Az utóbbi években egyre gyakrabban felvetődik a kérdés, hogy ritka kivételtől eltekintve azok a fiatalok, akik nem szlovák nyelvű alapiskola falai között szívják magukba a tudást, miért nem képesek a szlovák nyelvet olyan szinten elsajátítani, ahogy az elvárható lenne. Ez vajon minek tudható be? Lustaság vagy szakmai dilettantizmus áll mindennek a hátterében?
Ha egy kissé visszatekintünk a rendszerváltozást megelőző időszakra, láthatjuk, hogy az akkori fiatal nemzedék tagjai – függetlenül néhány kivételtől – nagyon magas szinten tették magukévá a szlovák nyelvtudást, és viszonylag magas szinten űzik az államnyelven zajló kommunikációs képességet mind a mai napig. Nem okoz számukra gondot semmilyen nyelvi helyzetben a többségi nyelvű környezetben párbeszédet folytatni. A spontán, hétköznapi kommunikációtól a hivatalos kommunikáción át egészen a tudományos kommunikációig megértik, és meg tudják értetni magukat a szlovák nyelvet bíró barátaikkal vagy a szlovák nyelvet használó feljebbvalóikkal.
Mindez azt bizonyítja, hogy valami úgy 30 évvel ezelőtt más volt, valami jobb volt. Talán a kötelező sorkatonai szolgálat csiszolt valamelyest az akkori nemzedék többségének szlovák nyelvtudásán? Vagy valami más, hiszen a hölgyek nem voltak katonák… Az nem véletlen, hogy mi, a mai kor fiataljai egyszerűen arra sem vagyunk képesek szemben az „öregjeinkkel” – akik ugyancsak magyar tannyelvű iskolákba jártak – hogy az alapvető szavakat megértsük szlovákul. Ebből kifolyólag tehát arra sem lehetünk képesek, hogy egy értelmes, valamire való diskurzust lefolytassunk egy szlovák emberrel anélkül, hogy ragozási vagy egyéb hibákat vétenénk. Ebben minden kétséget kizárólag nekünk is felelősségünk van, hogy ennyire foghíjasak az államnyelvi ismereteink, viszont mindez nem csak a mi hibánk.
A magyar tannyelvű alapiskola a felvidéki magyarok szemében még mindig nagy népszerűségnek örvend, de sajnos évről évre egyre kevesebb szülő bátorkodik arra, hogy ide írassa be gyermekét. Ennek az oka pedig kétségkívül olyan egyszerű, mint egy igazi atyai pofon. A kisgyermek nem tudja olyan szinten elsajátítani a többségi nyelvet, mint azt a környezet elvárja.
Miután ugyanis abszolválja az alapiskolát, és választ valamelyik szakközépiskola vagy gimnázium között, nincs olyan szintű szlovák nyelvtudás birtokában, hogy az alapvető, számára idegen nyelvű szlovák mondatokat megértse. Ezt követően elkezdi tanulmányait, szépen teng és leng, fittyet hány a szlovák nyelvű órákon elmondottakra, végeláthatatlanul magol, hogy valahogy kihúzza egy hármasra év végén. Amikor eljön a szlovák nyelvi érettségi ideje, a közben felnőtté érett diák összeszedve 4 éves magolásából adódó tudását, valahogy legrosszabb esetben egy négyesre megszerzi az érettségit.
A baj csak ezután jön, ugyanis két választás lehetséges: vagy továbbtanul, vagy vár rá a nagybetűs élet. A statisztikák azt mutatják, hogy sajnos a többség az utóbbi mellett dönt, és természetesen megpróbál olyan munkahelyet választani, ahol az államnyelv huszadrangúnak számít. A másik fele pedig elképesztően nehéz és rögös út során sajátítja el azt, amit nyugodtan elsajátíthatott volna 6-7 évvel korábban is.
A szlovák tannyelvű alapiskolába kerülők előtt szép jövő áll, hiszen ebben az országban bármely területen el tudnak helyezkedni, az előző részben kifejtett problémák egyikét sem kell átélniük. Legalábbis így vélekednek néhányan. Csak közben elfelejtik, hogy a tökéletes szlovák nyelvi kompetencia meglétének bizony nem kis ára van.
A kisgyermeknek hiányozni fog a családon belül nemzedékről nemzedékre öröklődő magyar önazonosság-tudat, valamint hiányozni fog az a meggyőződése, hogy a világot nemcsak egy, hanem több perspektívából is lehet szemlélni, nemcsak szlovák, de magyar viszonylatból is.
Ilyen viszontagságos helyzetben vajon miben rejlik a megoldás? Egyesek úgy vélekednek: „Muszáj a felvidéki magyarok következő generációját magyar tannyelvű iskolába járatni, hiszen az életben való boldogulásnak ez a kulcsa”… és itt befejezik a mondatot. Arról már csak nagyon ritkán esik szó, hogy ennek ellenére vajon a felvidéki magyar édesanyák és édesapák miért is íratják csemetéjüket a többségi nyelvű oktatási intézménybe. Egyszerűen ki kell jelenteni, hogy a magyar nyelvű általános iskolák a szlovák nyelvű oktatáshoz viszonyítva az államnyelv elsajátításának terén a bukás szélére sodródtak. Mert hogy várható el egy 6 éves kisgyermektől, hogy anyanyelvi szinten beszéljen egy olyan nyelvet, amiről korábban nem is hallott.
Ha esetleg idegen nyelvként oktatnák a többségi nyelvet, és az alapoktól kezdve folyamatosan fejlesztenék a kisdiák nyelvi készségét, akkor talán a hozzáállása is megváltozna a nyelvhez. A kisgyermekekbe ugyanis bele van oltva a kíváncsiság utáni vágy. Ha valamivel kapcsolatban kellemes tapasztalatai vannak, akkor a viszonyulása is pozitív lesz az adott dologhoz. Ellenkező esetben pedig egész életére befolyással lehet a kisgyermekkorban szerzett negatív élmény.
Végezetül csak annyit írnék, hogy ha nem tesznek a szlovák nyelv tanítására irányuló radikális lépést a magyar oktatási intézményekben, és ha a pedagógusok nem kapnak felhatalmazást arra, hogy idegen nyelvként oktassák a többségi nyelvet, akkor a jövőbeli felvidéki magyar nemzedéket egy életre szóló, káros impulzusok érik. A továbbiakat azt hiszem, nem szükséges bővebben kifejtenem…
