A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum és a rozsnyói Bányászati Múzeum alapjából származó gyűjteményi tárgyakon és fényképeken keresztül mutatják be a múlt fontos mesterségének, a gubakészítésnek a történetét, elterjedését és készítési módszereit.
Rimaszombatban a kiállítás 2024. december 31-ig tart, megvalósítását közpénzekből a Művészeti Alap támogatta.
Már a 17. században jó hírű céhek működtek
„A juhtenyésztés a múltban az állattenyésztés fontos része volt. Nemcsak a hús- és tejfeldolgozással kapcsolatban számított jelentősnek, hanem a gyapjú feldolgozását illetően is. Ennek köszönhetően fontos kézműves mesterségek, nevezetesen a szövés és a gubakészítés alapjává vált” – szögezte le Ľudmila Pulišová, etnográfus.
Kifejtette, a szűrkészítés, azaz a textíliák kézműves előállítása az egyik legfontosabb mesterség volt Szlovákiában.
Mint megtudtuk, a Gömör-Kishonti régióban már a 17. században céhek működtek Rimaszombatban, Jolsván, Ratkón, Rozsnyón és Csetneken, a 19. század első felében pedig Tiszolcon és Klenócon.
A juhgyapjú feldolgozását és a szűrkészítést követően Gömör-Kishontban a gubakészítés is elterjedt.
Kedvelt téli ruházat volt
„A „guba” kifejezést olyan juhgyapjúból készült szövetre használják, amelynek a felületén bolyhos anyag van, vagy olyan köpenyre, amelynek felületét szintén bolyhos anyag borítja” – magyarázza Ľudmila Pulišová.
A guba például a pásztorok, a fuvarosok és a halászok téli ruházata volt. A 19. században a Gömör-Kishont régióban Rimaszombat, Tiszolc, Rozsnyó, Ratkó és Jolsva voltak a gubák kézműves előállításának központjai. Jolsván a gubakészítés szintén a helyi szűrkészítés hagyománynak köszönhetően alakult ki.
A gyapjúkabátokat 1926-ig Zágrábba, Ukrajnába és Szicíliába exportálták Gömörből.
A két világháború közötti időszakban Karol Nagy, Ondrej Kysel, Ján Jurín és Ľudovít Kováč foglalkoztak ezzel a mesterséggel, de a második világháború után már csak két kézműves, Ján Jurín és Ľudovít Kováč.
A klenóci gubakészítés
A Gömör-Kishonti Múzeum etnográfusa elmondta, a jolsvai gubakészítés hagyományait a Népművészeti Termelési Központ folytatta, amely 1958-ban újraindította a klenóci gubakészítést. Akkoriban a gubakészítéssel Klenócon eredetileg az Aláč család, a Brndiar család és Ondrej Bobrovský családja foglalkoztak. Rajtuk kívül Jozef Pap, Ondrej Antalík, Helena Knížová, Júlia Vološčuková, Ján Šramo, Ján Jakabšic, Mária Ostricová, Helena Hrušková és a közeli Rimazaluzsányban Jozef Siničák is foglalkozott a gubák készítésével.
A gubakészítés legnagyobb fellendülése idején, az 1960-1990-es években Klenócon 36 műhely működött. Jelenleg az utolsó aktív gubakészítő Ján Fotta.
Klenóc mellett a régió keleti részén is több gubakészítő volt – Jolsván Helena Krušpierová volt a leghosszabb ideig gubakészítő, Lehelfalván Lýdia Kubincová, Gicén pedig Kerekešová. Süvetén Amália Dideková több mint 40 évig szőtt gubát, Anna Galisová tőle tanult gubát készíteni és 2010-ig folytatta a gubakészítést.
Az ő munkásságuk előtt tiszteleg A gubakészítés hagyománya Gömör-Kishontban című kiállítás, melynek megnyitójára a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum kiállítótermében 2024. szeptember 12-én került sor.
Az egyetlen önálló gubakészítő
A kiállítást számos kísérőrendezvény: múzeumpedagógiai tevékenység és alkotóműhely is színesítette.
Vendégül látták Ján Flotta gubakészítő mestert Klenócról.
A kézműves a népművészet mestere, több mint 40 éve készít gubákat és szőnyegeket. Amikor elkezdte, ő volt az egyik legfiatalabb kézműves. Akkoriban 36 gubás volt a falujában, a mesterséget az egyik szomszédja tanította meg neki.
Ján Flotta gubakészítő (Fotó: Gömör-Kishonti Múzeum FB)
Ma ő az egyetlen gubakészítő Szlovákiában, aki saját maga képes a gubákat teljes mértékben feldolgozni.
Ján Fotta érdekfeszítő előadás tartott és átadta értékes tapasztalatait.
A kiállítás megvalósítását a Művészeti Alap közpénzekből támogatta.
(HE/Felvidék.ma)
