A bizonyítványosztás bizony nem minden családban számít örömteli eseménynek. Nem egy szülő fogadja csalódottsággal vagy éppen indulatosan gyermeke éves munkájának tükrét, a szakember szerint azonban ilyenkor tanácsos ezeket az érzelmeket először magunkban feldolgozni, s csak azután megbeszélni a gyerekkel.
A bizonyítvány megvitatásának nem bírálattal, hanem elismeréssel kell kezdődnie. Fontos, hogy a gyermek egész éves erőfeszítéseire összpontosítsunk, ne kizárólag a végső osztályzatra. A szülőnek érdeklődést kell mutatnia a körülmények iránt, hogy a gyermek hogyan érezte magát az iskolában, mi érdekelte és mit tart erősségének, miben teljesített jól, hangsúlyozta Beáta Sedlačková pszichológus, a Gyermekpszichológiai és Patopszichológiai Kutatóintézet munkatársa a TASR hírügynökségnek.
Szerinte a rossz jegyek megbeszélésének nyugodt légkörben, a jövőre irányuló összpontosítással kell folynia. Azt tanácsolja a szülőknek, hogy tegyenek fel erre vonatkozó kérdéseket, mint például: „Látom, hogy matekból nem sikerült jól teljesítened. Mit gondolsz, mi segítene abban, hogy a szünidő után javuljon a helyzet? Hogyan támogathatlak ebben?”
Hangsúlyozta: a gyermeknek éreznie kell, hogy a szülő feltétel nélkül szereti őt – függetlenül attól, hogy milyen a bizonyítványa.
Azt tanácsolja, hogy amennyiben a szülő csalódott vagy dühös a bizonyítvány miatt, először vegyen egy mély lélegzetet, és dolgozza fel ezeket az érzelmeket magában, mielőtt beszélne a gyermekével. Tegyünk fel maguknak racionális kérdéseket: „Reálisak-e az elvárásaim a gyermek képességeihez mérten? Nem erőszakolom-e a saját, beteljesületlen gyermekkori ambícióimat a gyermekre?” Ahogy rámutatott, az iskola csak egy az élet számos területe közül, és a rossz jegyek nem tükrözik a gyermek jellemét, értékét, tehetségét vagy jövőbeli érvényesülési esélyeit.
A pszichológus arra is felhívta a szülők figyelmét, hogy a bizonyítványok, gyenge érdemjegyek kapcsán kerüljék a büntetést és a kiabálást.
A fizikai fenyítés, a szobafogság vagy a tiltások ugyanis nem javítanak a helyzeten, csak elmélyítik a szülő és a gyermek közötti szakadékot, és növelik a szorongását. Szerinte a szülőknek kerülniük kell az összehasonlításokat. Az olyan mondatok, mint a „Bezzeg a szomszédék gyerekének kizárólag egyes osztályzatai vannak”, kisebbrendűségi érzést és keserűséget okoznak a gyermeknek. Mindenkinek megvan a saját tempója és tehetsége. Ugyancsak kerülni kell a testvérek közötti összehasonlítgatást is.
Sedlačková szerint nem segít az ignorálás és az ironizálás sem. A bizonyítvány közömbös tudomásul vétele vagy szarkasztikus megjegyzésekkel való fogadása ugyanúgy megsebzi a gyermeket, mint a kiabálás, a szülő indulatos megnyilvánulása.
Végezetül azt javasolja, hogy a gyenge bizonyítványra ne tekintsünk kataszrófaként. Szerinte egyetlen hármastól vagy négyestől még nem dől össze a világ, amiatt nem szabad a gyereket tönkretett jövővel ijesztgetni.
„A bizonyítvány a jelenlegi iskolai teljesítményről árulkodik, nem a gyermek értékéről, tehetségéről, tulajdonságairól vagy a jövőbeni élethelyzetéről. Jó jelzés a szülő számára, ha a gyermeke bizalommal és félelem nélkül fordul hozzá, még akkor is, ha valamiben kudarcot vall” – jelentette ki a pszichológus.
NZS/Felvidék.ma/Teraz.sk
