A radiológusok munkája többé-kevésbé rejtve marad a szélesebb nyilvánosság előtt. Az egészségügyben betöltött szerepük azonban pótolhatatlan, amint arra rávilágít a radiológia nemzetközi napja, amit világszerte november nyolcadikán tartanak 2012 óta. Célja, hogy a különféle képalkotó eljárásokat (röntgen, MRI, CT, ultrahang) felhasználó orvostudományi szakágat és a modern képalkotó berendezések szerepét bemutassa a modern orvoslásban.
Wilhelm Vonrad Röntgen 1895. november 8-án fedezte fel a később róla elnevezett röntgensugárzást.
Röntgen halálának századik évfordulóján 2011-ben európai radiológiai napot tartottak, s ennek sikerén felbuzdulva döntöttek úgy, hogy 2012-től évente ismétlődően ezt a megemlékezést kiterjesztik az egész világra.
Arról, hogyan működött a radiológia régen és ma, mi a radiológus munkája és mik a jelenlegi újdonságok ezen a területen, az AGEL csoporthoz tartozó komáromi kórház radiológusa, Both Róbert nyilatkozott a kórház sajtóosztályának.
Az elmúlt évtizedek során a radiológia az orvostudomány olyan ágává vált, amely az egészségügy minden szintjén nélkülözhetetlen. A radiológus olyan orvos, aki a betegségek és belső sérülések diagnosztizálására specializálódott orvosi képalkotó technikák segítségévél – magyarázta Both doktor.
Az alapvető diagnosztikai módszerek közé tartozik például a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonancia (MRI), az ultrahangvizsgálat, amelynek előnye, hogy az ultrahangot sugárterhelés nélkül lehet használni – jegyezte meg.
Mint mondta, egyre gyakrabban találkozhatunk MRI-vel még a kisebb kórházakban is, ahol a vizsgálatok köre jelentősen függ a berendezések és tartozékok típusától és minőségétől. A radiológus munkáját és munkaterhelését meghatározza a rendelkezésre álló technológia és a személyzet létszáma is – emelte ki a radiológus. A kisebb kórházakban általában az alapvető diagnosztikai radiológia és az alapvető beavatkozási eljárások, például a biopsziák a jellemzőek. A specializált egészségügyi intézményekben a fejlett radiológia, például a szív CT- vagy MRI-vizsgálata, a funkcionális agyi vizsgálatok, a speciális ultrahangvizsgálatok még a műtéti beavatkozások során is rendelkezésre állnak” – magyarázta a komáromi kórház radiológusa.
A radiológusok és más szakorvosok közötti alapvető különbség az, hogy a radiológus nem az első számú orvos, akivel a betegek találkozhatnak. A pácienseket a kapcsolattartó orvosok utalják be a vizsgálatokra, amelyeket túlnyomórészt a radiológiai osztályon végeznek el.
Az osztályokon dolgozó radiológusok napi feladata a radiológiai technikusok által végzett vizsgálatok értékelése, illetve az ultrahangos vagy a beavatkozások során végzett vizsgálatok elvégzése.
„A munka elválaszthatatlan része természetesen a többi orvossal való kommunikáció, az önképzés, a multidiszciplináris üléseken való részvétel, különösen az onkológiai betegségek kezelése során, a konzultációk, de a betegek és a kollégák oktatása is” – mondta Both Róbert.
A radiológia az orvostudomány egyik olyan területe, amely rendkívül gyorsan fejlődik, tette hozzá. Az utóbbi években a radiológia ugrásszerű fejlődését tapasztalhattuk meg a technika gyors fejlődésének köszönhetően, az új diagnosztikai módszerek, a jobb szoftverek és hardverek létrehozásának köszönhetően. „Elég csak arra gondolni, hogy az első röntgengépet 1897-ben vásárolták, az első CT-készüléket Szlovákiában 1982-ben állították üzembe. Ettől kezdve 2020-ig Szlovákiában 412 radiológiai osztály működött, ahol 683 radiológus szakorvos dolgozott és 1354 radiológiai technikus, ami 7 979 lakosra egy radiológust jelent, 4 025 lakosra pedig mindössze egy technikus jutott” – emelte ki Both Róbert.
Az egészség védelme az ionizáló sugárzás káros hatásaitól központi szerepet játszik a radiodiagnosztikai osztályon dolgozók mindennapi életében, nemcsak a beteg, de az egészségügyi személyzet saját egészsége védelmében is, húzta alá.
„A vizsgálat során a pácienst a sugárzástól a jogszabályoknak megfelelően védőfelszereléssel védik. Az osztályon dolgozóknak viszont kötelező a sugárzási dózist érzékelő dózismérőt és védőfelszerelést viselni, amikor közvetlen sugárzásnak kitett területen dolgoznak. Ezekre a dózisokra pontos határértékek vonatkoznak, és a munkahelyet a hatályos jogszabályok szerint a kockázati csoportba sorolják. A jogszabályok meghatározzák a megelőző vizsgálatok gyakoriságát és mértékét is” –részletezte, hozzátéve, hogy az egészségügyi aggályok jogosak, az ionizáló sugárzás nem megfelelő kezelése maradandó következményekkel járhat.
Bár, mint mondta, azokon az osztályokon van nagyobb jelentősége ennek, ahol a konkrét beavatkozásokat végzik, illetve a nukleáris orvoslásban, ahol a munka jellegéből adódóan ezek a sugárzási dózisok magasabbak.
(AGEL/SZE/Felvidék.ma)