssel „jutalmazott” az 1944-45-ben visszatérő csehszlovák, szovjet, román, jugoszláv hatalom. Többségük emigrációban vagy a kommunista Magyarországon élhették le hátralévő életüket, és csak keveseknek adatott meg, hogy szülőhelyükön hunyhatták le szemüket..
A 101 felsőházi képviselőből huszonnégyen voltak felvidékiek. Névsoruk Bauernébl Szilárd kassai sörgyárossal kezdődik, és a szintén kassai Tost Barnabás pápai prelátussal végződik. Ő az egyik legismertebb közéleti szereplő közülük dr. Szüllő Géza mellett. Utóbbi a magyar felsőházi tagsága előtt a Keresztényszocialista Pártot képviselte a prágai nemzetgyűlésben.
Míg a felsőházi tagok többsége földbirtokos, főtisztviselő vagy egyházi méltóság volt, a 29 felvidéki képviselőházi tag sorában ügyvédek, lapszerkesztők, iparosok, gazdálkodók is szerepelnek, sőt: két földműves is: Haulik György Vágfarkasdról és Prokopecz József Tótmegyerről. Utóbbit a felvidéki Magyar Párt szlovák tagjai delegálták a magyar képviselőházba. Ezért 1945 után a csehszlovák hatalom háborús bűnösnek nyilvánította és a hírhedt lipótvári börtönbe csukatta.
Vitéz Jaross Andor komáromcsehi földbirtokost viszont a budapesti Népbíróság ítélte halálra, belügyminiszteri tevékenységéért, bár több felvidéki és budapesti zsidó személy, aki Jarosstól kapott menlevelet, tanúskodni kívánt mellette. A lista legismertebb neve: Szent-Ivány József liptószentiváni földbirtokos, politikus, közíró, aki a felvidéki kisgazdapárt alapítása mellett a csehszlovák megszállás elleni tiltakozással vívta ki a köztiszteletet, valamint a kisebbségi magyar irodalmi élet és kultúra szervezésével.
Szent-Ivány József emléktáblája Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Mindezért 1940-ben Horthy Miklóstól magas kitüntetést kapott. Szent-Ivány József szívbetegsége miatt még 1942-ben elhunyt, de az új hatalom megtorlása nem maradt el: díszsírhelyét a Kerepesi úti temetőben – a többi „osztályidegen”-ével együtt felszámolták.
E néhány név kiválasztása csupán kísérlet arra, hogy érzékeltessük: Botlik József könyvében az életrajzok fejezete milyen izgalmas és értékes olvasmány. Másképpen értékes és fontos a Tudástár című egység, amelyben a visszacsatolásból kimaradt országrészek sorsát tárgyalja ugyanebben a néhány évben, illetve a rákövetkező megtorlás idején.
Botlik József könyvének megjelenését az Országgyűlés Hivatala támogatta és a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány adta ki.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
