Volt egy élő magyar hagyomány, melyet még Szenczi Molnár Albert zsoltárfordító is megemlített, mely szerint a háromkirályokat a három magyar szent király (két király, egy herceg) alakjában jelenítették meg. Ebben az értelmezésben az öreg király Szent István Szűz Mária előtt térdel, ez a korona felajánlásának motívuma. A szakállas király Szent László, az ifjú király alakja pedig Szent Imre.
Több templomban találni olyan képet, ahol a háromkirályokat a három magyar szenttel helyettesítik. Ezúttal három olyan templom képéről írunk, ahol a három Árpád-házi szent látható, a sors fintora, hogy ma már egyiket sem a katolikusok használják.
Rimabrézón az eredetileg Szűz Mária tiszteletére szentelt templom a 13. század második felében épült, ma az evangélikusok használják. A Rimaszombati járás települését 1334-ben említik először okiratok, de a területe már korábban is lakott volt, hiszen egy bronzkori temetőt tártak fel itt.
„A román stílusjegyek a ma kápolnaként használt eredeti szentélyben még megfigyelhetők. Freskódíszei a 14. század végén keletkeztek. A Mária életét bemutató képsoron az eredeti szentély keleti falán a háromkirályok ábrázolása jelenetet láthatjuk. A három király alakja: a térdeplő öreg király Szent István, az egymással szembe néző két király közül a szakállas Szent László, a fiatal alak Szent Imre. A képsort az eredeti román kori ablak töri meg” – tudjuk meg Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvéből. A templomot 2005-től ismét felújítják.
Szent László és Szent Imre Rimabrézón (fotó: Görföl Jenő)
A Nógrád megyei Etrefalva temploma 1300 körül épült. A falu ma Szinóbánya településrésze és a Poltári járáshoz tartozik. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben Turcz néven említik először a falut és a Szent János apostol tiszteletére szentelt egyházát. A templomot az 1920-as évekig evangélikusok használták, ekkor új templomot építettek. Az apsida.sk szerint az eredetileg gótikus stílusban épült templomot a település vette meg, mivel az egyház nem kívánta azt az új átadása után fenntartani. A templom ma jó állapotban van.
„A szentély freskódíszeit 1370 körül festették. A háromkirályok imádása képsor hasonlóan más szepességi és gömöri templomokhoz, a magyar szent királyokat ábrázolja. A térdeplő király, Szent István fejénél a kép megsérült, ám a román kori ablak bal oldalán a koronás Szent László és a fiatal Szent Imre alakja teljes szépségében látható” – írja Kovács László.
Pelsőc a Bebek család központja volt. Ma a település a Rozsnyói járás része. A falu egy korábbi település helyén jött létre a 11. században. Először 1314-ben találkozunk nevével, Plesuck néven, de az okiratokból kiderül, hogy ezt a területet már korábban, 1243-ban az Ákos nemzetségnek, a Bebek család ősének adományozta IV. Béla király, azzal a céllal, hogy itt kolostort és várat építsenek.
Szent István és Szent László Pelsőcön (fotó: Görföl Jenő)
A pelsőci templom, amelyet ma a reformátusok használnak, „Szűz Mária és Szent György tiszteletére épült a 14. század első felében. A templom külső, déli falán a három magyar szent király álló alakjának freskóképe fogadja az érkezőt. A képen valójában ma már csak Szent László látszik vértben, bárddal és Szent István kezében jogarral, Szent Imrének csak a kardot tartó keze. A freskót a királyi udvarban magas tisztséget betöltő Bebekek készíttethették, akik közül többnek védőszentjei voltak a szent királyok” – derül ki A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című kiadványból.
A három templom kapcsán elmondható, annak ellenére, hogy azokat már nem a katolikusok használják, freskóik szépen fennmaradtak az utókor számára.
