Csallóköz kiváló minőségű, tízmilliárd köbméterre becsült ivóvízkincsén túl századok óta ismert volt arról is, hogy számos, főként vízi léthez kötődő madárfajnak biztosított nyugalmas otthont s szolgált pihenőhelyül az átvonulóknak.
A természetalakító tevékenységek negatív hatásai és a szűkülő élettér miatt, az utóbbi évtizedekben egyre sanyarúbb sors jutott az itteni állat- és növényvilágnak, ma viszont látszik egy élettel teli jövő képe.
A néhai madárvilágban voltak itt tőkés récék, kerce és kanalas récék. Idősek még láthattak kis liliket, bakcsót, bütykös hattyút, bíbicet, gólyatöcsöt, gulipánt, fekete gólyát, vörös gémet, sárgalábú sirályt… Egy-egy alkalommal szerecsensirály és rózsás gödény is járt erre.
Most viszont, a már nem létező Csalló folyóról elnevezett tájék jelképének tartott túzok is csak elvétve vendégeskedik erre (megjegyzendő, hogy az ő eltűnéséhez egy évtizedekkel korábbi óriási árvíz is hozzájárult), de sok más faj addigi nyugalmas ittléte, az eltérő mértékű beavatkozások következtében került veszélybe.
A bősi erőmű megépülése után átformálódott a vidék ökológiai rendszere. Az itteni kikötőhöz közeli, valaha hatalmas Isztrága-mocsár (Istragov močiar) területe napjainkra lényegében kiszáradt, halódó, gazos lett, agresszív invazív növényfajok jelentek meg, így kedvezőtlenné váltak a körülmények a régen itt élt állatoknak. A Duna-szabályozás miatt hamar csökkenni kezdett a vízporozta hidrofil növényzet, őshonos fák tűntek el, viszont a nitrofil fajok, mint a csalán elszaporodtak. Eltűnt néhány százlábúfaj, mások pedig megjelentek. Egy korábbi monitorozás szerint 275 növényi taxon volt az Isztrága területén, 2002-ben már csak109.
2012. január 31-i kezdettel, a LIFE-program (1992-ben induló, az Európai Unió környezetvédelmi politikáját támogató pénzügyi eszköz) keretein belül, a Duna mentén élő madárpopulációk hathatós védelmét biztosítani szándékozó Dunai Madárvédelmi Projekt támogatásával, a komplex vízügyi kutatásokat végző pozsonyi Vízügyi Kutatóintézet (VÚVH), a Vízgazdálkodási Építő Vállalat és a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) munkája révén jó irányba változhat a tájék. A cél: helyreállítani minimum részben, a Duna szlovákiai oldalán elterülő, anno legnagyobb hazainak számító vizes élőhelyet. Idén áprilisban, egyebek mellett rendbe hozták az utat, kiépítettek csőátereszt, kiásták és mélyítették a főágat, kialakítottak vermelő helyeket a halaknak.
A munkálatok után újra víz került a néhai mocsár térségébe, április folyamán pedig túlhaladt a Nagy liget (Veľký háj) nevű ártéren. Nem sokkal később már a Falusziget (Dedinské ostrovy) melletti ártérhez tartott, végül az emellett párhuzamosan futó csatornán át – mint erről személyesen is meggyőződtem – 2012 májusában elért végcéljához az Isztrágához, aminek alsó végén majd gáttal felduzzasztják. Onnantól remélhetőleg a természet is „akcióba lép” és kialakítja a madarak és más fajok számára kívánatos feltételeket – vagyis a LIFE07 NAT/SK/000707 projekt terveinek megfelelően a felszín kellő hányada szép lassan elmocsarasodik. Ahogy Karolína Sobeková (BROZ) a LIFE Dunai Madárvédelmi Projekt munkatársa az ng.hu-nak részletezte: „Sikeres revitalizáció után, és a legjobb esetben a felszín 77 hektáron válik vizessé, míg a teljes Isztrága térség körülbelül 180 hektáros.”
Hogy mért fontos és kivételes úgy általában a Csallóköz szerepe a madárvilág jövőjére nézve? Mert az itt élőkön kívül a megfigyelő-kutatások szerint a Duna tájéka és kivált a hajdan galériaerdős, zsombékos, lápos, nádasban bővelkedő Csallóköz a legfontosabb kelet-nyugati és észak-déli irányú európai vonulási útvonalak keresztcsomópontjának, így tavaszi/őszi pihenőhelynek is számított. Ha tehát az újra-mocsarasítás sikerrel zárul, azt követően bízhatunk, hogy a madarak észlelik, és ismét seregével veszik birtokba az Isztrágát.
Írta: Csibrányi Zoltán, Fényképezte: Izsóf Zsolt, Forrás: ng.hu
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32202″}
