Az önálló gondolatokkal bíró ember sokszor elszörnyed azon, kik is irányítják a világot, kiszolgáltatott milliók sorsát, úgy kezelve az embereket, mint feláldozható sakkfigurákat a sakktáblán. Sokan látják és helytelenítik ezt, de egyelőre szélmalomharcot vívnak, ahogy szélmalomharcot vív világszerte a józan ész a tébolyult, bomlott elmék hangos és hatalmat birtokló túlerejével.
Jó példa erre az USA, a súlyos demenciában szenvedő, szellemekkel kezet fogó, cetlikre írt primitív utasításokkal távirányított, folyton eltévedő és tévelygő Biden elnökkel, akire más körülmények között még egy nyomorult kis családi vállalkozás vezetését sem bíznák rá, miközben ő egy nagyhatalom élén áll. Szándékosan nem használtam az irányít kifejezést, mert azt helyette megteszik más, ördögi erők, melyek minden erejükkel a világ tönkretételén munkálkodnak, sajnos jelentős eredménnyel.
S ehhez asszisztálnak nekik az Európai Unió vezetői, ki szellemi képességek hiányában, ki pedig jól felfogott anyagi érdekből. Gyanúm, hogy ez utóbbiak vannak többen… Mással nehéz lenne magyarázni azt a szívós buzgalmat, amivel módszeresen koldussá tesznek milliókat, tönkreteszik az európai gazdaságot és a béke szorgalmazása helyett pusztulásba sodornak bennünket.
S teszik ezt többek között honi vezetőink is, akik a merjünk nagyot álmodni vízió megcsúfolásaként „szlovák kistigris” helyett báránnyá lett országot vezetik szolgalelkűségből, kóros megfelelési kényszerből vagy épp korlátoltságból a szakadékba.
Brian Camenker, az American Thinker rovatvezetője írta, igaz az egyesült államokbeli viszonyokra értve, de sajnos szavai világviszonylatban igazak: „Látva, hogy mi történik most (és tanulva a múltból), nem túlzás azt mondani, hogy mindannyian egy tehervonaton vagyunk, amely a pokol felé tart. Ha nem siklatjuk ki hamarosan, akkor végül nem lesz visszaút“.
Az a katasztrófa, ami felé sodródunk, miközben nem andalító zene, hanem megtévesztő propaganda szól mindenünnen, olyan helyzetet teremt, amelyben még az előidézőinek is rá kell döbbenniük a régi indián bölcsesség igazára, miszerint a pénz nem ehető. Azzal, bármiben is reménykednek, ugyanarra a pokol felé száguldó tehervonatra válthatnak jegyet, ahová mi, többiek, legfeljebb annyi különbséggel, hogy ők a célállomásig a luxuskocsi kényelmét élvezhetik.
A végállomás azonban számukra is ugyanaz lesz, mint számunkra, ha Brian Camenker szavaival élve az emberiség józan része nem próbálja meg időben vészfékkel megállítani ezt az őrülten vesztébe száguldó vonatot. S ebben komoly szerepet játszik a a holnapi amerikai félidős választások eredménye, pontosabban a republikánusok szereplése, akik az orosz–ukrán béketárgyalásokat erőltetnék, nem a féktelen pénz- és fegyverszállítmányokat.
(NZS/Felvidék.ma)
