László király szentté avatása után nem sokkal adták ki a Váradi Regestrumot, amely számos oklevelet tartalmazott, a nyelvemlék a 13. század elejéről származik. Már ebben az iratban is megemlítik a Szent László-ereklyéket. Az okiratban már az ereklyékre tett esküről is írnak. A legfőbb tisztelet a fejereklyét övezte.
1273-ban kimondottan László koponyájára tett esküvést említenek, amely egyébként a későbbi évszázadok során gyakran került végveszélybe. A váradi székesegyházban kiütött tűz, tornyának leomlása és a reformáció egyaránt veszélyeztették. Ekkor került az ecsedi várba az ereklye, majd ismét Váradra, később Gyulafehérvárra t. Ezek után megjárta Pozsonyt és Prágát, innen került Győrbe. Végül a győri püspöki székhelyén nyertek e becses kincsek végső nyugalmukat.
„Érdekesmód éppen Várad, László korábbi első számú kegyhelye maradt sokáig ereklye nélkül. 1775-ben azonban a váradiak újra a szent test egy darabjához jutottak, amikor a Győrben őrzött koponyából választottak le egy szilánkot.” – tudjuk meg a szél-járás Szent Lászlóról szóló különszámából. „A partikulárét előbb egy hegyikristály lemezbe zárták, majd a 19. században Schlauch Lőrinc váradi püspök az eredeti mintájára új hermát készíttetett a visszatért ereklyedarabka számára.”
Kassán gerinccsontereklye található
A történelemből tudunk még egy somogyvári Szent László ereklyéről is, melyet ott a Szent László kápolnában helyzetek el. Ismertebb a dubrovniki karcsontereklye, és a zágrábi karereklye az általa alapított püspökség székesegyházában. Ezenkívül egy ujjereklye található Hernádnémetiben és Tállyán, valamint egy gerinccsontereklye a kassai székesegyházban. Kisebb ereklyék vannak Magyarországon: Esztergomban, Budapesten a Béke téri templomban, a győri egyházmegyei kincstárban; és külföldön: Aachenben, Bernben, Lengyelországban és a bolognai székesegyházban.
A székesegyházban plasztik ábrázolással tisztelegnek
Kassán a Szent Erzsébet Székesegyházban Szent László alakja plasztikai ábrázolásokon is megmaradt, tehát ily módon is tiszteletüket fejezték ki a lovagkirály előtt a kassai polgárok. A kassai dómban a magyar szenteknek több plasztikai ábrázolás is van, így a lovagkirály szobra is látható.
Kassa területe már az ősidők óta lakott volt, a 13, században hospesek telepedtek itt le. Magát a várost oklevelek először 1230-ban említik. 1347-től szabad királyi város volt.
A dóm helyén már a 13. században templom állt, ez azonban 1378-ban leégett. Ez után fogtak hozzá a dóm megépítéséhez, amely csak 1520-ra készült el, de néhány évtizeddel később ebben is tűzvész pusztított. Majd a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben Steidl Imre tervei szerint újjá építették. A dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra Rákóczi Ferenc 1906-ban Rodostóból hazahozott hamvait.
Kovács László leírásából megtudjuk: „Az északi kapu mindkét oldalán domborművekkel díszített mennyezetű oldalfülkékben a szent királyok szobrai láthatók. Szembeni bal oldalt Szent Imre koronásan, liliommal a kezében. Mellette Szent István, áldást osztó jobb kezét fölemeli, baljában jogar volt, amit azonban nemrég vandál módon kitörtek kezéből. A szembeni jobb oldalon Szent Henrik, Szent István sógora, mellette Szent László, jogarral, karddal és kettős keresztes pajzzsal, mellén pedig a keresztes lovagokra jellemző kereszttel. Sajnos az északi kapunak ezek a szobrai már nagyon rossz állapotban voltak, ezért a legutóbbi restauráláskor (a régiek alapján megmintázva) teljesen új szobrokkal helyettesítették őket.”
Festett királyszobrok
A kassai székesegyház nyugati oldalán, a karzat alatt lefutó boltívek pillérei előtt állnak a festett királyszobrok. Közülük négy középkori eredetű, az 1400-as évek második felében készültek. A 19. századi nagy átalakításkor még 4 új neogót stílusú királyszoborral egészítették ki a sort, ekkor került ide Károly Róbert, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond és Mátyás – tudjuk meg a Kovács László – Görföl Jenő szerzőpáros A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvéből. A középkori festett, aranyozott gótikus szobrok közvetlenül a karzat alatt állnak: Szent István országalmával, jogarral, Szent László vértezetben, jogarral, országalmával, Szent Imre korona nélkül, vállára omló hajjal, jogarral és eredetileg liliommal a kezében (a liliom azonban az idők folyamán eltűnt a kezéből). A negyedik középkori szobor Alamizsnás Szent Jánost ábrázolja. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szobrokat Mátyás uralkodása idején, esetleg Mátyás patronálásával állították föl.
