A Hagyományok Háza tematikus napok rendezvénysorozatában ezúttal a Felvidék sokszínű és gazdag hagyományos népi kultúráját mutatták be. Játszóház, táncház, daltanítás, kézműves foglalkozások, hagyományos népi ételek kóstolója, etnomozi, és népzenei koncertek és kiállítások várták a látogatókat. Az egész napos műsor esti gálaműsorral és táncházzal fejeződött be.
A naptár szerint jól időzítették – Október 23. és Mindenszentek közé – a Felvidéki napot, mégis erős versenytársa akadt: a meteorológiai jelentések figyelmeztetése, hogy ez az idei utolsó nyárias hétvége. Mégsem kongott üresen a Hagyományok Háza, mert az igényesebb szülők úgy gondolhatták, hogy meg lehet osztani a napot az érdekes benti és a szabadtéri programok között. Így volt közönsége az Átriumban a komáromi Korpás Éva és zenekarának, amikor bemutatták a gyerekeknek szóló Libidaridom című lemez anyagát, és a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség mesterei sem maradtak kis tanítványok nélkül.
Az egyik teremben Benkó Pál asztalánál a népi bútorfestést kicsi falemezeken sajátították el, míg Popovics Judit az otthon, Füleken már gyógynövényekből előkészített szappanok díszítését tanította. A színezéshez fahéjat használtak. Nem volt hiány ügyes(kedő) kis kezekben Németh Bozó Andrea pálcikababák és Molnár Mónika szalmajátékok kellékeivel megrakott asztalánál sem.
Amíg a gyerekek elmélyülten dolgoztak, a szomszédos teremben elkezdődött az etnomozi Varga Norbert folklórkutató vezetésével. Bartók Csaba és Bodnár Ottó portréfilmje Potta Géza abaújszinai cigányprímás életéről készült „Irigyelik a cigányok, hogy én Zsigulival járok…” címmel. A „Pásztorok ösvényein”, Vörös Attila, Vörös Előd és Varga Norbert 2014-ben nemzetközi dokumentumfilm fesztiváldíjat nyert alkotása a gömöri pásztorok életét mutatta be, míg Agócs Gergely Gömöri cigányok című filmszociográfiájából a hagyományos mesterségeiket elvesztő, munkanélküli, magukat magyarnak valló cigányok helyzetét ismerhették meg a nézők.
Nem lett vidámabb a szíve annak sem, aki felment a 3. emeleti Galériára megtekinteni Gyetvai Zoltán losonci fotóművész kiállítását, de nem is számíthatott derűre a cím alapján: “Temëtȧz idő minket”.
Az idős parasztemberek mélyen barázdált arca, göcsörtös ujjai, sokat látott, a világ változásába és az elmúlásba belenyugvó tekintete minden szónál többet mond el a magyarságnak arról a rétegéről, amelynek munkából, gondból minden évszázadban több jutott, mint örömből.
Az idő nemcsak őket, ezeket a nehéz életű embereket temeti el, de azt a letűnt, hagyományos falusi kultúrát is, amelynek maradványai még feltűnnek a fényképeken.
A kiállítást Agócs Gergely nyitotta meg, akinek gondolkodása, értékrendje érezhető volt az egész felvidéki nap programjának szellemi, érzelmi sokszínűségében.
Aki nem a kiállítás képein merengett, az beülhetett az Élőszóval című DVD bemutatójára, amelyen palócföldi népmeséket hallgathatott Varga Norbert gyűjtéséből, és élvezhette a palóc tájnyelv különböző változatait beszélő asszonyok, férfiak mesemondását.
Az Átriumban viszont másfajta élvezetet kínáltak: az Ipolyszalkai Tájház ételeit, és Bott Frigyes muzslai, a kisújfalui Mátyás Családi Pincészet és a kürti Kasnyik Családi Pincészet borait. Mindez pillanatok alatt elfogyott, csupán Dikácz Zsuzsanna fonott kosarában maradt néhány üveg a dédszülők receptje szerint készült bodza, ribizli, birsalma és birskörte lekvárból.
De csak a hosszú asztal ürült ki, maga az Átrium nem, sőt: egyre inkább benépesült, amikor a füleki File Banda játszani kezdett, majd a zoborvidéki viseletet mutatta be Holecz Ilona és Mikla Zsuzsanna, előbb a sajátjukat, aztán a menyasszonyi ruhát annak minden fontos kellékével a pártától az alsószoknyáig. Megtanulhattuk, hogy Bodokon „vizitká”-nak hívják a díszes, ólomgombos kiskabátot, de hogy Zoborvidék más falvaiban minek nevezik, ezt nem sikerült feljegyeznem.
A tanulás folytatódott: Varga Lia megtanította a közönségnek a „Piros alma mosolyog a dombtetőn…” kezdetű népdalt, majd Agócs Gergely dudájára Konkoly László, Baráth Kitti és az ipolysági Sendergő Néptáncegyüttes zoborvidéki csárdásvariációkkal ismertette meg a közönség fiatal, és feltehetően táncházakba rendszeresen járó tagjait.
Ipoly mente, aztán Gömör következett a dal- és tánctanításban, amelyet Gyetvai Júlia és Kovács József vezetett a Rakonca Néptáncegyüttes és a Gereben zenekar közreműködésével, de a legnagyobb tetszést Agócs Gergely gömöri daltanítása aratta.
Valamennyi táncos, énekes és együttes fellépett este a gálán a színházteremben, majd az Átriumban tartott táncházzal véget ért a Felvidéki nap.
Azonban a Felvidék népművészeti kincsei, azaz a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség kiállítása a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban (I.kerület Fő utca 6. – kb. kétszáz méternyire a Hagyományok Házától) november 20-ig látható.