Rimaszombat egyik történeti, magántulajdonban levő épületén a Casino Club civil szervezet, mely helyi vállalkozókat tömörít, emléktáblát helyezett el Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király, valamint német római császár emlékére.
A táblával kapcsolatban mára több kifogást is megfogalmaztak már.
Ennek kapcsán folytattak beszélgetést kedd reggel B. Kovács István, muzeológussal a Pátria rádióban, aki a tábla elhelyezésének kezdeteit, valamint történelmi vonatkozásait mondta el.
A táblát eredetileg a Városháza falára szánták, de a polgármester és a városi képviselő-testület ezt nem engedélyezte, így 2012. október 16-án, egy magánépület falára került az emléktábla.
A muzeológus véleménye szerint a tábla maga a történelmi kritériumoknak sem felel meg, ugyanis Zsigmond király 1387. október 16-i címer adományozása Rimaszombatnak enyhén szólva kétségbe vonható. „Az, hogy Zsigmond király címert adományozott a városnak, történelmi szempontból csak feltevés. Egyáltalán nem biztos, mert II. Ulászlót sem zárhatjuk ki, mint lehetséges adományozót, hiszen mindkét uralkodó címerében ott szerepel a kiterjesztett szárnyú sas. Mindemellett szakmai szemmel nézve maga a város jelenleg használatos címere nem felel meg a történelmi valóságnak, mert a jelenlegi Rimaszombat által évszázadokon át használatos címer, tehát az ezüst mezőben fekete sas vörös fegyverzettel, egy félreértés eredménye. A város címere az kék mezőben ezüst sas, fekete tollazattal, arannyal és vörössel fegyverezve” – tudhattuk meg B. Kovács Istvántól.
Már az elhelyezése után nem sokkal a Kétnyelvű Gömörért és Nógrádért aktivistái sajtóközleményt adtak ki. Szerintük magával a táblával, a gesztussal, vagy a tábla szövegével nincs is semmi baj, a nyelvével már annál inkább. Hely lenne rá, ám mégsem szerepel rajta magyar felirat.
2012. szeptemberében még úgy állt a helyzet, hogy az emléktáblát a Városháza falán fogják felavatni. Ennek tudatában Rigó László (MKP) alpolgármester, a helyi magyar közösség érdekeit szem előtt tartva, szeptember 11-én indítványozta, a még el nem készült alkotás kétnyelvűsítését, tehát a szlovák mellett a magyar felirat kiírását is. A javaslatot a városi képviselő-testület elvetette, valamint a polgármesterrel együtt elutasította az alkotás kihelyezését a városháza falára.
„2000-től hatályos egy általános érvényű városi rendeletet a magyar nyelv használatáról, amelyet apróra kéne váltani helyi szinten a gyakorlatban is. A „Kétnyelvű Gömörért és Nógrádért” aktivistái a rimaszombati és a füleki magyar közösségek nyelvi jogainak érvényesítése, valamint a békés és toleráns együttélés jegyében emelik fel szavukat” – olvasható a sajtóközleményben.
A Rimaszombat Fő terén 2012. október 16-án felavatott tábla ellen csupán annak egynyelvűsége miatt emelt kifogást A Kétnyelvű Gömörért és Nógrádért szervezet, tartalma ellen viszont nem. Pedig nem csak nyelvi, hanem tartalmi tévedés is van a tábla feliratában. Ennek kapcsán hosszú vita folyt az egyik rimaszombati weboldalon és a Gömöri Hírlap hasábjain Leon Sokolovský történész és B. Kovács István, Rimaszombat történelmét évtizedek óta kutató régész-történész között.
Sokolovský szerint biztos, hogy a város 1387. október 16-án Zsigmond király látogatásakor kapott címert. B. Kovács István más véleményt fogalmazott meg. A kutató szerint az igaz, hogy a város ma is használatos címerét Zsigmond királytól származtatják, az adományozás okáról és időpontjáról viszont eltérnek a vélemények. Leon Sokolovský a Széchenyi család iránti királyi kegy megnyilvánulásának tekinti a címeradományozást, és annak időpontját 1387. október 16-ára teszi, amikor az uralkodó átutazott Rimaszombaton. Ezzel szemben B. Kovács István arra mutatott rá, hogy Zsigmond később, 1424 tavaszán is felkereste Rimaszombatot, hogy megtekintse Salgai Miklós elkobzott itteni javait, mivel az elmarasztalt főúr hozzá fellebbezett. Miután Zsigmond megerősítette az ítéletet, Rimaszombat fele része is királyi kézre került. B. Kovács szerint az a tény, hogy a város fele részének 1424 és 1439 között maga a király volt a földesura, komolyabb ok a címeradományozásra, mint az 1387-es alkalmi átutazás.
Pátria rádió nyomán Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35583″}
