Rendhagyó történelemóra volt tegnap a Komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának Történelem Tanszékén. Csáky Pál – A penge élén c. könyvének bemutatója alkalmából – Szarka László és Popély Árpád egyetemi tanárokkal tartott előadást a rendszerváltozás körülményeiről, illetve annak ma is időszerű kérdéseiről.
A hallgatókat és a szerzőt Szarka László korábbi dékán üdvözölte. Úgy gondolja, hogy Csáky Pál egy szubjektív szlovákiai magyar történelemkönyvet tett le az asztalra, amely hasznos forrás lehet a jövő történészei és politikusai számára is.
A diákokat emlékeztette arra is, hogy Csákynak komoly érdemei vannak az egyetemünk megalakulásában is.
Csáky Pál elmondta, örömmel veszi, ha mások is folytatják a szubjektív visszaemlékezések sorát. Előadása elején röviden vázolta az 1989-es rendszerváltozás előtti helyzetet. Egy olyan világban éltünk, amikor a titkosrendőrség mindent megfigyelt, ráadásul itt voltak a szovjet katonák is, akik még a Brezsnyev doktrína védelmében érkeztek ide, azaz megtartani a Szovjetunió szövetségi rendszerének határait. Mégis, ez a hatalom két hét alatt összeomlott az akkor még létező Csehszlovákiában, igaz, ezeket megelőzték a magyarországi és lengyelországi változások. 1989. november 17-én a rohamrendőrség brutálisan szétverte a diáktüntetést, ám december végén már a kommunisták által gyűlölt Václav Havel volt a köztársasági elnök.
Hangsúlyozta, hogy a felvidéki magyarság aktív szerepet játszott a rendszerváltozásban. 1989. november 18-án Vágsellyén létrejött a Független Magyar Kezdeményezés, az ország első nem kommunista politikai szervezete, melynek Csáky szintén az alapítói közé tartozik. Olyan idők voltak, amikor a magyar szónokokat, például Grendel Lajost megtapsolták a szlovák tüntetéseken.
Előadás a Selye János Egyetemen (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
A kezdeti lelkesedés után azonban előtörtek a viszályok a csehek és a szlovákok között, és 1992 végén felbomlott Csehszlovákia. A Szlovákiában élő magyarság is létrehozta politikai szervezeteit, ott voltak a törvényhozásban, és 1998-tól nyolc éven át – immár közösen – a kormányban is. Csáky emlékeztetett arra, hogy olyan időkben történt mindez, amikor abból a mečiarizmusból kellett kivezetni az országot, amely miatt Szlovákia fekete lyuknak számított Közép-Európa térképén (a NATO-ba is előbb csak Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot vették fel).
Popély Árpád rámutatott, hogy Csáky könyve visszaemlékezések és dokumentumok ötvözete, egy részletekre kiterjedő alapmű. Szólt a szlovák nacionalizmus felszínre kerülése után történt eseményekről is, köztük a nyelvtörvényről.
Kisebbségi törvénye viszont máig nincs Szlovákiának, ahogy megoldatlan a beneši dekrétumok ügye is. Szarka László a hiányosságok között említette a magyarokra nézve hátrányos közigazgatási felosztást is.
Csáky szerint az MKP 8 éven át tartó kormányzásának természetesen voltak kudarcai, de egyértelmű sikerei is, ez utóbbiak közé tartozik a magyar egyetem létrehozása. Ő akkor miniszterelnök-helyettesként fogalmazta meg három paragrafusban az egyetem megalakulásának törvénytervezetét, működését pedig részletekbe menően a Bauer Győző akadémikus vezette szakmai csapat dolgozta ki.
„Amikor a Selye János Egyetem valamelyik épületébe érkezem, ahogy most is, úgy érzem, egy mesevilágba lépek” – mondta Csáky,
aki szerint az egyetem megalakulása is arra biztat bennünket, hogy „merjünk nagyot álmodni!”. A célok megvalósulásához fontos az összefogás, az egyetem létrehozása idején egységes volt a felvidéki magyar politikai élet.
A rendhagyó történelemóra hallgatói (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
Az óra végén a diákok kérdései következtek, akik az 1994-es komáromi nagygyűlésről kérdezték a politikus írót. Csáky szerint az összefogás erejéről, ugyanakkor az elhalasztott lehetőségről is beszélhetünk ezzel kapcsolatban. Akkor még három magyar politikai szubjektum tevékenykedett, a nagygyűlésnek Duray Miklós és pártja volt a motorja, ehhez a másik két magyar párt is csatlakozott. Az önrendelkezésről fogadtak el állásfoglalásokat, ám amitől a készenlétben álló szlovák karhatalom rettegett, az autonómia kikiáltása nem következett be.
Csáky Pál reményét fejezte ki, hogy az egyetem hallgatói megvalósítják álmaikat, köztük olyanokat is, melyek az egész magyarságot erősítik.
(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
