„Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.”
2Timóteus 2,5
Pál apostol idején már rendeztek olimpiai játékokat görög földön. Amikor szerte az akkori világból időről-időre összejöttek az atléták, hogy összemérjék erejüket, küzdeni tudásukat, szabályszerű, azaz sportszerű versenyszellemüket és sporterkölcsi erényeiket. Nem tudjuk, járt-e az apostol missziói útjai során Olimpiában, de hogy nagyon is tudott a küzdelmek idejére békét teremtő nemes versengésről, az bizonyos. Ezt mutatják a szabályszerű küzdelemről írt üzenetei leveleiben, kiváltképpen a korinthusiakhoz, a galatákhoz és Timótheushoz írottakban. Most, amikor a tokiói olimpia első napján nagyszerű küzdelemben Szilágyi Áron megharcolta kardvívásban elegáns és kemény küzdelmeit, s végül két olimpiai aranya után megszerezte a harmadikat, ezzel nem csak sporttörténeti eseményt is írva, alkotva, legméltóbb, amivel őt köszönthetjük: éppen Pál apostolnak, a népek misszionáriusa, a lélek és a hit nagy küzdőjének, versenyzőjének Istentől bizonyosan megkoronázott, díjazott apostola szavaival. Ma is érvényes Igéivel.
Annál is inkább, mert amint az utolsó, győztes asszót követően, már olimpiai győzelme tudatában nyilatkozott a magyar tv-nek,
szavai között legalább öt-hatszor hangzott el: „hálás vagyok, hálával tartozom”. Edzője nyilatkozatában pedig kétszer is: „hála Istennek”.
És úgy gondolom, ez a hála-kifejezés mindkettőjük szájából, sőt lelkéből legalább annyira összekapcsolja ma sok millió magyar szívét, mint az első tokiói arany fölötti öröm és büszkeség. Jó volt látni, ami átjött a maszk ellenére is: amikor felcsendült az Isten áldd meg a magyart…,akkor Áron énekelte eltakart ajkakkal is a nemzeti imádságot. Könnycseppek nélkül. A megharcolt szabályszerű tusok, asszók tudatában és a szinte még hihetetlennek tűnő harmadik olimpiai arany – nagyon is érthetően – szinte elragadtatott, szent extázisban fogalmazó birtokosaként. Bizonyára évek, tervek, kőkemény napi edzések, tervezések, remények képei, indulatai, szavai kavarogtak lelkében.
Köszönjük Szilágyi Áronnak a nagyszerű példát, amit világbajnoki és olimpiai aranyaival egy egész nemzet elé rajzolt a szabályszerű küzdelemről.
És abból is gyönyörű leckét adott, akár tudatában van ennek, akár nem, amiről Pál így írt: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant”” (1Kor 9,24-26). Csak a legfontosabbat hadd emeljem ki az Igéből, mert abszolút időszerű és alkalomszerű, olimpiaszerű és Szilágyi Áron-szerű.
Ő úgy futott, edzett, eltökélten a Covid-19 alatt és előtte, mint aki a versenydíj elnyerésére tette fel az életét. Céltudatosság. Ehhez önmegtartóztatás kellett, e hely latin fordítása szerint: absztinencia. Lemondás. Önfegyelem. És kivált a harmadik szó nagyon üzenetes: hervadhatatlan koszorú. Az aranyérem nem hervad el.
Sem Szilágyi Áron éremgyűjteményében, sem a nemzet emlékezetében. De a sportág történetében sem. A hervadó-hervadhatatlan koszorú szava az eredeti latin szövegben: korrupt és inkorrupt. Korrupciótól mentes. Azaz emberszint alatti útlevágások helyett egyenes út. Erkölcsi erővel, ami jellemet formál. És Szilágyi Áron arcán látszott a tisztesség, a tisztességes munka kemény és tiszta vonása. És ebből is példát ad a mai nemzedékeknek!
Szilágyi Áron evangéliumi üzenet megvalósítója. A szabályszerű életről, küzdelemről, a céltudatosságról, az alázatról és az önmegtartóztatásról. Olyan posztmodern erények ezek, melyek a tisztességes, korrupciómentes sportszerűség korszerűségét is hirdetik. Ami olimpiai aranyra méltó.
És egyetemesen érvényes, mint a győzelem küzdelmes útja a sportszerűen legyőzött ellenfelekkel. Köszönjük mindezt, Szilágyi Áron. S a hála szavait, amellyel családja, edzői, támogatói, szurkolói, egész nemzete felé fordult. Ez az arany méltó helyre került – az ő nyakába, nekünk pedig lelkünkbe, még többre kötelezően…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
