A Délmagyarország c. napilap a Szegedi Tudományegyetemen tanuló határon túli magyar hallgatókat kérdezett a magyar állampolgárság kérvényezésével kapcsolatos véleményükről, megfontolásaikról.
A mérleg egyik serpenyőjében az érzelmi vonatkozásai vannak: a nemzeti kötődés, a „magyarságérzet” – ahogy az egyik felvidéki hallgató fogalmazott. A másikban pedig a gazdasági megfontolások, például a magyar igazolvánnyal járó kedvezmények. Ez utóbbiakat hangsúlyozza a lapnak nyilatkozó Nagy Zsófia felvidéki hallgató, aki bár elítéli Ficóék ellentörvényét és örül hogy az új szlovák kormány beváltja ígéretét (??) és megváltoztatja azt, a magyar állampolgárságról nincs túl jó véleménnyel: „Ettől függetlenül pusztán magyarságérzetből nem kérvényezem a honosítást, nincs rá okom, ettől nem leszek „magyarabb”. Eddig is simán ment minden ügyintézés”.
Az állampolgárság jogintézményéhez fűződő eme sajátosan Híd-pozitív viszonyulásból adódó „feszültséget” mintegy feloldja az egyetemista megállapítása a honi oktatás színvonaláról és nemzeti közösségünk megmaradásának kulcsáról: „Persze mind szeretnénk, ha otthon is jó színvonalúak lennének a magyar tannyelvű iskolák, mert csak így kerülhető el az integráció, ezért viszont csak mi tehetünk”. – mondta.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
