Csehszlovákia kettéválása előtt több katasztrófa-forgatókönyv készült a hogyan továbbról, amelyeket nem csak az előrelátó prognoszták és futurológusok írtak. Ezek egyike szerint Szlovákiának három hónapon, egy másik szerint két éven belül össze kellett volna omlania.
Új fényt a háttéri sötétségbe az akkori szövetségi miniszterelnök Jan Strásky vitt, aki beismerte, hogy társszerzője volt a vész-forgatókönyv kidolgozásának.
A forgatókönyv számolt számos határzárlati variánssal az esetleges szlovákiai krízisre gondolva. Tartalmazott olyan feltételezést is, hány roma migrációjára számíthatnak mindkét irányba. Strásky viszont azt is elmondta, hogy hasonló forgatókönyvet a szlovák félnél is látott, amelyet a szlovák kormány készített közel ugyanabban az időben. „Megrökönyödtem, amikor megláttam azokat a, mindenekelőtt gazdasági prognózisokat, amelyeket a szlovák fél készítette az esetleges kettévállás idejére”, jegyezte meg.
A szlovák fél mindenekelőtt a lehetséges kőolaj és gáz-csapelzárással fenyegetett. Ez a rémísztő jelenség „argumentációként” először a szövetségi vagyonelosztás előkerülésekor jelentkezett 1992 októberében. Vladimír Mečiar és Ludovít Černák közt, amint Meciar felszólította gazdasági miniszterét, miért fél megmutatni partnereinek ezt a trompfot. Václav Klaus erre így reagált: „Amennyiben a nemzetközi banditizmus szintjén kell szót váltanunk, mi ehhez nem asszisztálunk”. A színjátékk a tátrai Polana hotelban történt.
A romák exodusz, akadályok a határokon
A cseh fél legalább annyira tartott a szétesés utáni kiszámíthatatlan következményektől mint Szlovákia. Ezért csúcsprognosztái már 1991 őszén azt latolgatták, hogyan menjenek elé a lehetséges veszélyeknek, így különböző katasztrófa-forgatókönyvet készítettek a további fejleményekről. Ezekről az információk 1992-ben kerültek a nyilvánosság elé, akkor, amikor még mind Prága, mind Pozsony úgy tett, mintha mi sem történne a háttérben. Azt színlelték, mintha a közös ország megőrzésén dolgoznának, miközben a színpad mögött már javában folytak a variálások a kettészakadásról.
Mečiar felszólította a cseh képviselőket, hozzák nyilvánosságra tervüket. Azok először „lecölöpöltek”, a kivárást választották, ám néhány nap elteltével kénytelenek voltak a nyilvánosság elé állni, ki kellett teríteniük a „farbát”. Ebből kiderült, hogy a vészforgatókönyv mindent tartalmaz „a kőolaj tartalékok biztosításával” egyetemben, árulta el Jiří Payne cseh képviselő. Mečiara szerint a forgatókönyv számolt a romák Csehországból Szlovákiába történő exoduszával is, illetve a szlovákok tömeges elbocsátásval csehországi munkahelyeikről, amint a Morva folyó mentén felállított akadályokról is.
A cseh korona árfolyama: 1 : 10
A borúlátó számítások, Szlovákia kilátásai már a Szlovák Nemzeti Tanács 1991 decemberi ülésén elhangzottak. Čarnogursky kormánya azonban csak a lehetséges szociális-gazdasági hatásokról szóló passzust terjesztette a parkament elé, amely a szövetség kettévállása esetén keletkezhetnének. Ezek szerint a kettévállás után a kiskereskedelmi árak Szlovákiában 20 százalékkal, ugyanakkor az állami költségvetési hiány pedig radikálisan nőtt volna, hasonlóan a munkanélküliségi arány, ezzel szemben csökkent volna a külföldi beruházás.
A szlovák pénznem óriási zuhanására számítottak a cseh koronával szemben, 1:10-hez arányt tartották a legaktuálisbbnak. „A szlovák társadalomat akarják a csehek elbizonytaanítani”, reagáltak a szlovák nemzetiek.
Pavol Kárász közgazdász-prognoszta az akkori latolgatásokat ma így foglalta össze: „Tizenöt évvel ezelőtt a szlovákok életszínvonala egy negyednyivel alacsonyabb volt a csehekénél, a szlovák gazdaság csupán a cseh gazdasági teljesítményének 70 százalékát érte el”, jegyezte meg Kárász. A két ország gazdasága annyira összeforrott, hogy ebből a rövidebbet a szlovákok húzták volna, tehát a szakadás mindenekelőtt a szlovákokat érintette volna fájdalmasan.
Magyarországgal való háború a láthatáron
Mečiart abban az időben álmatlan éjszakák gyötörték. Retteget a merénylettől, mi több, a szlovákok emancipációs törekvései legalább ennyi gondot okoztak neki. Végül az egykori disszidens, Václav Benda arra szólított fel a 92-es választások előtt, hogy tankokat kell küldeni Szlovákiába, ha ott a baloldal nyer.
A szlovák alkotmány parlamenti elfogadása után pedig Budapest tiltakozott amiatt, hogy az alkotmány preambuluma úgy fogalmazott, hogy: „mi, szlovák nemzet”. És mi van a létszámában erős szlovákiai magyar kisebbséggel – az ezek után alkotmányon kívüliként fog szerepelni? Elkezdtek suttogni a lehetséges Magyarországgal szembeni konfliktusról. Feltették a kérdést, vajon mit kezd majd egy lokális háború esetén az ötmilliós Szlovákia a tízmilliós Magyarországgal, elegendő lesz e az ereje a háborús megütközésre? „Ha megszámoljuk katonai erőnket, világos, hogy Magyarországnak nem tudunk ellenállni,” értékelte akkor az egyik szemináriumon Ján Čarnogurský. Nem sokkal később az egyik szövetségi köztársasági nemzetvédelmi tanácskozáson Mečiar azzal a javaslattal rukkolt elő, hogy létre kell hozni egy szervet, amely a két ország szétvállása után koordinálná mindkét ország védelmét. A cseh ellenzék erre úgy reagált, hogy a szövetség helyett „kettős házikóról”, azaz gazdasági-védelmi társaságról kezdett beszélni. Klaus polgári pártja ezt visszautasította.
Öt évvel később Klaus az egyik beszélgetésben megmagyarázta, miért volt az azonnali szétvállásért: „Képzeljék el azt a borzalmat, hogy az ügy vontatottá vált volna mint egy hokimérkőzésen. Amikor hirtelen dulakodás történik a jégen, valaki kívülről kezd dirigálni, nem tudván, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Úgy, mint a volt Jugoszláviában adták a szerencsétlen tanácsot. Ha ez történt volna, akár tragédiába torkollik az egész”, élt a hasonlattal Klaus.
A katasztrófa-forgatókönyv Kárász szerint végül is azért nem jöttek be, mivel a szlovák intelligencia, amely váratlan lehetőséget kapott saját országa vezetésére, gyorsan tanulta a feladatot, így nem követett el nagyobb hibákat. „A mély rendszerbeli változásoknak és a kölcsönös toleranciának köszönhetően úgy vált szét Csehország és Szlovákia, hogy nem távolodtak el egymástól, amint azt egyes jövőbelátók feltételezték”. zárta a közismert szlovák közgazdász.
déva, FelvidékMa
Feltehetőleg nem véletlen elszólásról volt szó, mivel Meciar hasonló „argumentációját” 1996 májusában a német Der Spiegel lapnak is megismételte. „A cseheknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy az összes gáz-és kőolajvezeték szlovák földön halad keresztül. A szerkesztő azon kérdésére, hogy a mondottakkal mire gondol, Meciar így válaszolt: „Amennyiben fennakadás keletkezne a kőolajszállításban, tíz napnál nem bírnák tovább. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt megfélemlítő eszközként használnánk, ám nézetünket megerősítik a realitások”, fogalmazott Meciar.
