A karácsonyi és az év végi ünnepváráshoz kapcsolódó rövid sorozatunkban Bendík Márta néprajzos, az ipolysági Honti Múzeum nyugalmazott munkatársa eleveníti fel gyermekkorának ünnepeit. A szülőfalu, Lontó emlékein túl az egyes ünnepekhez kapcsolódó helyi népszokásokat is taglalja.
A keresztényüldözés utáni első pápa, Szent Szilveszter emléknapja (december 31.) az év utolsó napjaként mindig is a számvetés idejének számított mind gazdasági-társadalmi, mind egyéni szempontból. A délelőtti (ritkábban kora délutáni) hálaadó szentmisén ugyanúgy megtelt a templom, mint a karácsonyi ünnepek alatt, hiszen a hívők ezúton mondtak köszönetet az egész évben nyert kegyelmekért.
Az egész nap ünnepnek számított, akárcsak egy vasárnap; nehéz vagy piszkos munkát nem végeztek. Ellátták az állatokat, a gazdasszonyok pedig az ebéd mellett a vacsorához készültek.
Az esti ünneplés leginkább családi körben történt; beszélgetve, kártyázva, televízió mellett (akinek már volt) várták az éjfélt, az új esztendő beköszöntét.
Ilyenkor nem rendeztek mulatságot, esetleg szűkebb baráti kör jött össze vacsora után, hogy közösen ünnepeljen. Az úgynevezett házibulik és a bálozás divatja faluhelyen csak lassan terjedt. Vacsorakor disznótoros fogásokat fogyasztottak, mivel a disznó a házhoz túrja a szerencsét. Toros káposztát, sült kolbászt, hurkát, rántott húst ettek törött krumplival, savanyúsággal. Édesség kevesebb került az asztalra, mint karácsonykor, leginkább a hájas leveles tésztából sütött mákos, diós, lekváros batyukat kedvelték. A kész süteményt alaposan megporcukrozták, mert az alaptészta cukor nélkül készült, hogy kellő mennyiségű só hozzáadásával pogácsát süthessenek belőle. A tepertős pogácsa szintén a kedvencek közé tartozott, de vajasat, később sajtosat is készítettek.
A szendvicskészítés divatja az 1970-es évektől vendégváró fogásként, a baráti társaságok közös szilveszterezésének szokásával együtt terjedt. Bár a legtöbb családban a pálinka sem hiányzott az asztalról, italként elsősorban bort fogyasztottak, akár forralva is, ki-ki ízlése szerint. A gyereknépnek citromos, vagy pár csepp borral ízesített teát adtak, s ezen az estén kivételesen fennmaradhattak, megvárhatták az éjfélt. Sok családban lefekvés előtt még ettek a friss húsból és savanyú káposztából főzött korhelylevesből, hogy az este elfogyasztott italok meg ne ártsanak.
Éjfélkor egy másodpercre lekapcsolva a villanyt jelképesen véget vetettek az évnek, aztán minden családtaggal koccintva kívántak egymásnak boldog új évet.
Az ártó szellemek elűzését szolgáló zajkeltés régi szokásából az eredeti jelentés ismerete nélkül ugyan, de megmaradt a durrogtatás szokása, amit lyukas kulcs segítségével főleg a kamasz fiúk végeztek, illetve a fegyverrel legálisan rendelkező vadászok lőttek néhányat a levegőbe.
A tűzijáték a falvak többségében csupán a rendszerváltás után jelent meg.