A már hagyományossá vált Kutatók Éjszakája országos programhoz kapcsolódva a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára formabontó levéltári rendezvényre hívta meg az ezen téma iránt határon innen és azon túli érdeklőket. Annál is inkább, mert a rendezvény első része a levéltár által megjelentetett, Puntigán József (Losonc) Csontváry és Nógrád c. kötetét mutatta be, amelyhez szorosan kapcsolódott Földi Péter Kossuth-díjas festőművész nyitóelőadása Csontváry képi nyelve címmel.
A különös, szintén formabontó és egyéni képi világa miatt ma már világhírűvé vált Csontváry Kosztka Tivadarral kapcsolatban ritkán hangzik el, hogy milyen szoros kapcsolata volt Nógráddal. Gyógyszertárát 1884-ben alapította meg Gácson (Halič), s ez a kis település, akkor járási székhely egészen a haláláig végéig meghatározó és fontos helyszíne lett az életének. Ezt mi sem jellemzi jobban, minthogy az életművét alkotó festmények közel egyharmada Gácsról, a gyógyszertár padlásról került elő, illetve azon, javarészt losonci műgyűjtőktől, akik már akkor észrevették azt az értéket, amire a művészettörténet csak több évtizeddel később figyelt fel.
Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, mindeddig nem
nagyon tudatosították, hogy Csontváry Kosztka Tivadar itteni tevékenységével besorakozott Nógrád Megye legjelesebb képviselői közé.
A további előadások közül először Balog Zoltán: Üveggyári anziksz – képek a salgótarjáni Öblösüveggyár történetéről c. előadását emelném ki. Mint ugyanis kiderült az üveggyárat cseh és német vállalkozók alapították, akik java része a ma már Szlovákiához tartozó Málnapatakról (Málinec) érkeztek ide, beleértve az alapító munkásokat is. Az üveggyár (mindkét oldalon) ma már a múlt részének tekinthető, hiszen sajnos befejezték a tevékenységüket. Az üveggyár dokumentumai szerencsére megmenekültek és várják az anyagot feldolgozó kutatókat és kutatásokat, amely az üveggyárak szlovákiai történetére is adhatnak érdekes eredményeket.
Különös, kevésszer előadott témát dolgozott fel Póczos Sándor a salgótarjáni bordélyházak története címmel. A téma nem csak „kényes” mivolta miatt volt érdekes, hanem azért is, mert finoman „provokálta” a kutatókat arra, hogy utánanézzenek a megye más településein működött hasonló célú intézményeknek.
Veszelovszky Balázs: „Hozzá térésünk erős fogadalma …” c. salgótarjáni Kálvária történetéről beszélt, amely történetnek szintén vannak felvidéki vonatkozásai.
Azt, hogy a természettudományok, konkrétan a geológia is képezheti levéltári kutatás témáját Orosz Edina, egyetemi hallgató bizonyította, aki a kazári badland kialakulásról és geomorfológiai jellemzőiről tartott előadást. A különös szépségű képződményt nagyon kevesen ismerik, aki ehhez hasonlót akar látni, annak a törökországi Kappadókiába kell utaznia.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36636,20544,40577″}
