Hát, van mit vasalnia Robert Ficónak, a régi kormányfőnek és vadiúj külügyminiszterének, Miroslav Lajčáknak. Az olvasónak talán úgy tűnhet, hogy az alábbi két hír nem függ össze egymással. Első látásra vagy olvasásra nem is. Vagy talán mégis?
Íme, az első jelentés, amely egy levélről szól. Az ominózus írást az Európai Bizottság egyik magas rangú hivatalnoka, Charlie McCreevy belpiaci biztos fogalmazta meg az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium elhíresült faliújságos botránya miatt. Szó szerint azt írja McCreevy, hogy „csak nagyon nehezen lehet közzétételnek tekinteni” olyan hirdetményt, amelyet egy minisztérium folyosóján helyeznek el, ahova a széles nyilvánosság számára korlátozott a bejárás. A levél egyértelműen rámutat, hogy a szóban forgó közbeszerzési ügyben nem érvényesült az átláthatóság alapelve, ezzel a közbeszerző, azaz a minisztérium megszegte az Európai Unió előírásait. Brüsszel követeli, hogy két hónapon belül Szlovákia bocsássa az EU rendelkezésére a tenderrel összefüggő minden dokumentumot, s egyúttal felszólítja a Szlovák Köztársaság kormányát, hogy tegyen intézkedéseket az uniós normák további megsértésének megelőzésére. Pozsonynak egyebek mellet „le kell szállítania” a hírhedt milliárdos tender meghirdetéséről szóló „faliújságos” felhívást, amelyről csupán a Zamedia, a Consulting and Management, a European Consultants Organisation és az Avocat nevű cégekből alakult konzorcium tudott. Ezen kívül az EB pontos helyszínrajzot követel arról a folyosóról, ahol a faliújságot elhelyezték, továbbá meg akarja ismerni a tender meghirdetésének és a pályázati felhívás eltávolításának pontos időpontját is. A bizottság szeretne belenézni a tenderrel összefüggő minden dokumentumba, beleértve a bírálóbizottság jegyzőkönyveit is. Brüsszel a beérkezett ajánlatokra ugyancsak kíváncsi, meg persze arra, mi késztette az építésügyi és régiófejlesztési minisztériumot arra, hogy csak a faliújságon hirdesse meg a nagy értékű versenypályázatot. Ezzel kapcsolatban Brüsszel már most, úgymond, látatlanban is erős kétségeinek ad hangot a tenderfelhívás közzétételének módját illetően. Sőt! Az Európai Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján is úgy ítéli meg, hogy kívülállók nem szerezhettek tudomást a pályázatról, csupán a tárca alkalmazottai, akik viszont beosztásukból eredően nem tekinthetők a felhívás címzettjeinek. Levelében Charlie McCreevy még kitér arra is, hogy a faliújságos tender azért került az EB érdeklődésének középpontjába, mert „panasz merült fel ellene”.
Most pedig következik a második hír, amelynek látszólag semmi köze a tenderbotrányhoz. Robert Fico szlovák kormányfő hamarosan Budapestre látogat. Ezt Miroslav Lajčák, a pozsonyi diplomácia nemrég kinevezett új vezetője jelentette be Luxemburgban, ahol rövid megbeszélést folytatott budapesti kollégájával, a szintén újoncnak számító Balázs Péterrel. Pozsony szerint csak hetek kérdése a Bajnai–Fico-találkozó. Balázs ezért mielőbb Szlovákiába látogat, hogy Lajčákkal előkészítse a miniszterelnöki tárgyalásokat, valamint megvitassa partnerével a kétoldalú viszonyban felmerült problémákat. „A világ azt várja tőlünk, hogy példával járjunk elől abban, miképp tárgyal két állam, nem pedig azt, hogy verjük az asztalt, vagy valakinek könyörögjünk, hogy helyettünk oldja meg a dolgokat, – mondta Lajčák. Hozzátette még: – A magyar külügyminiszter nagyon fontosnak tekinti a két ország kapcsolatainak rendezését, és mi ezt üdvözöljük.” A pozsonyi diplomácia vezetője egyúttal hangsúlyozta, hogy több dolog van, ami összeköti Szlovákiát és Magyarországot, mint amennyi elválasztja. A két külügyminiszter kötelezte magát, hogy civilizált módon kívánnak kommunikálni, s ugyanígy akarják megoldani a Pozsony és Budapest viszonyában felmerült gondokat.
Rögtön eláruljuk, hogy a leírt két passzusnak nincs közös nevezője, csupán az, hogy a mindkettőben leírtak azért következtek be, mert annak idején bekerült a pozsonyi kormányba a Szlovákiát fejőstehénnek, Magyarországot pedig ellenségnek tekintő Szlovák Nemzeti Párt, és Robert Ficótól, a Smer elnökétől olyan minisztériumokat kapott, amelyek nagy pénzek, illetve a magyar kisebbség közelébe kerültek. Ján Slota és emberei az elhíresült tenderbotrányügyben milliárdokra, a nemzetiségi ügyekben pedig iskoláinkra, tankönyveinkre, óvodáinkra tették rá a kezüket nagyon nem civilizált módon. Csak az a céljuk, hogy elvegyenek: uniós támogatást, kisebbségi jogokat. Nekik mindegy, mert nekik dolgozniuk kell. Mint ahogy legutóbb Ján Mikolaj oktatási miniszter is megjegyezte, amikor Szigeti Lászlóval, a Magyar Koalíció Pártjának képviselőjével vitatkozott: „Az MKP azt szeretné, ha nem tennénk semmit.” – Mikolaj úr, ezt nem csak az MKP szeretné!
Felvidék Ma, jag
