A tegnap nyilvánosságra hozott Matovič-féle lista nem más, mint a szlovák társadalomban a politikusok korrupciójáról és a klientizmus burjánzásáról, rákfenéjéről szóló kórkép. Bizonyság arról, hogy a pártok zöme gazdasági érdekszövetségként és nem politikai csoportosulásként működik.
Bizonyság arra, hogy egy tisztességes állampolgár a közszférában képtelen tehetsége alapján érvényesülni.
A tizenegy oldalas írásról a szakemberek azt állítják, annak ellenére, hogy nyilvánosságra került a szlovák társadalom beidegződésein és működésén szinte semmit nem fog változtatni. Ahhoz az emberek, a politikai értelemben vett állampolgárok szemléletének, a társadalmi klíma egészének kellene gyökeres változáson átesni.
A Matovič-féle lista a TA3 hírcsatorna esti politikai műsorában is első helyen szerepelt. A riporterek elsőként Bugár Bélát szólították meg, hogy véleményezze a listán szereplő pártjelöltjeit. Hozta a szokott formáját, amit akkor szokott bevetni, ha kellemetlen és számára ismeretlen, botrányszagú témáról faggatják. Előbb „elszórakozott” az újságírókkal, kellett neki néhány perc, amíg az agya kattogva ráállt a kérdésre. Kínos magyarázkodásba kezdett arról, hogy „a párt jelöltjei valóban a hatalom meghosszabbított keze”, amely nélkül „praktikusan” nem tud működni. Aztán sajnáltatni kezdte magát azzal, hogy „az egyes állami tisztségekre nehéz megfelelő szakembert találni. A Most-Híd számára kijelölt négy magas állami beosztásra máig nem találtunk megfelelő embert, mert túl „érzékeny” poszt, amely az érdeklődés középpontjában áll. Az elismert szakember inkább nem vállalja, és nem akar a jelülő párt miatt sem kompromittálódni”. Már kezdtük szegényt sajnálni, amikor egy újabb újságírói kérdés kizökkentette a felvett sopánkodó szócsépléséből, és inkább elmenekült a válaszadás elől. Azt már nem tudtuk meg, hogy akkor miért nem pályázaton hirdetik meg a betöltetlen állami posztokat, miért csak belső kormánykoalíciós mutyizáson döntenek a tisztségek betöltésének ügyében?
A másik megszólaltatott, Pavol Hrušovský (KDH) sem adott egyenes választ erre a kérdésre. Felháborodással fogadta a riporteri feltételezést, hogy a pártjelölés klientizmus, vagy korrupció volna. Szerinte „ez bevett gyakorlat, amitől a társadalom hatékonyabb működése érdekében pártja sem szakadhat el”. Pirosló arccal folytatta fejtegetését arról, hogy csupa szaktekintéllyel dolgoznak együtt, akiket ők szakmai képességük alapján válogattak össze és a jelölésükről közzétett lista pedig sértő a személyükre nézve. Bugárral ellentétben, igyekezett nem bántani a közzétételt „elkövető” Igor Matovič személyét, de az akadozó érvelése leplezetlen dühről árulkodott, amely azok felé szólt, akik ebből botrányt készülnek létrehozni. Azzal érvelt, hogy ezek után még kevesebb képzett szakember fog felelős politikai tisztségben dolgozni.
A véleményeket hallgató Eduárd Chmelár a Páneurópai Főiskola tanára és Peter Bielik moderátor az orruk alatt mosolyogva hallgatták a két „edzett” politikus vergődését, a téma körüli szerencsétlenkedését. Chmelár a bejátszott két riportra tömören csak annyit mondott: kínos még hallgatni is, amit mondanak.
Bármennyire is kínos volt hallgatni őket, azt elismerte, hogy ettől a „szennytől” a társadalom nehezen fog megtisztulni. A politikusokat parlamentbe juttató választóknak kellene felettük kimondani az ítéletet és elküldeni őket a politika süllyesztőjébe. Csak remélni merték ők is, hogy a „bevett gyakorlatot” végre olyan színben fogja látni az egyszerű polgár is, amely a bűntény törzsfogalmába tartozik, és megfelelően elítéli, majd követeli, hogy a jog hatalmával sújtsanak le rá: mentsék fel tisztségéből a pártjelölteket illetve az őket jelölő politikusokat. Az elkövetkező választásokon pedig voksával tesz arról, hogy ezek a személyek ne kerüljenek döntéshozó helyzetbe.
A közzétett listával kapcsolatban az írott sajtóban elhangzott válaszok egyértelműen arról szólnak, mint a közmondás: a kutya ugat, a karaván halad, vagyis: locsoghat és firkálhat az ember, amennyit akar, a Mindenség, ebben az esetben a korrupt szlovák társadalom változatlanul működik tovább. A politikusok többsége a pártjelölést nem tartja elfogadhatatlan gyakorlatnak, tisztességben még nem jutottak arra a szintre, hogy ezzel kapcsolatban erkölcsi aggályaik lennének. A támadásra egyetlen válaszuk van: Igor Matovič a lista megjelentetésével csupán magára akarja terelni az emberek figyelmét, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle, ami jól jöhet pártalapítási céljai eléréséhez.
Mi lenne, ha mi választópolgárok ezt mégis másképpen gondolnánk, mint a nyilatkozó, erkölcsi értékítéletében megkopott, korrupt és üzletelő politikusok, vagy a ténykedésüket szkeptikusan, felháborodás nélkül elemző szakemberek és újságírók!
Felvidék.ma, Dunajszky Géza
{iarelatednews articleid=”30078″}
