„Egy haza van, nem kettő…”
Így énekel Áron Koltay Gergely nagy hatású művében, A Napba öltözött leány c. rockoperában. Elgondolkodtató, sőt mi több, meghökkentő kijelentés napjainkban, amikor a ködösítés, árnyalt megfogalmazás, kitérő válaszok mindennapjait éljük.
Így énekel Áron Koltay Gergely nagy hatású művében, A Napba öltözött leány c. rockoperában. Elgondolkodtató, sőt mi több, meghökkentő kijelentés napjainkban, amikor a ködösítés, árnyalt megfogalmazás, kitérő válaszok mindennapjait éljük.
Szent István napján különösen fontos, hogy tudjuk a Kárpát-medencébe visszatért magyaroknak Szent István hazát teremtett, országot- keretet adott a magyarság létezésének. Az általa megalkotott országforma megszűnt, de tartalma, a haza van, létezik, s ezer szállal kapcsolódunk hozzá.
Van hát mit ünnepelnünk! A szeretet és a hazafiasság érzése töltse el mindnyájunkat Szent István napján. Tudatosítanunk kell, hogy bármilyen tragédia is éri a nemzetet Szent István király kell, hogy legyen a mérce és a példa: hazateremtésben, országépítésben, melyet nemcsak egy nemzetnek alkotott, hanem minden itt élő nép számára. Építkezzünk a szentistváni örökségből, ebből a hitből, emelkedjünk fel a napi keserűségek, megtorpanások fölé.
Szent István tiszteletére ünnepelt az Ipoly mente vidéke augusztus 16-án Ipolyságon. Nagy öröm az ipolyságiaknak, hogy az Ipoly mindkét partjáról szép számmal érkeztek az ünnepségre. Így volt teljes az ünnep, az elszakított palócok Szent István napját együtt ünnepelte.
Korpás Pál városi képviselő üdvözölte a megjelenteket, külön köszöntötte az itt megjelent szlovák polgártársainkat. Megnyitójában hangsúlyozta, Szent István király nemcsak a magyarok királya volt, hanem a Kárpát-medencében élő minden nép magáénak vallhatja az ő szellemi örökségét.
Tőlünk elszármazott palócként tartjuk számon Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét. Büszkén tekintünk rá, hisz lehet, hogy messzire sodorta a kötelesség szülőföldjétől, Palócföldtől, de a mostani feladatkörében sem feledkezik meg arról, honnan származik. Szavaiban arra a különleges tényre hívta fel figyelmünket, miszerint vannak más nemzetek, s azoknak is vannak nagy és jelentős királyaik, mégsem ünneplik őket olyan intenzitással, mint mi magyarok Szent Istvánt. Ez a tény is bizonyítja, hogy a Szent István-i örökség ezer év múltán sem hunyt ki, hanem máig él bennünk, magyarokban. Elmondta, hogy számos alkalommal külföldi politikusok kérdezik tőlük szlovákiai magyar politikusoktól, miképpen lehet az, hogy míg elcsatoltak minket Magyarországtól, egy másik állam keretében élünk, mégis erősen ragaszkodunk magyarságunkhoz.
Ez – mint mondta – Szent Istvánra vezethető vissza, aki olyan szellemi, erkölcsi mércét és példát állított fel, ami napjainkig hat ránk.
Az ünnepi megnyitó és beszéd után a Felvidéki Rockszínház előadásában A Napba öltözött leány című rockoperát tekinthettük meg. Hátborzongató érzés járt át mindannyiunkat, átérezve a zenés mű mondandójának aktualitását. Vitathatatlan, hogy ez a rockopera XXI. századi művészeti alkotás, mely képes választ adni mindennapi kérdéseinkre.
A kórus felejthetetlenül énekli: Otthon vagyok, mégis idegennek látnak! – úgy hiszem számunka ez a mondat több, mint művészi megfogalmazás – egyelőre sajnos ez a valóság, itt a Felvidéken is.
Másik jelentős gondolat az egyik főszereplő, Áron énekében hangzik fel: „Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő. Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!” Talán mondani sem kell, mekkora óriásgondolat ez, mikor határok, beidegződések, félelmek választják el a magyar nemzetet egymástól. Az ilyen kimondott őszinte gondolatok által válik az emlékezés egyben eszméléssé is. Rávilágít olyan dolgokra, melyek önmagunkban rejlenek, csak nem tudjuk, vagy nem merjük hangosan, nyíltan kimondani.
Felvidéki magyarságunk számára könnycsalogató volt hallgatni István papot, aki így biztatja maroknyi hívő népét: „Megmaradunk, megmaradunk, akár merre fordul a Föld. Megmaradunk, megmaradunk, mi mindig itthon vagyunk.”
S később így folytatja: „Akárkit ahová vetett a sors, testvérünk marad” – szívet szaggató hit, és valóban testvérek, nemzettestvérek vagyunk, mi magyarok mind a Kárpát-medencében.
A rockopera záró száma úgy vélem minden magyar, de mondhatnám minden Kárpát-medencei nemzetnek építő jellegű jelmondata, vagy akár a határokon kőbe vésett üdvözlése lehetne :
Legyen templom, legyen iskola, ne legyen pusztítás.
Épüljön kemény kőből a lélek a család.
Érjen fel az égbe hálás énekünk,
ha Isten velünk, senki ellenünk!
Együtt ünnepelt a nemzet, de ahhoz, hogy mindez létrejöhessen közösségi együttműködésre volt szükség, akik ehhez hozzájárultak, köszönet nekik:
Baka Patrik, Bélik György, Czibulya Márk, Číri Róbert, Fendiak Kornél, Fógel Barbara, Fógel Dávid, Gál Milan, Gubik László, Gubik Réka, ifj. Hajdú András, Holop Péter, Janovits Dominika, Kakas Pál, Kanta Róbert, Korpás Pál, Köpöncei Csilla, Köpöncei Péter, Kertész Csilla, Mészáros Ildikó, Molnár Sándor, Morvai Adrianna, Morvai József, Nagy Péter, Nagy Ákos, Neszméri Tünde, Oriskó Norbert, Pálinkás Tibor, Pintér Miriam, Sipos József, Szikora Barbara, Tóth Zsuzsanna, Török Adrián, Végh Lilla, Zachar Tímea, ifj. Zachar Pál.
Külön köszönet: Karkó Henriettának és a Felvidéki Rockszínház csapatának.
Köszönet illeti a minket támogató szervezeteknek és egyéb segítőknek: Via Nova Ifjúsági Csoport, Magyar Koalíció Pártja, Csemadok, Szent Imre Cserkészcsapat, Ipolyság Város Önkormányzata, Szabad Újság, Új Szó, Felvidek.ma hírháló, Honti Lapok, Kürtös újság, Párkány és Vidéke , Nógrádi Hírlap, Bresztovszky Péter magánvállalkozó.
A rendezvény nem valósulhatott volna meg a Szülőföld Alap anyagi hozzájárulása nélkül. Köszönet a támogatásért!
képek
Mészáros Attila