Ma két éve annak, hogy Duray Miklós (1945–2022) megtért a Teremtőjéhez. Személyisége és cselekedetei okán megérdemli, hogy minden nap példaként álljon előttünk.
Ha csak a közéleti tevékenységét nézzük, legalább öt területen alkotott nagyot.
Duray Miklós jogaink védelmezője volt már az 1989-es rendszerváltozás előtti időszakban. Szószólója volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, melynek nagy érdeme volt abban, hogy iskoláink megmaradtak.
Duray Miklós, a politikus az Együttélés politikai mozgalom elnökeként, később az MKP színeiben dolgozott parlamenti képviselőként. Az előbbi korszakba esett a komáromi nagygyűlés, az utóbbiba a magyar–magyar párbeszédet intézményesítő és ma is működő Magyar Állandó Értekezlet megalakulása – mindkettőnek kezdeményezője volt.
Duray Miklósnak, mint a magyar nemzetpolitika élharcosának nagy szerepe volt a magyarigazolványokat szabályozó státustörvény megalkotásában. Részt vett az ún. kettős állampolgárságért kiírt népszavazás kampányában is.
Duray Miklós a civil életben is letette névjegyét, többek között a Szövetség a Közös Célokért társulás tevékenységében. Számos szabadegyetem, nyári tábor résztvevőjeként cserélt gondolatokat a közélet iránti érdeklődőkkel.
Duray Miklós íróként csaknem 20 kötetet hagyott ránk. Legutolsó közülük a tavaly megjelent „Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv” c. könyv, melyben Gecse Géza magyarországi író, történész, újságíró a beszélgetőtársa. A könyvet érdemes a mai politikusoknak is forgatniuk, hiszen Duray szavai szerint „a felvidéki magyarok megcsömörlöttek a politikától, hátat fordítanak ennek a civilizációs intézményrendszernek, mert úgy látják, hogy nincs megújulás.”
Ha Durayra emlékezünk, a szükséges megújuláshoz vezető úton járunk. Szellemi hagyatékának ápolása eddig is rendszeres volt, és minden bizonnyal így lesz jövőre is, amikor születésének nyolcvanadik évfordulója okán emlékezünk rá.
Oriskó Norbert/Felvidék.ma
