Azt mondjuk, hogy a digitális forradalom korában a könyv és a könyvolvasás is alapvetően megváltozik. E-könyvek, hallgatható könyvek, szemnek, fülnek szánt rideg virtuális élmények várnak ránk. Vége lenne a Gutenberg korszaknak?
Ide jövetelem előtt unokámmal a bakonybéli bencés monostor boltjában jártam. Ötödikes Noelünk odalépett az eladásra kitett különféle Bibliákhoz. Egyik kezében a mobilja, a másikkal kézbe vette a Könyvek Könyvét, megsimogatta a könyvgerincet, a fedlapot és a hátlapot, majd belelapozott, s megjegyezte: – Milyen jó illata van a Bibliának, s milyen szépek a képek benne. Aranyozva vannak a lapszélek. Mindezt eddig észre sem vettem, pedig otthon is van Bibliánk. – Íme, a digitális kor szülötte valamire nagyon ráhibázott. A könyv élménnyé, magunkba emelhető és emlékezetünkben rögzíthető többféle hatásirányúvá a kézbevétel révén válhat. Gyermekkorom óta ha kézbe veszek egy-egy kötetet, megpörgetem a lapjait, s beszívom a papír illatát. Ezt laptopon, mobilon nem lehet. Érzem a könyv, olykor az üzenet súlyát is, a gondolatok tárházának tekintélyes nyomatékát, s ezt sem képes a digitális könyváruház nyújtani. Beleolvashatok, visszalapozhatom egy-egy megragadó képet, illusztrációt, fotót, s elidőzhetek a beleolvasásnál, a könyv szellemiségének a felfedezésével. Ezt sem képes a digitkönyv nyújtani. És még néhány más élményt sem. Most itt a Vatikánban, a Szent Péter tér felé sétálgatva betértem a via Conciliazione sugárúton a győri kamaszkoromat visszaidéző karmelita templomba, majd utána a néhány lépésre található Szent Pál könyvesboltba (Libreria San Paolo), amelyből Itália-szerte több mint egy tucat található, Torinótól Szicíliáig.
Könyvesház, szellemi otthonom, a Vatikánban is
A több évtizedes élményeket ébresztő vatikáni könyvesboltba lépve, az az érzés fogott el, hogy hazaérkeztem. Mint amikor a szülői házba hazaérsz, s megcsapja ízérzékelésedet Édesanyád sültje, főztje, s mindaz, ami mélyen benne lakozik emlékeinkben. A San Paoloba lépve először is a szembeáradó kiadványgazdagság ragadott meg. Teológiai, filozófiai, lelkiségi könyvek, gyermek-, ifjúsági irodalom ezrei olasz, angol, spanyol, francia, portugál, német nyelven. De nem csak a soknyelvűség lenyűgöző bősége kínált meg az otthonosság érzésével, hanem az olvasóváró figyelmesség: székek, padok, olvasóasztalkák és gondolatokat, vevőt, olvasót tisztelő csend, tapintat, figyelmesség is.
Mind a három szinten. Az egyik eladó odalépett hozzám, s vagy három nyelvre kérdezve, érdeklődött, melyiket beszélem, milyen jellegű könyveket keresek. Amikor elsőre csak érdeklődésemet jeleztem, kedvesen kínálta a továbblépést, de mivel látta, nehéz hátizsákkal vagyok, azt is elhelyezte a bolti csomag megőrzőben. Micsoda eladói kultúra! Megszabadulva úti terhemtől, megkezdődött a nagy kaland, a felfedezés. Az a különös izgalom, érdeklődéssel vegyes kíváncsiság, szellemi éhség kerített hatalmába, ami ilyen helyen feltámad az emberben. Egyszerre megteltek kezeim vonzó kötetekkel, német, angol, olasz kiadványokkal. A bőség és a roppant változatos témavilág szabályosan leroskasztott. A kényelmes bőrkanapéra kitettem magam mellé választottaimat. És elkezdtem nyugodtan lapozni, olvasgatni. Senki nem zavart, nem kérdezte még csak eladói kíváncsisággal sem, hogy sikerült-e valamit választanom. Azon kaptam magam, hogy már másfél órája falom a szellemi finomságokat. Na, illő lenne végre kiválasztani azt az egyet, amit meg is tudok fizetni, s ami a krémek krémje itt és most nekem. Közben rám mosolyogva mentek el előttem mexikóiak, a könyvbarátok szolidaritásával kívántak szép napot, ugyanígy néhány fekete bőrű szerzetes nővér, kedvesen meghajolva. Felmentem a harmadik emeletre, ahol 2023. évi naptárak zuhataga fogadott több nyelven, művészeti albumok, keresztyén meditációs könyvek, CD-k és egyéb egyházi szuvenírek. Magamhoz vettem egy olasz igés zsebnaptárt 2023-ra, ahhoz hasonlót, amit németül minden évben a herrnhuti Testvérközösségtől megrendelek, Losung-félét katolikus változatban. Ismerős naptárszagot árasztott, felekezeti kiadványtól függetlenül ugyanolyat, mint a friss, új Losung. És kiválasztottam az egyetlen könyvet, aminek a címe: Kicsoda vagy, ember? Számos szerzője ugyanazt a témát járja körül szakterülete olvasatában: az emberi önértelmezés változásai a tudományos-technikai haladás korában, azaz a digitális világban. Apróságaimmal együtt 120 eurót hagytam a San Paoloban – szívesen.
Mielőtt kiléptem a szellemcsarnokból, a könyvek által otthonommá személyesült különös szigetről, magamban megköszöntem Istennek, hogy ennyi nyelven, oly sok szerző, nem csak római katolikus, Róla ír, Vele beszél, Neki hódol e könyvesbolt ezernyi művében és alkotásában. Micsoda gazdagsága a gondolkodó hitnek! Az Alkotótól ihletett emberi alkotóképességnek. S mindez Rólad szól, Uram, teremtői fantáziádról, a fiúi engedelmességről, Jézus, és lelki tisztánlátásra hívó 33 évedről atyáid földjén, és a Szentlélek ma is vezető, a betűkön át is megragadó, sőt elragadó istenélmények lehetőségéről. S miközben csendes hálaadó álldogállásom imaszövésébe merültem, megállt mellettem az egyik alkalmazott, megvárva, míg láthatóan befejezem egyszemélyes áhítatom, s ennyit kérdezett: – Bocsánat, megkínálhatom teával vagy kávéval? Erre már nem volt szükség, de hálásan megköszöntem figyelmességét, ezt a viselkedéskultúrát, spirituális háttérrel!
Wittenberg, Heidelberg
A könyvek által megteremtett otthonosság, a regálokról sugárzott szellemi izgalom aztán az esti alkonyatban, a pálmák, égre nyújtott tányérkoronás pineák és zöld papagájok között szálláshelyemen a Monteverden felidézte bennem a semmivel sem fogható, felejthetetlen könyvesboltélményeket, amiket a digitális világ nem adhat, de nem is vehet el. Például az első egyházi könyvesboltélményemet, még az 1970-es évek közepi NDK-ban, Wittenbergben. A történelmi patinával lelki iránytűként magasodó tanulmányi központ, a Lutherstrasseban, az ösztöndíjas teológusként lakóhelyemmé vált öregkollégium, és a 95 tételről világszerte ismertté vált Vártemplom közötti sétáló utcán szerényen meghúzó könyv szigetecskét, az Evangelische Buchhandlungot. Az első ilyen találkozás egyházi tulajdonú könyvesbolttal a szocializmus világában valóban megrendítően szép és maradandó volt. Minden héten egy-két alkalommal beléptem, érdeklődtem újabb kiadványok után, a wartburgi várba, „házi fogságra” ítélt Grundmann professzor zöld könyvei, újszövetségi magyarázatai után. Vagy az egyházi szolgálatomat évtizedeken keresztül elkísérő nagyszerű sorozat újabb darabjai után, az egyes bibliai Igékhez a prédikációtörténetben elhangzott jeles prédikátorok gondolatait, meglátásait rögzítő húsznál is több kötetes kiadványig (Predigtgedanken aus Vergangenheit und Gegenwart). Akkor és ott nem volt a boltban se szék, se olvasópult, sőt még ösztönszerűen körül is néztem minden alkalommal, amikor kiléptem újabb szerzeményemmel a táskámban. Mert hogy a Stasi szeme mindent lát…Első nagyobb teológiai könyvgyűjteményemet e wittenbergi könyvesboltnak köszönhetem. Áldott szerzemény, útravaló lett, hála érte e szerény könyvesbolt szíves, idősebb eladóinak.
Már csaknem a vatikáni könyvesbolt otthonosságát nyújtotta a heidelbergi kutatói éveim alatt rendszeresen látogatott schriessheimi egyházi könyvesbolt, ami pedig eladóinak református szeretetével, segítőkészségével, szellemi otthonosságot teremtő derűs jókedvével marad meg bennem. Ha valamire szükségem volt, ami éppen nem volt a regálokon található vagy a könyvraktárban, megrendelték, s két nap múlva már szólt a telefonom. Wittenbergben és Heidelbergben is éles hangú, kicsinyke csengő jelezte a boltba lépő érkezését. Ma már tudom, ez is lelki csendítés volt, figyelmeztetve mindenkit arra, hogy abban a könyvesboltban különös randevú zajlik minden pillanatban. Hiszen minden a mi lelkünkért, örök javunk megismeréséért, földi és mennyei jóllétünkért van. Ezek a szellemi dimenziók, a múlt, jelen, jövő különös ölelkezése a fenti és lenti, a külső és a belső, személyes világgal olyan élményszövevény, amit a digitális világ semmiféle ügyes webes könyváruháza nem adhat meg. Milyen jó, hogy a Gutenberg világkorszak, éppen létrehívója, az érzékelhető, kézbe vehető könyvek révén tovább tart… Boldog vagyok, hogy mindkét könyvkorszakból gazdagon lehet részem…
