Már elmondtam egyszer a Covid elleni oltakozás kapcsán: Szlovákiában újabban szinte háborús állapothoz hasonló helyzet kezd kialakulni. Társadalmunk egyre megosztottabbá válik, ahol – ha így folytatódik – a jövőben nem lesz könnyű az együttélés. Legalábbis egy ilyen érzés csapódik le bennem a sok-sok cikket: nyilatkozatot, magyarázkodást, fenyegetést olvasva. Bennem, aki minden nyomás ellenére kétszer is beoltattam magamat, ám aki ennek ellenére is együtt érez azokkal, akik nem vállalták a vakcinákat. Mert nem tudom, milyen más betegség gátolja őket ebben; nem látok sem a lelkük mélyére, sem a bonyolult elme rejtelmeibe.
Újabban több írást is olvastam, de a kép nem lett tisztább előttem. A dolgok bonyolítása egyszerűbb, de nem biztos, hogy előbbre jutunk általa. Nem akarok itt sem neveket, sem forrást megjelölni, hiszen laikus polgárként újra csak úgy elgondolkodom.
Az egyik helyen korábbi alkotmánybírónkat, alkotmányjogi szakértőnket idézik, aki azt nyilatkozta, hogy
„Járványellenes intézkedések címszó alatt az állam drámai módon korlátozza az alapvető emberi és szabadságjogokat, emberek csoportjait teszi jogfosztottá”.
És nem tartja be a ránk is kötelező érvényű nemzetközi egyezményeket annak ellenére sem, hogy az Európa Tanács 2021. január 27-én elfogadta a koronavírus elleni oltóanyagok etikai, jogi és gyakorlati aspektusairól szóló 2361-es (2021) állásfoglalást, melynek 7.3.2-es pontja kötelezi a tagállamokat, így Szlovákiát is: „gondoskodjon róla, hogy senkit ne lehessen diszkriminálni azért, mert lehetséges egészségügyi kockázatok miatt vagy saját elhatározásból nem hajlandó beoltatni magát”. A dandártábornokként is funkcionált egészségügyi miniszterünk pedig újabb kemény megszorításokat tervez bevezetni a be nem oltottak ellenében.
A másik helyen meg ama csodálkozásának ad hangot egyik prominens orvosunk
„Hogy az emberek még manapság is a hamis próféták alakoskodásával ennyire megvezethetők”. És – mint mondja a továbbiakban – „csak csodálkozni tudok azon, hogy a 21. században sokak fejében még helye van az ilyen primitív hiszékenységnek”.
S amikor azt kérdik tőle, kötelezővé tenné-e az oltást Szlovákiában, így válaszol: „Igen. De azt is rögtön világossá tenném, hogy aki nem tesz eleget az előírtaknak, ahhoz az egészségügy is másként fog viszonyulni. Míg aki felveszi/felvette az oltást, az eleve megtett mindent, hogy őnála az esetleges fertőzés ne legyen súlyos lefolyású”.
Megint másik helyen azt olvasom: megfeledkeztek azokról, akiknek bizony nyomós okuk van arra, hogy óvakodjanak a vakcináktól. Őket is karanténba záratnák a döntéshozók, ha mondjuk a határ túloldaláról visszatérnek hazájukba.
Aztán ilyen híradást is olvashatunk: „Az izraeli egészségügyi minisztérium elmúlt hetekben rögzített adatai szerint a delta variáns megjelenése előtt 94,3 százalékban védett a koronavírus okozta betegségtől (Covid-19) az oltás, az új változat esetében azonban ez az arány 64 százalékos.” Ez elsősorban a Pfizer vakcinára vonatkozna.
Nos, én nem akarom a fenti hírközléseket sem értelmezni, sem minősíteni. Döntse el mindenki, mi a véleménye a kiemelt idézetekről. Néhány kérdést mégis megfogalmaznék!
Például azt: lehet-e még a vakcinázáson kívül is valami módon védekezni a Covid ellen? Erről vajon miért nem beszélünk többet. Avagy arról: Hol tart a gyógyszerkutatás ama új gyógyszereket illetően, melyekkel a járványos betegséget kezelni lehetne?
Mit csinálunk akkor, ha a beoltottak fertőznek meg másokat, védetteknek mondván, hazahurcolva a fertőzést a nagyvilágból? S mit szólunk majd ahhoz, ha esetleg ők is megbetegszenek, netán az oltás következtében hunynak el?
Azt is megkérdezném: ha – mint már azt több helyen is olvastam – a kórházak másként viszonyulnak betegség esetén a nem beoltottakhoz, miként kezelik majd ezzel egy időben a drogbetegségekből, az alkoholizmusból, a dohányzásból adódó kórokat, ha ezek hordozói nem tettek egészségük érdekében semmit sem?
Hogyan kezelik az alkohol hatása alatt elkövetett balesetek szenvedőit, akik az esetek legtöbbjét mondhatni tudatosan, a figyelmeztetések ellenére követték el? És miként járunk el azokkal szemben, akik rákkeltő anyagokkal látják el például az élelmiszerpiacot, akik tudatosan szennyezik földjeinket s a légkört? Igaz, a pénzügyi világ s a piac gaztetteit, pontosabban annak elkövetőit nehezebb tetten érni, mint azt, aki egy másfajta félelem miatt, zaklatottságában, lelkiismereti kérdésektől gyötörve még nem oltatta be magát! Ám bekeményítéssel és sarokba szorítással nem valószínű, hogy segíteni tudnánk rajtuk, oldani tudnánk a kialakult helyzetet!
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
