Egy évvel ezelőtt, 87 éves korában hunyt el Miroslav Kusý professzor, politológus, tanár, polgárjogi aktivista. Az a szlovák ember, aki igaz barátunk volt, és akire bármikor számíthattunk, ha jogaink érvényesítéséről volt szó, legyen szó önrendelkezésről, kettős állampolgárságról, vagy az anyanyelvünk védelméért zajlott küzdelemről. Tette ezt a rendszerváltozás alatt, vagy az 1994-es és 2011-es komáromi nagygyűléseken is.
Arra vonatkozóan, hogy ezek nem üres szavak, elevenítsünk fel néhány sokatmondó példát:
1994: A magyarok jogosan tartanak nagygyűlést Komáromban!
Sokat emlegetjük ma is az 1994-es komáromi nagygyűlést. Azt megelőzően a magyar televízió 24 óra c. műsorában egy kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, hogy mi várható. Ennek résztvevői között volt Duray Miklós, az akkori Együttélés politikai mozgalom elnöke, illetve Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom frakcióvezetője, akiknek a műsor szerkesztő bejátszották, mit gondol a nagygyűlésről Ján Čarnogurský (ő akkor a Kereszténydemokrata Mozgalom – azaz a KDH –elnöke volt), illetve Miroslav Kusý politológus.
Čarnogurský hangsúlyozta, hogy a szlovák politikai pártok részéről elfogadhatatlan, hogy az ott élő magyarság számára valamilyen sajátos jellegű területet alakítsanak ki. És íme Miroslav Kusý szavai: „A szóban forgó térség magyar lakossága teljes jogú állampolgár. A kormányt képviselő politikusok szájából nem egyszer arrogáns, kemény kifejezések hangzottak el a magyar kisebbség címére. Persze ebben a helyzetben és ennek következtében fokozódott a magyar kisebbség elbizonytalanodása.
Szerintem a magyar kérdés Szlovákiában adminisztratív természetű, nem szociális vagy gazdasági problémák jellemzik azt, hanem olyanok, amelyek észszerű kompromisszumokkal, törvényekkel, rendeletekkel, vagyis az egyik napról a másikra végrehajtható eszközökkel megoldhatóak.
Úgy gondolom, a kormány teljes jogú garanciákat köteles adni a magyar kisebbségnek, olyanokat, amelyek teljes értékű jogállást is biztosítanak a kisebbségeknek. A magyar kisebbség képviselőinek joguk van gyakorolni a gyülekezési jogot, így joguk van arra is, hogy Komáromban kinyilvánítsák az elvárásaikat, és elmondhassák az álláspontjukat. Ez legitim eljárás, bár közvetlen tárgyalásokra is sor kerülhetett volna. Ám ha a magyar kisebbség vagy annak politikai képviselete úgy látja, hogy már kimerítette az egyéb eszközöket, akkor azt kell mondani, jogosan tart nagygyűlést Komáromban. (Megjegyzés: a csaknem félórás beszélgetés teljes felvétele megtekinthető Duray Miklós honlapján.)
Csáky Pál az elhangzottakra reagálva rámutatott, hogy Čarnogurský a tipikus szlovák görcsöket prezentálta, és Miroslav Kusýnak van igaza. Duray Miklós pedig emlékeztetett arra, hogy Kusý még 1986-ban kijelentette, Szlovákiában a magyaroknak csak annyi joguk lesz, amennyit kiharcolnak maguknak!
Csáky Pál és Miroslav Kusý a 2011-es komáromi tüntetésen. Csáky későbbi európai parlamenti képviselőként is számíthatott Kusýra, aki ha kellett, Brüsszelbe is elment a szavát hallatni. Bizonyára nem véletlen az sem, hogy Csáky Békejobb című könyvének is Miroslav Kusý írta az előszavát. (Fotó: Oriskó Norbert, Felvidék.ma)
Kusý: Nevetséges, hogy lojalitást várnak a magyaroktól
2009-ben interjút készítettem Miroslav Kusýval a Szabad Újság számára. Arra a kérdésemre, hogy: „Állítólag Csáky Pál vezetése alatt annyira radikalizálódott, hogy veszélyezteti Szlovákia szuverenitását. Mit gondol erről?” a professzor így válaszolt: „Azt, hogy az MKP egy teljesen normális párt. Most ellenzékbe került, és így természetes, hogy radikálisabban ad hangot elképzeléseinek, céljainak. De vegyük észre, hogy gyakorlatilag így cselekszik – csak más területeken – az ellenzékbe került SDKÚ és a KDH is. Természetes, hogy hangosabban kell felvállalniuk választópolgáraik képviseletét. Ugyanis nincs módjuk arra, hogy azzal magyarázkodjanak, köt minket a koalíciós szerződés… Az ellenzékbe jutott MKP-nak is szabad keze van, és ha választópolgárok azt kérdezik a képviselőiktől, hogy mit csináltatok, akkor nem beszélhetnek mellé.
Az MKP nézetem szerint felelősségteljesen viszonyul ehhez a megváltozott helyzethez és a választópolgáraihoz egyaránt. És ez lenne a normális. De míg a szlovák ellenzéktől a radikális megnyilvánulásokat általában normálisan vagy higgadtabban fogadják, a magyaroktól mindig lojalitást követelnek.
Még akkor is, amikor ellenzékben vannak. Lojális szerepet várni egy ellenzéki párttól, az badarság!”
Ugyanitt az autonómiával kapcsolatban leszögezte: „Az autonómia pontosan a szlovákok és a magyarok közötti feszültségek oldódását segítené elő. De Szlovákiában ezt nem értik, és általános hisztériát keltettek az autonómia fogalma körül.
Pedig az autonómia egy teljesen legitim eszköz és igény egy kisebbség számára, ha az úgy érzi, az adott körülmények között nem tudja biztosítani megmaradását, vagy megvalósítani az európai normákkal összhangban lévő törekvéseit.
Nem csupán Európában, világszerte számos pozitív példát említhetünk arra, hogy az autonómia nemcsak a kisebbség számára lehet előnyös, hanem a többséghez tartozóknak is.”
Ez az a pillanat, amikor a 2011-es tüntetésen felkonferálták Miroslav Kusýt, akit többek között – ahogy a képen látható – Berényi József akkori MKP-elnök és Bárdos Gyula (ő akkor az MKP Országos Tanácsának elnöke volt) is megtapsoltak. (Fotó: Oriskó Norbert / Felvidék.ma)
2011-ben, Berényi József MKP-elnöksége idején Miroslav Kusý a Komáromban tartott tüntetésen szónokként is támogatta a kettős állampolgárság intézményét.
Kedves Miroslav Kusý professzor úr, köszönet mindenért. Hiányzik!
