A Teleki Pál halálának 65. évfordulója alkalmából létrehozott díjat kereken tíz éve alapították – éppen akkor, amikor a Felvidéken a magyarországi TUDOK mintájára Szanyi Mária elindította a Kincskeresők elnevezésű versenyt.
A trianoni békediktátum 96. évfordulóján, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma és a Magyar Írószövetség közös emlékező estjén a házigazda Szentmártoni János az Írószövetség elnöke köszöntötte a dísztermet megtöltő közönséget. Dr. Juhász György beszédét és Hegedűs Zsuzsanna énekes-verses előadását követően Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Kuratórium elnöke személyes laudációval adta át az idei Teleki Pál érdemérem kitüntetéseket. Elsőként Szanyi Mária felvidéki néprajzkutatót, a Kincskeresők mozgalom szervezőjét, utána dr. Fekete Gyula közgazdászt, J. Király Istvánt, az egykori Magyar Felsőoktatás folyóirat főszerkesztőjét, a Bethlen Gábor Alapítvány volt informatikusát, Szalai Attila kurátort, a lengyel ügyek kutatóját, valamint Szeredi Pál történészt, a népi mozgalom kutatóját méltatta, majd átadta nekik a Bethlen Gábor Alapítvány „becsületrendjét”.
A magyar forradalom 50., és Teleki Pál halálának 65. évfordulója alkalmából létrehozott díjat kereken tíz éve alapították – éppen akkor, amikor a Felvidéken a magyarországi TUDOK mintájára elindult a Kincskeresők – helyi értékeket kutató diákok versenye, amely mára már nem verseny, hanem rangos mozgalommá vált.
A mostani elismerés – mint ezt Szanyi Máriától megtudhattuk –, a puszta véletlen műve. Tavaly a felvidéki értéktár elindítása alkalmából konferenciasorozatot rendeztek a Felvidéken, és a zárókonferenciára meghívták Szanyi Máriát is, hogy mutassa be a már 11. alkalommal megszervezett Kincskeresők konferenciát, amelynek a célja a felvidéki értékek kutatása és bemutatása – nemcsak megalakulásakor, hanem ma is. Kezdeményezésükről így értesült az ott megjelent Arató György, aki Szanyi Máriát mint egykori kollégistát meghívta az Eötvös Kollégium egykori diákjainak találkozójára. A februári nagytalálkozón többen is felfedezték, hogy e mozgalomban több is van, minthogy a diákokkal versenyt, illetve konferenciákat szervezzenek, és az azóta kialakult szoros kapcsolatnak köszönhető, hogy a 2006-ban indult Kincskeresők bemutatóira az idén az iskolaévekhez alkalmazkodva immár 12. alkalommal kerülhet sor.
Kézenfekvő egyébként – amint azt a laudációt tartó Lezsák Sándor kuratóriumi elnök elmondta -, hogy a trianoni békediktátum napján valamennyi díjazott nevében külhoni magyar szólaljon meg a kitüntetettek nevében.
Szanyi Mária így valamennyi Teleki-díjat kapott nevében köszönte meg Lezsák Sándor kuratóriumi elnöknek a Teleki Pál Emlékérmet, ám mintha szemrehányás is vegyült volna szavaiba, amikor mozgalmukat ismertette, hiszen a szlovákiai oktatási rendszer nem ösztönzi eléggé kezdeményezésüket.
Mint Szanyi Mária fogalmazott: „voltak iskolák, mint például a búcsi iskola és a vágsellyei, pelsőci, de rajtuk kívül még több is olyan, amelyek fontosnak tartották, hogy a tánccsoport, az énekkar vagy a sportkör mellett működtessenek helytörténeti kört is”. Van olyan módszertani előadásom – folytatta immár négyszemközt, az ünnepséget követően–, amelyben kifejtem, hogy a honismeretben, történelemben és más tantárgyakban hová lehet „beépíteni” a Kincskeresők tapasztalatait. Így akár heti két órában lehetne régió- vagy helyismeretet tanítani. A szlovákiai oktatásnak ugyanis két nagy hiányossága van: az egyik, hogy nem tanítjuk meg a saját értékeinket, sem pedig a saját történelmünket. A másik, hogy a pedagógusok, de az iskolavezetők közül is sokan nem tartják fontosnak, hogy a Kincskeresők konferenciáira benevezzék a tanulókat, mivel ez nem jelent többletpontokat, amikor az iskolát értékelik – mutatott rá a néprajzos.
„Nemcsak a Felvidék, hanem Szlovákia magyar történelmét sem érezzük a magunkénak, aminek csak részben oka, hogy például Késmárk, Hibbe vagy Szakolca nagyon messze van a magyar iskolák jelentős részétől. Pedig az emlékhelyeinkre el kellene zarándokolnunk, mert e nélkül nem fog semmi sem odakötni bennünket” – vallja Szanyi Mária.
Lezsák Sándor kuratóriumi elnök szerint Szanyi Mária mozgalmának leginkább az utóbbi években Magyarországon szárnyra kapó Hungarikum-mozgalomhoz van köze, hiszen ők is egy évtizede próbálnak az értékek mentén közösségeket létrehozni.
Lezsák Sándor örül annak, hogy a Hungarikum-törvény megjelenésével ez az irányzat erőre kapott. A Lakitelek Népfőiskola most például támogatja a komáromi központú Kelet-csallóközi Kollégiumot. Ennek köszönhetően 60-80 magyar egyetemista egy hétig járja ezeket a területeket egy harminc részes kérdőívvel. Ezt követően az anyagot feldolgozzák, majd 3–4 hónap múlva visszatérnek rá, amikor ismét egy hétig mozognak a terepen, fotókat készítenek, bepótolják a hiányokat, majd 3–4 hónap múlva az így született kutatásról letesznek az asztalra egy könyvet és egy filmet.
Az elszakított területek értéktár kollégiumai mérik fel azt a hatalmas, csodálatos bőséget, amit e közösségek őriznek, védenek, szeretnek és nemzedékről nemzedékre továbbadnak. A Drávaszögi Kollégium könyve már elkészült, mint ahogy a Nyugat-Bácskaié is. Születőben van a Zentai, a Beregi és Ungi, de az Ugocsai és a Máramarosi Kollégium is. Készen van a Moldvai Csángómagyar Kollégium, de készül az Őrvidéki, a Hegyközi és az Aranyos-széki Kollégium is. Mindebből érzékelni lehet, hogy eléggé sokrétű mozgalomról van szó, amelynek ötletét a Kincskeresők Mozgalom adta – fogalmazott Lezsák Sándor.
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6293424031071759457?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
