A Heti Válasz hetilap internetes oldalán Stumpf András értekezik a tegnapi EBESZ biztos reagálásáról a szlovák nyelvtörvény kapcsán.
Tegnap este a bicska kinyílt a zsebemben, amikor azt olvastam, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa semmi kivetnivalót nem talált a szlovák nyelvtörvényben.
Semmi gond azzal, hogy magyar iskolákat bírságolhatnak sok ezer euróra, ha nem vezetik szlovákul is a dokumentációjukat. Az sem gond, hogy szintén bírságokkal számolhat az, aki mondjuk kétezer fős magyar anyanyelvű hallgatósága előtt beszélve nem konferál be mindent szlovákul, az „államnyelven” is, pontosan megegyező tartalommal. Az is oké, hogy mondjuk hangosbeszélőbe mondott felhívásoknál megkövetelik a szlovák elsőbbségét mondjuk akkor, ha egyébként a szlovák nyelvűek elenyésző kisebbséget alkotnak az adott településen.
Aztán láttam, hogy csak a szlovák külügyminiszter hirtelen tartott sajtótájékoztatóján hangzott el mindez, így aztán van még csöppnyi remény, hogy miután az érintett, bizonyos Knut Vollebaek saját hangján is megszólal, más lesz annak a csengése. Főleg, hogy a magyar szakértőkkel csak ma találkozik a biztos úr.
Ha esetleg mégsem így lesz, vérző combbal leszek kénytelen róni Budapest utcáit – azt a bicskát a zsebemben ugyanis nem egykönnyen csukom majd be. Ha aztán az EU is benyeli a szándékosan – és elismerten, lásd: „a délszlovákok érdekében volt szükség a törvény szigorítására” – magyarszívató, mellesleg teljesen értelmetlen jogszabályt, képtelen leszek tenni az ellen, hogy EU-szkeptikussá váljak. Nem euroszkeptikussá: a pénznemmel semmi bajom, sőt, jó lenne, ha nem kellene átváltogatni ezt az ide-oda ingadozó szutyok kis forintot. Csak akkor az lesz, hogy ha bármely politikus európai értékekről nyáladzik a jövőben, teszek az arcára még némi nyálat. Akkor egyértelművé válik, amit azért 2006 óta sejthettünk: az értékekről szóló mese arra van csak, amire a mese általában. Hogy aludjunk. Mélyen. Amíg a tőkeerősek szépen piacot foglalnak nálunk, kihasználva, hogy nem tudunk már vámot kiszabni a holland paradicsomra (nálunk a közértben most épp csak hollandot lehet kapni – a magyar paradicsom valamiért nem tudott eljutni Budára).
Mindez persze aligha lenne meglepő. Európának ugyanis fogalma nincs róla, kicsoda-micsoda. Az uborka görbületét, azt nagyon tudja szabályozni. Arról az alapvető kérdésről viszont lövése nincs, milyen államfelfogást tart elfogadhatónak. Még ez is érthető persze: az az államfelfogás is európai találmány, amely átitatja a szlovákok nyelvtörvényét. Lehet ezt nemzetállamnak hívni, csak így túl szép. Valójában jakobinus ökörködés.
A szerint ugye az állam elszigetelt individuumokból tevődik össze, ezek az individuumok pedig társadalmi szerződést kötnek. Ez persze baromság. Nekem legalábbis nem dugott az orrom alá semmiféle szerződést a társadalom. Meg senkinek se. A valóságban az államot nem csupán egyének, hanem már létező közösségek alkotják. Ezekbe beleszületünk, ahogy az intézményrendszerbe is. Nem mi szerződünk rá – ez van és kész. Míg az egyik felfogás szerint az állam homogenizált egyénekből áll és olyan, mint az alma, a másik tudja, hogy inkább olyan az, mint a szőlő. Élő organizmusok rendszere – s az őket összefűző fürt, na, az maga az állam. Ezt nem tudják a szlovákok. Szlovákia a szlovákoké.
Mi meg, magyarok, tudjuk a titkot: büszkék is lehetünk sokat támadott alkotmányunkra, komolyan, mert nem a fenti, idióta jakobinus hagyomány köszön belőle vissza. Alaptörvényünk ugyanis államalkotó tényezőként számol a kisebbségeivel. Tehát a valóságból indul ki idióta ideológiák helyett. Konzervatív, a szó legjobb értelmében. Bizony, ebből meg az következik, hogy Magyarország nem a magyaroké. Nem csak. Hála az égnek.
Amúgy az egész kisebbség-fogalom is vicces. Egy hatvan százalékban magyarok lakta faluban például nem kisebbség a magyar. Ha az ottaniak az anyanyelvükön beszélgetnek egymással, ahhoz az államnak mi köze? Semmi. Ha szépen befizetik az adójukat, hozzájárulnak a szlovák állam fejlődéséhez, ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint a másik állampolgárt, aki történetesen szlovák, de tőle senki nem várja el, hogy egy idegen nyelven is vezessen dokumentációkat, ha szükség van rá, ha nincs. Meg tolmácsot fogadjon jó pénzért.
Itthon persze ugyanúgy igaz ez. Kit zavar, ha egy helyi kis sváb közösség tagjai németül cserélnek eszmét a szintén sváb orvossal, és mondjuk nagyobbal írják ki a faluban, hogy „Metzger”, mint azt, hogy „Hentes”? Vagy ha egy roma kulturális összejövetelen anyanyelven konferálják be a fellépőket? Engem nem zavar. Az más kérdés, hogy praktikus az érvényesüléshez megtanulni az országban többségben lévők nyelvét is. Felvidéki magyarnak a szlovákot, itthoni romának a magyart. Az viszont, hogy egy ideológiai torzszülött állam többletterheket pakoljon egyes közösségeire, alsóbbrendűnek minősítse anyanyelvüket, az tényleg a tizenkilencedik század. Jó, jó, a szlovákoknak nem volt még államuk akkoriban. Mégsem onnan kellene elkezdeniük az építkezést.
Felvidék Ma, Heti Válasz
