A Csemadok érsekújvári alapszervezete április 25-én, szerdán tartotta meg évzáró taggyűlését. A többszáz tagot számláló tagság közül nyolcvanöten jelentek meg, hogy számot kérjenek az alapszervezet elmúlt év tevékenységéről és meghatározzák az idei esztendőre vonatkozó feladatokat.
Az 1989-ben megtörtént rendszerváltás óta csaknem huszonhárom év telt el. Az ember joggal gondolhatná, hogy egy emberöltő elegendő időszak ahhoz, hogy állampolgárainkban lényeges szemléleti változás történjen abban az irányban, hogy végérvényesen felszámoltnak mondhassuk a korábbi évtizedekben uralkodó kommunista diktatórikus rendszert és annak szomorú hagyatékát. Ám az érsekújvári Csemadok taggyűlése és annak légköre pont az ellenkezőjéről tanúskodott.
A helyzet megértéséhez tudni illik, hogy a tavalyi, azaz 2011. évi taggyűlés megerősítette tisztségében az alapszervezet akkori elnökét. Már abban az időben érezhető volt a feszültség az alapszabály értelmében szabályosan megválasztott elnök és az elnökség egy tagja között. A taggyűlés után az utóbbi személy masszív lejárató kampányba kezdett az alapszervezet elnöke ellen a nyilvánosság és a tagság előtt, ami természetesen érezhető volt a vezetőség munkájában is. Az alapszervezet elnöke belátva, hogy ilyen körülmények között nem tudja az elvárásoknak megfelelően betölteni tisztségét, az „okos enged” jelmondattal vezérelve lemondott. Röviddel utána az elnökség említett tagja, mint „megbízott elnök” jelent meg a színen és ebben a minőségben működött egészen az idei taggyűlésig.
A fentiekhez a teljesség kedvéért szükséges hozzátenni, hogy a Csemadok alapszabályának értelmében az alapszervezet elnökének megválasztása kizárólag a taggyűlés hatáskörébe tartozik. Az alapszabály elnököt és elnökséget ismer, megbízott elnököt nem. Amennyiben tehát a megválasztott elnök a tavalyi év folyamán lemondott, az alapszabály értelmében a vezetőségnek haladéktalanul össze kellett volna hívnia a taggyűlést, hogy az elnök lemondását jóváhagyja és új elnököt válasszon. Ennek hiányában a Csemadok érsekújvári alapszervezetében egy teljes évig alapszabály-ellenes állapot uralkodott.
A fenti előzményekben az a megdöbbentő, hogy az alapszervezet ellenőrző bizottsága, sőt, az országos vezetőség tagjai is tudomást szereztek az érsekújvári alapszervezetben végbement fejleményekről, mégsem tett ellene senki semmit.
Az úgynevezett megbízott elnök tisztségének elfoglalása után haladéktalanul tisztogatásokba kezdett. Megszabadult néhány, a vezetőség munkáját támogató személytől, a lemondott elnöktől követelte, hogy mondjon le javára az országos vezetőségben és a területi választmányban betöltött tisztségéről, felmondta a területi választmánnyal korábban megkötött irodai helyiségekre vonatkozó bérleti szerződést, sorozatosan figyelmen kívül hagyta a területi választmány, mint közvetlen felettes szerv véleményét, megromlott, sőt megszűnt a területi választmánnyal való korábbi jó viszony. Az idei évzáró taggyűlés megtartása azért váratott magára mostanáig, mert a megbízott elnök könyvvizsgálatot (auditot) rendelt meg az alapszervezet elmúlt három évi könyvvitelének megvizsgálására.
A Csemadok érsekújvári alapszervezetének idei évi évzáró taggyűlése a fentiekben vázolt tényeknek nézett elébe. Egy demokratikusan működő szervezetben tehát lett volna mit megtárgyalni, megvitatni, eldönteni, de ez nem történt meg.
Már a meghívó tartalma azt volt hivatott sejtetni, hogy minden szigorúan az előre kitervelt forgatókönyv szerint fog lezajlani annak érdekében, hogy minden körülmények között érvényt nyerjenek egy szűkebb csoport érdekei. A napirendből hiányzott az ellenőrzőbizottság beszámolója, amely későbbiekben csak a vitafelszólalások során valósult meg mintegy alacsonyabb rendű szerepet adva ennek a legfontosabb demokratikus szervnek. Ami viszont még jelentősebb, a meghívó szövege szerint a taggyűlésen csak annak felmutatásával lehetett részt venni.
E furcsa gyakorlattal a taggyűlés szervezői nyilván eleve ki akarták szűrni a számukra kellemetlen tagok részvételét, hogy elejét vegyék az esetleges, számukra kellemetlen beavatkozásnak a közgyűlés előre kitervelt menetébe. A kételkedők számára megjegyzem, hogy mint a Csemadok alapszervezet tagja én sem kaptam meghívót az idei taggyűlésre. A jelentkezőív aláírásakor azzal a ténnyel voltam szembesítve, hogy a vezetőség határozata értelmében csak a meghívóval rendelkezők vehetnek részt a taggyűlésen, holott felmutattam az érvényes, bélyeggel ellátott tagsági igazolványomat. Csak a következetességemnek köszönhetem, hogy ennek ellenére helyet foglalhattam a tanácskozóteremben és utólagos bocsánatkérésben részesültem.
A taggyűlés során a megbízott elnök az alapszervezet elmúlt évi és az idei évre tervezett tevékenységéről szóló beszámolója után rátért az alapszervezet múlt évi pénzgazdálkodásának részletes ismertetésére. Az általános gyakorlat, hogy ilyen számadást egy egységes éves viszonylatban szokás előadni. A jelen esetben az előterjesztő ún. megbízott elnök három részre bontotta a beszámolóját: a március 31-ig tartó első negyedévre, amikor még a rendesen megválasztott elnök vezette az alapszervezetet, a június 30-ig tartó második negyedévre és az év hátralévő részére, amikor már teljes egészében ő maga tevékenykedett az alapszabálynak nem megfelelő tisztségében. Az egyes bevételi vagy kiadási tételekhez megfelelő kommentárt fűzött, hogy kihangsúlyozást nyerjen, mennyire helytelen volt – véleménye szerint – az elnök vezette korábbi időszak gazdálkodása és mennyire helyénvaló volt az ő általa vezetett időszaké. Ám az elmondottak során a taggyűlés nem kapott teljes képet arról, hogy zárta az alapszervezet a 2011. évet. Minden, az egyes részidőszakokra vonatkozó különbségtétel csupán az előadó ismertetéséhez fűzött megjegyzések által nyilvánult meg. Mi ez, ha nem a tagság szándékos félrevezetése annak érdekében, hogy a megbízott elnök személye érvényt szerezzen a szabályosan megválasztott elnök kárára?
A taggyűlés következő napirendi ponjaként tájékoztatás hangzott el az elvégzett könyvvizsgálat eredményeiről. Felsorolásra kerültek az alapszervezetben megállapított könyvviteli hiányosságok, csak az előadó elfelejtette közölni, hogy ezek nem csak az elmúlt három évre jelemzők, hanem az alapszervezet korábbi működési éveire is. E mulasztás azt a téves látszatot akarta kelteni a taggyűlésben, hogy a könyvvitel hibái kizárólag a korábbi elnök vezetése alatti időszakra jellemzők.
A megbízott elnök és a taggyűlés levezetésével megbízott alapszervezeti tag többször hangsúlyozták, hogy a fenti hiányosságok felsorolása egyáltalán nem azt a célt szolgállják, hogy ezzel bárkit is megsértsenek, vagy egyéb módon érintsenek. A könyvvizsgálat eredményeinek ismertetése során többször elhangzott, hogy ennek egyetlen célja, hogy az alapszervezet a továbbiakban a vonatkozó törvények szerint végezze a könyvvitelét. A szónok azonban meglehetősen hangsúlyozottan megjegyezte, hogy a feltárt hiányosságok könnyen az alapszervezet adóhivatal általi megbírságolásához vezethet, ha ezek nyilvánosságra kerülnének.
Ha mindez igaz volna, akkor viszont kérdezem, miért volt szükséges a 2011. évi pénzgazdálkodási beszámolót két részre bontani, jelesül két olyan időszakra, amelyek választóvonala megegyezik az alapszervezet élén történő változás időpontjával? Ha a könyvvizsgálat tényleg azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy mindössze tájékoztatást adjon az alapszervezet számára, mitévő legyen a könyvvitel helyes vezetése érdekében, akkor erre a célra teljes mértékben megfelelt volna egy jóval olcsóbb adószakértői vélemény. Ha mindez a farizeusi állítás igaz lenne, akkor az évzáró közgyűlés megtartásával nem kellett volna késlekedni és egyáltalán nem volt szükséges a taggyűlésen felolvasni. Ha mindez a farizeusi állítás igaz lenne, akkor a könyvvizsgálat eredménye mindössze a vezetőség belügyeit szolgálta volna és attól még az évzáró taggyűlést meg lehetett volta tartani március 31-ig úgy, ahogy azt az országos vezetés határozata előírja. És végezetül, ha ez az egész farizeusi állítás igaz lenne, akkor megengedhetetlen volt a könyvvizsgálat eredményeit nyilvánosságra hozni kockáztatván egy szabálysértési eljárást az adóhivatal részéről, hacsak mindez nem egy előre megfontolt célt szolgált.
Az elmondottak tükrében minden okunk meg van arra a következtetésre, hogy a könyvvizsgálat ismét azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy tisztességtelen előnyt biztosítson a megbízott elnök számára a későbbi napirendi elnökválasztás során, amelyen természetesen csak saját magát jelöltette.
A vita során két alapszervezeti tag jelentkezett felszólalásra, hogy állast foglaljon az elmúlt évben kialakult alapszabály-ellenes állapot és a taggyűlésen addig elhangzottak ellen. A taggyűlés levezetésével megbízott tag már a felszólalások elején – felismervén, hogy ezek tartalma várhatóan eltér a taggyűlés kívánt menetétől – beavatkozott a vitafelszólalásokba és mondván, hogy ezek nem lényeges kérdések, felszólította a vitatkozókat, hogy tekintsenek el ezek további folytatásától.
Cenzúra! Cenzúra elvtársak, a legdurvább, a fasiszta és kommunista totalitárius rendszerek legsötétebb időszakaiban alkalmazott cenzúra, elvtársak! Cenzúra egy olyan országban, amely a huszonegyedik század elején azt kívánja elhitetni magáról, hogy egy demokratikus jogállam és méltóan tölti be helyét Európa többi demokratikus országai között! Cenzúra, amely egy olyan demokratikusan felépített társadalmi szervezet tagjai, mint amilyen a Csemadok is, véleménynyilvánítási jogainak durva és példátlan eltiprását jelenti!
A lényeges kisebbségben megjelent tagság végül a jól előkészített forgatókönyv hatására az eddigi önkényeskedő úgynevezett megbízott elnököt az alapszervezet rendes elnökévé megválasztotta ahelyett, hogy az elmúlt egy évben tanúsított minősíthetelen magatartásáért felelőségre vonta volna és levonta volna a megfelelő következtetéseket. A mellette szavazó tagok így bebizonytották, hogy ők is egy kalap alá tartoznak. Hogy is írja Illyés Gyula? „…hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;…”
A történetből szándékosan kihagytam a neveket, mert azok, akik a Csemadok érsekújvári alapszervezet idei évzáró taggyűlésén ott voltak, a leírtak szerint úgy is tudják, kiről van szó. A szélesebb nyilvánosság számára pedig csak a lényeget tartom fontosnak. Azt a lényeget, hogy a Csemadok érsekújvári magyarság kulturális igényeit kiszolgáló helyi alapszervezetében megállt az idő. Megállt az idő, mégpedig 1989. november 17-én, az egykori Csehszlovákiaban aznap elkezdődött redszerváltási időszak első napján. Attól a naptól kezdve az egész társadalom azon szorgoskodik, hogy – kisebb-nagyobb sikerrel, de mégis – folyamatosan létrehozzon egy demokratikus jogállamot, amelyben idegenek lesznek az előző kommunista totalitárius rendszer megrögzött módszerei. Azok a módszerek, hogy csakis az egypártrendszer által diktált marxista-leninista elmélet volt az egyetlen elfogadható ideológia, hogy a szakszervezeti és a nyilvános pártgyűléseken kötelesek voltunk tapsolni az elénk tárt értelmetlen zagyvaságoknak, hogy minden a vezető szerepet betöltő kommunista párt által meghatározott forgatókönyv által zajlott, még a magánéletünk is, hogy csak azok nyertek érvényesülést, akik tagjai voltak egy kiválasztott politikai kasztnak, hogy nem volt szabad más véleményt nyilvánítani, hogy gondolkodás nélkül kötelesek voltunk megszavazni minden, az államhatalom által ránk kényszerített határozati javaslatot, mert jaj volt annak, aki másként gondolkodott, hogy… Folytassam?
Nos, a Csemadok érsekújvári alapszervezete idei taggyűlése során ez a sokunk számára rég feledésbe merült lázálom teljes egészében újraéledt egy képzeletbeli időutazás alakjában. Csakhogy Érsekújvárban ez nem csupán egy képzelet volt, hanem keserű valóság. Úgy tűnik, a Csemadok érsekújvári alapszervezetében az elmúlt 23 év alatt még mindig nem történt meg a rendszerváltás. Még meddig nem?
Práznovszky Miklós, Felvidék Ma