Kékkő / Modrý Kameň
Hont, Nógrád, Gömör és Torna
Kékkő / Modrý Kameň várának elődje már a tatárjárás előtt is az Ipoly felé iramló Kürtös patak Mikszáth által oly sokszor megidézett völgyében, a Korponai-hegység peremén messzire látható dombon állt. Jelentős erősséggé királyi engedéllyel az 1250-es években Mikó fia Péter, a Balassa család őse építtette ki. A Balassák Magyaroszág igen sokat szereplő, nagy hatalmú, tehetséges, de sokszor izgága famíliái közé tartoztak, Kékkő pedig ama ritka várbirtokok egyike, amely – bár százötven évig török elleni végvárnak számított, de néhány évig a török is ült benne – hétszáz éven át, egészen a XX. század első harmadáig a bárói, később grófi rangra emelt Balassák kezén volt. A költő Balassi Bálintnak is „kékkői” volt az egyik előneve. Az 1570-es években Balassa János, Hont és Zólyom vármegye főispánja volt Kékkő ura, aki sokszor csapott le a várból a törökre. Musztafa budai pasa rendeletére végül Ali bég indul meg Kékkő ellen 1576-ban, de a várat kardcsapás nélkül vette be, mert a várvédők Divény várába menekültek. A bég nagy gondot fordított Kékkő várára, új toronnyal, kapuval látta el, 1593 decemberében azonban Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf császári fővezér visszavette tőle. A török elmenekült, de előbb felrobbantotta a várat. Kékkő mint török elleni végvár olyan fontos maradt, hogy Balassa Zsigmond országos segítséggel 1604 és 1612 között újra felépítette, de egy újabb török ostrom alkalmával a XVII. század második felében végleg elpusztult. Egy részét 1750-ben báró Balassa Gábor állíttatta helyre díszes kastélyként, barokk stílusban. Ma is ebben az állapotában látjuk, a Helytörténeti Múzeum székel benne.
