November 23-án lenne 90 éves Törőcsik Mari, a XX. század egyik legnagyobb hatású magyar színésznője, a nemzet színésze és a nemzet művésze, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas művész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Törőcsik Mari életműve a magyar színház- és filmtörténet meghatározó fejezete: alakításaiban egyszerre volt érzékeny és elementáris, törékeny és szenvedélyes. A magyar kulturális élet egyik legtöbbet díjazott művészeként olyan nemzetközi elismeréseket is magáénak tudhatott, amelyekhez csak kevesen jutottak el – köztük a cannes-i filmfesztiválon elnyert díja, amely a nemzetközi filmvilágban is maradandóvá tette nevét.
1935. november 23-án született a Heves vármegyei Pély községben, Törőcsik Marián néven – a keresztnév különlegessége egy forrás szerint egy anyakönyvi tévedésnek köszönhető, amikor a bediktált Mariann nevet a jegyző Mariánnak írta be. Katolikus pedagóguscsaládból származott, öten voltak testvérek. Édesapja, Törőcsik Joachim a falu iskolaigazgatójaként dolgozott, édesanyja, Rusz Julianna pedig köztiszteletben álló, vallásos tanítónő volt.
Törőcsik Mari (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)
Gyermekéveit Pélyen töltötte, ahol hamar megmutatkozott élénk képzelőereje és művészi érdeklődése. A nagy kertben játszott, fára mászott, télen lovas szánnal csúszkált, s gyakran ült be nagyapja kis mozijába, ahol a filmek varázsa ejtette rabul. Itt született meg benne a vágy, hogy egyszer híres színésznő legyen. A háború évei mély nyomot hagytak benne: édesapja a keleti fronton szolgált, majd hosszú hadifogság után tért haza 1946-ban.
Tizenöt éves koráig élt Pélyen, ahonnan szívós elszántsággal indult el a magyar színművészet felé vezető úton.
Középiskolai tanulmányait Egerben, a Szent Orsolya-rend iskolájában, majd az angolkisasszonyok bentlakásos intézetében végezte. Az apácarendek feloszlatásakor iskoláját megszüntették, ezért tanulmányait előbb a békéstarhosi zenei gimnáziumban kívánta folytatni, végül azonban Budapestre került, ahol a közgazdasági gimnáziumban jelesre érettségizett és országos gépíróbajnoki címet is szerzett.
Sztankay István színész társaságában (Fotó: Fortepan/Hunyady József)
1954-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol eredetileg operett szakon kezdte tanulmányait. Ekkor változtatta meg nevét: a születési Törőcsik Marián helyett a rövidebb, közvetlenebb Törőcsik Mari művésznevet választotta – részben Fábri Zoltán rendező és pályatársai tanácsára, hogy neve könnyebben megmaradjon a közönség emlékezetében.
A főiskolán kibontakozó tehetsége hamar jelezte: a magyar színművészet új, különleges hangja érkezett.
1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. Bár a filmvásznon már korán országos ismertséget szerzett, színházi áttörése 1968-ban következett be, amikor a Katona József Színház – akkor a Nemzeti kamaraszínháza – bemutatta Zorin Varsói melódia című kétszemélyes darabját. Iglódi István rendezésében, Sztankay István partnereként nyújtott játéka valódi színházi revelációt jelentett, amely a kritikusok és a közönség elismerését egyaránt kivívta.
Bodrogi Gyulával (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
Nemzetközi hírnevét a Déryné, hol van? című film hozta meg 1976-ban, amelyért elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon. A Maár Gyula rendezte alkotás – amelyet Nyugat-Európában Mrs. Dery, Where Are You? címmel vetítettek – azóta is a magyar filmművészet egyik meghatározó darabja.
Törőcsik később több színházban dolgozott: vezetőként a győri Kisfaludy Színház élén, majd tagként a Mafilm, a szolnoki Szigligeti és a Thália Színház társulatában.
A Magyar Színészkamara elnökeként és a Színház- és Filmművészeti Főiskola docenseként is sokat tett a szakma megújulásáért. 2002-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, ahol élete végéig társulati tag maradt.
Törőcsik Mari (Fotó: Képernyőfelvétel/Youtube.com)
Törőcsik Mari háromszor kötött házasságot: első frigye rövid, „adminisztratív jellegű” volt, mindössze néhány hétig tartott. Második férje Bodrogi Gyula színművész volt, akivel 1956 és 1964 között élt házasságban, kapcsolatuk a válás után is baráti maradt.
Harmadik férje Maár Gyula filmrendező volt, akivel 1972-től annak 2013-as haláláig élt együtt. Közös lányuk, Teréz 1973-ban született.
Az 1970-es években egy vietnámi kisfiút is örökbe fogadtak, aki később visszatért hazájába. Rövidebb ideig élettársi kapcsolat fűzte Tordy Gézához, majd Iglódi István színész-rendezőhöz is, ám magánéletét mindig diszkréten kezelte, hivatását és művészetét helyezve előtérbe.
A bunda című előadásban (Fotó: Wikipédia)
2008-ban egy súlyos egészségügyi krízisen esett át, amikor egy rutinvizsgálat során leállt a szíve, és napokra kómába került. Csodával határos módon felépült, s emberfeletti akaraterővel tért vissza az életbe.
A 2009-es Filmszemle megnyitóján így fogalmazott:
„Nagyon messziről jövök. De visszajöttem.”
A következő években fokozatosan visszavonult a szerepléstől, de közéleti és jótékonysági tevékenységét folytatta: a Jóra Való Törekvés Alapítvány társelnökeként, majd fővédnökeként is dolgozott.
Évtizedeken át a Vas megyei Velemben élt, ahol 2018-ban díszpolgárrá választották. 2021 áprilisában, hosszan tartó betegség után hunyt el 85 éves korában. Végakarata szerint hamvait lánya, Teréz, és párja, Zoltán a Tiszába szórta szülőfaluja, Pély közelében – így tért vissza oda, ahonnan pályája és legendája is elindult.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
