Ma, amikor pár órája a szlovák parlament megszavazta azt a törvényt, amely hat hónap börtönbüntetéssel sújtja a második világháború utáni „rendezés” – valójában a Beneš-dekrétumok – megkérdőjelezését, különös fénytörést kap Halász Béla gútai polgármester november végi bejegyzése, aki számszerűsítette, milyen elképesztő anyagi kárt okoztak a dekrétumok a dél-szlovákiai magyar közösségnek.
Kiszámította, hogy a magyaroktól elkobzott földek mai értéke közel
3 milliárd euró, a kamatokkal együtt pedig meghaladja a 15 milliárd eurót.
Nem túlzás: ez Szlovákia éves költségvetésének harmada. „És akkor még nem beszéltünk az erdőkről, a házakról, a vállalkozásokról, a gépekről, az állatállományról, a bankbetétekről, a kényszermunkáról, az emberi méltóságról.” Halász Béla bejegyzése IDE kattintva érhető el.
A polgármester számítása, amely sokakat sokkolt – és indulatba hozta a szlovák értelmiséget is
A Szlovák Értelmiségiek Szövetsége (ZSI) azonnal véleménycikket írt, hogy a polgármester állítását „fantazmagóriának” minősítse, mentegetve a történelmi múltat, és értelmezési háborúba kezdve arról, ki ellen, miért és hogyan alkalmazták a dekrétumokat. De a támadás hevessége éppen azt bizonyítja, hogy Halász az elevenére tapintott a szlovákságnak.
Mert nem pusztán földekről van szó. Nem pusztán történelmi sérelmekről. Hanem egy soha nem rendezett, máig fennálló állami adósságról, amelynek kimondása tilalomlistán volt és bátran kijelenthetjük: tabutéma 1945 óta.
Ha Halász Béla ezt a törvény életbelépését követően is le meri írni, akkor valószínűleg már bűncselekményt követ el, ugyanis a parlament elfogadta, hogy aki nyilvánosan tagadja vagy kétségbe vonja a második világháború utáni „békés rendezést”, akár fél év börtönbüntetésre ítélhető.
Ez de facto azt jelenti, hogy bűncselekmény lesz a Beneš-dekrétumok bírálata vagy megkérdőjelezése.
Valószínűleg, ez az első olyan törvény Európában, amely nem népirtás vagy emberiesség elleni bűncselekmény tagadását bünteti, hanem épp ellenkezőleg.
A szlovák törvény nem azt tiltja, hogy valaki jogellenes tetteket legitimáljon, hanem azt, hogy bárki vitassa a hivatalos állami álláspontot.
Ez veszélyes precedens, mivel korlátozza a történelmi vita szabadságát, kriminalizálja a politikai véleményt, büntethetővé teszi az egyéni értelmezést vagy kutatást.
Nem nehéz feltételezni, hogy a törvény célpontja a magyar közösség. A szövegben ugyan semmi nem utal rá, de jogilag és politikailag egyaránt egyértelmű:
ez a paragrafus elsősorban a felvidéki magyarok ellen irányul.
Általuk és róluk beszél a szlovák társadalmi diskurzus, ha a Beneš-dekrétumokról esik szó, nem másokról. A törvény egy vitatott történelmi trauma feldolgozását lehetetleníti el.
Miért zavaró ez ennyire? Mert igazságtalan és mert igaz
A ZSI cikkében hevesen támadta Halászt, „történelemhamisítással” vádolta, és azt hangsúlyozta, hogy a Beneš-dekrétumok kritizálása „veszélyes narratíva”. De ezt láttuk a Gubík-Danko vita során is.
A valóság azonban az, hogy igenis létezik a kollektív bűnösség elve a magyarokkal és németekkel szemben, igenis volt vagyonelkobzás, jogfosztás, kitelepítés, és igenis elképesztő anyagi és emberi veszteséget okozott ez a közösségeknek, amelyet soha nem kárpótoltak – még bocsánatkérés szintjén sem! És ami döbbenetes: a mai napig koboznak el földeket, erdőket a Beneš-dekrétumokra hivatkozva. Lásd a Bosits kontra Szlovákia ügyet, amelyről ITT írtunk részletesen.
A történelmi tények nem lesznek kevésbé valósak attól, hogy törvény tiltja a kimondásukat
Halász Béla dacos, kurucos kiállása azért veszélyes, mert egy olyan témában emelte fel a hangját, amelyhez Szlovákia 80 éve csak politikai gumikesztyűvel mer hozzányúlni. Most pedig inkább rácsot húzna rá.
Jó, ha itt is elolvassák az „intelligens szlovákok”: a polgármester kiállása nem fantazmagória, nem provokáció, hanem az igazság kimondása, szembenézés a történelmi tényekkel.
Mostantól egy új korszak jön: a félelem korszaka
A frissen megszavazott törvény kapcsán megkérdeztük Halász Bélát is arról, hogy ezentúl óvatosabb lesz-e az ilyen megnyilvánulásokkal és vajon fél-e a retorziótól. „Én nem, de sokan igen. Lesznek olyanok, akik ezután meg fogják gondolni, miről mit írnak le vagy mondanak. És ez a cél” – vélekedett.
Nyolcvan évvel a második világháború, Európa legnagyobb traumája után Szlovákia olyan történelmi kérdést akar büntetőjogilag lezárni, amelyet erkölcsileg soha nem tudott feldolgozni. Csak épp azt nem tudják, hogy az igazságot nem lehet börtönnel, elhallgattatással betiltani.
Szalai Erika/Felvidék.ma
