Az újkori magyar politikatörténet legnagyobb öngólját láthattuk a napokban kikerekedett botrányból a Most-Hídtól. Akarva akaratlanul Paľo Ďurica elhíresült öngólja jutott eszembe, amikor a Videotonban játszva a Debrecen tizenegyesét ugyan kivédte a kapus, mire Ďurica a kipattanót kíméletlenül verte be saját kapujának jobb felső sarkába. A politikában hasonlót utoljára talán 2006-ban láthattunk Gyurcsánytól, ami öszödi beszédként íródott be a törénelembe. Nagyjából ilyen következményekkel jár majd a Híd „bakija” is, ami vélhetőleg meg is pecsételi a párt sorsát.
Sokan, sok mindent leírtak, elmondtak már a témában, mindenesetre az mellett azért nem mehetünk el szó nélkül – ha már politikatörténeti mérföldköveket emlegetünk –, hogy milyen ultra kínos magyarázkodást tolt le Bastrnák Tibor a Pátria Rádióban. Rengeteget tapasztaltunk már a politikában, de ennyire mekegni-makogni és következetlenül össze-vissza beszélni hivatalában lévő politikust már rég hallottuk. Aztán, amikor már belátták, hogy nagyobb a baj, mint ahogy azt elsőre gondolták, behívták a nagyfőnököt „PN-káról” (betegszabadság), akinek a múlt héten operálták a gerincét (s ez most tényleg komoly – ne szóljunk semmit). Szóval Bugár is lenyomott egy stand up-ot a házi Paraméter kamerájába, ahol megint csak gyurcsányi magaslatokba szárnyalt.
A szokásos handabanda végén bejelentette, hogy akinek nem tetszik valami, lehet másra is szavazni. Innen is köszönjük az engedélyt, ígérjük, élni fogunk a lehetőséggel.
Mindkét produkcióban nem is a lárifárizás volt újszerű – hiszen jószerivel már megszoktuk ezt ezektől a politikusoktól, viszont ennyire nyilvánvalóan hazudni még tőlük is szokatlan. Mogács professzor óta tudjuk, hogy a hazugság az olyan igazság, aminek gyér a valóságtartama. Egyes politikusok az ennek árnyalataival való vakítást mesteri szintre fejlesztették, de olyat még a legbalekabb kezdők sem követnek el, hogy olyasmit mondanak be, aminek cáfolata három és fél kattintással leellenőrizhető.
Nézzük csak! Azt mondják, ők már régen tudtak a hibáról, sőt már el is kezdték azt oldani és tárgyaltak már az Atyaúristennel is a kiküszöbölésről. Csak éppen a szavazás március 27-én volt és mielőtt a Para ki nem hozta a történetet, ők kedélyesen a családpótlékról posztolgattak, amikor hirtelen rájuk szakadt az ég.
Ugyanezt nyomta a szavazáskor tartózkodó Simon Zsolt is, aki elmondása szerint azért tartózkodott, mert kíváncsi volt, hogy a hidas kollégák hogyan viselkednek, és direkt kivárt, hogy leránthassa róluk a leplet. Aztán azóta sem ismert okokból kifolyólag hallgatott, míg a sajtó rá nem harapott a témára. Értik ugye? Mi nem. Akárcsak Silvester Stalone az Oscarban, amikor felkiáltott, hogy „Persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!”
Aztán hőseink jöttek azzal, hogy az SNS átverte őket és becsempésztek egy félmondatot a sorok közé. Ondrej Dostál és Mózes Szabolcs viszont elég kínosan rávilágított erre az ordas nagy hazugságra is, hogy a törvénytervezet már november 9-én be volt iktatva a parlamentben, sőt első és második olvasatban is szavaztak róla, többek között Bélánk is…
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
„138 nap, 2 plenáris és 3 bizottsági ülés. Ennyi lehetőségük volt a hidas képviselőknek, hogy észrevegyék, valami gond van a „himnusztörvénnyel”. Bónuszként pedig egy szlovák honatya felszólalása a vitában. Nem igaz, hogy az SNS az utolsó pillanatban csempészte bele, nem igaz, hogy nem szerepelt az indoklásban. November 9-én landolt a parlamentben a beadvány, benne feketén-fehéren a szándék. Ezt kellett volna március 27-ig helyesen értelmezniük, volt rá 138 napjuk.
Ahogy Bugár Béla mondja, „ha jön egy módosítás, akkor meg kell nézni az eredeti törvényt, a módosítást és össze kell olvasni”. A módosítás november 9-től előttük volt, az eredeti törvényt egy kattintással lehívhatták, olvasni pedig elvileg hatéves koruktól tudnak. Az egész beadvány 2 oldal, 11 pont, egyetlen törvényt módosít – vagyis a lehető legegyszerűbb feladat állt a képviselők előtt. Nincsenek benne képletek, adók, értelmezhetetlen számok, furcsa műszaki kifejezések, keresztül-kasul utalások” – írja Mózes.
Mindkét nyilatkozatnak amúgy minden mondata csemege, ajánlom mindenki figyelmébe. Sőt, ahogy Knézy mondta Eric Moussambani elhíresült olimpiai úszásakor:
„Gyerekek, ez beszarás, ezt tegyétek el humorosba!”
Az amúgy külön megér egy misét, hogy ha a Paraméter nem hozza ki a sztorit, valószínűleg csak az első bírságoláskor borult volna ki a bili. Az a Paraméter ugyebár, mely első számú szócsöve a pártnak és a segítségével építették fel 2009-től a vegyespárt projektet. Ezzel gyakorlatilag viszont ők lobbantották lángra a gyújtózsinórt, ami a Híd felrobbanását eredményezte. Ugyanakkor az is beszédes, hogy már az Új Szó (ami ugyancsak eléggé Híd-közeli) is hidas Hitler-paródiákat publikál, ami azt jelenti, itt már az sem segítene Bugárékon, ha a harakter Csíksomlyón együtt celebrálja a misét Ferenc pápával.
Szóval most az van, hogy kedves narancsaink próbálják visszalapátolni a citromot a lóba, de hát ezt már az egyszeri is tudta anno, hogy lehetetlen, mindenesetre versenyt esküdöznek a bibliára, hogy korrigálni fogják a hibájukat. Azt a hibát, amit 13 tagú frakcióval 5 hónap alatt nem vettek észre. Miközben persze felvették nem kicsi fizetésüket (cca. 4 500 €/koponya). Szóval, ha osztunk/szorzunk, tizenhárman öt hónap alatt 292 500 euró fizetést vettek fel a semmiért. Ejha, csettinthetünk, akár Kabos a Ha egy üzlet beindul című kabaréban.
Jó, jó, tehát nyomtalanul visszacsinálják az egész balhét és minden flott lesz, akár Disneylandben. Csakhogy van itt még egy kis bibi!
Az abszurd himnusztörvény mellett van itt egy 2008 óta érvényben lévő másik Lex DAC is, a magyar zászlót tiltó törvény, mely ugyancsak ehhez a törvénycsomaghoz tartozik (állami jelképek védelme), s amit ugyancsak a jó SNS-es barátaink hoztak törvénybe, ugyebár.
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma
Nem fogják elhinni, de 2014-ben, amikor szigorították ezt a törvényt, ugyancsak volt magyar segédlet (pedig hol volt akkor még ez a fantasztikus koalíció). Akkor a jelenlegi közlekedésügyi minisztert, a mi Árpi bátyánkat zavarták össze azok a fránya gombok és nyomott egy huncut igent. Ne legyünk igazságtalanok! Ember legyen a talpán, aki három egymás mellett lévő különböző színű gombot meg tud különböztetni állandóan. Ahogy a standupcomedyn sajtótájékoztatón mondták, mindenki hibázhat. Na, de állandóan? A mi bőrünkre? Ami sok, az sok! Évente kb. 6-700 jogszabályt módosítanak a képviselők. Ha egy sík egyszerű feladattal nem tudtak megbirkózni, évente hány ilyen félreszavazást produkálhatnak? Észrevétlenül, büntetlenül…
Amennyiben tényleg megpróbálják visszacsinálni a malőrt, az a minimum, hogy ezt a tiltást is törlik! Ha ezt megtették, akkor pedig gentleman módjára szépen visszaadják a mandátumukat és a választókra bízzák, hogy kapnak-e még valaha az életben bizalmat.
