A Szlovákiában tavaly rács mögött lévő 10 338 elítéltből mindössze 4077 járt rendszeresen dolgozni – adta hírül a TASR. Arról nem szól a hír, hogy a többiek – azaz a nem dolgozók – éhen haltak volna, vagy nem jutottak volna hozzá a nekik „járó” szolgáltatásokhoz, ahogy az a kinti vad világban működik.
Tudni kell azonban, hogy nem mindenkinek a büntetése teszi lehetővé a munkavégzést (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez jól is van így…). A 10 338 elítéltből 6400 esetében lehetséges. Közülük 4077 járt el rendszeresen dolgozni, és „további 27 olyan elítélt volt, aki tavaly minden munkanapon dolgozott” – derül ki a Büntetés-végrehajtási Testület (ZVJS) 2021-es éves jelentéséből.
„A 6400 elítéltet és fogvatartottat tekintve ez 64,13 százalékos foglalkoztatást jelent” – tette hozzá a testület. A tízezres létszámot tekintve meg alig 40 százalékot – tesszük hozzá mi.
Ami a munkavégzés helyét illeti: 946 elítélt a büntetés-végrehajtási intézet területén végezte a munkát, 3158 azon kívül, amit azonban nagyban befolyásolt a járványhelyzet is.
Az elítéltek a munkájukért nem kapnak külön fizetést, hiszen az általuk elkövetett bűncselekménnyel okozott társadalmi kárt teszik ezáltal – még ha csak szimbolikusan is – jóvá.
Illetve mégsem. A valóság a fenti, általános igazságérzetünkkel merőben ellentétben áll: az elítéltek havi munkabére átlagosan 171,58 euró, az intézeten kívül végzett munkánál 236,20 euró. Nem tűnik hatalmas összegnek, különösen a Németországba pottyant migránsok napi tartásdíjához mérve, viszont nettó összeg, nem terheli semmiféle rezsi- és egyéb költség és a legjobb az egészben, hogy ezt Te, kedves, naponta dolgozni járó adófizető fizeted…
szd/Felvidék.ma/tasr
