Hihetetlen felelőtlenség, amit Európa vezetői művelnek. Amikor már úgy tűnik, hogy Trump közvetítésével talán némi közelségbe kerülhet a béke, s minősíthetetlen leszereplése után Zelenszkij is észre térne némileg (bár az ő reakciói mostanára teljesen kiszámíthatatlanná váltak egyre nyilvánvalóbb szerfüggősége miatt), Európa vezetői pánikszerűen összehívnak egy rendkívüli EU-csúcsot. A céljuk, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést az Egyesült Államoktól, miután kihagyták őket a béketárgyalások első fordulóiból.
Az esemény díszvendége természetesen Zelenszkij, akit Ursula őgonoszsága és a többiek a keblükre ölelnek, hogy helyresimogassák megroggyant lelki egyensúlyát. De nem is ezzel lenne a legnagyobb gond, inkább azzal, hogy
a béke szorgalmazása helyett kinyilvánították, bármit megadnak Ukrajnának, és szó szerint mindent hajlandók kockáztatni, még a harmadik világháborút is.
Macron francia elnök kijelentette, hogy Oroszország közvetlen fenyegetést jelent Franciaországra és Európára nézve, ezért „eljött az idő, hogy a kontinens beépítse védelmi stratégiájába, hogy van egy atomhatalma”. S mivel a vén kontinensen egyedül Franciaországnak van atomfegyvere, ennek elrettentő erejét kész az uniós tagállamok biztonságának szolgálatába állítani.
Nos, ilyesmit kijelenteni akkor, amikor remény mutatkozik a béketárgyalásokra, egyáltalán nem okos dolog, s orosz részről nem is maradt válasz nélkül. „Fenyegetést jelent Oroszország számára, hogy Emmanuel Macron francia elnök az atomfegyverek bevetésének szükségességét hangoztatja” – reagált Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
Az orosz diplomata rámutatott, hogy Moszkva nem érdekelt egy Európával vagy Franciaországgal kirobbantott fegyveres konfliktusban, és ezt minden józan gondolkodású embernek meg kellene értenie.
Ugyanakkor határozottan ellenzi az európai békefenntartók esetleges Ukrajnába küldését, amit a NATO-tagállamok konfliktusba való közvetlen beavatkozásának tekintene. „Oroszország nyitott marad a párbeszédre, de csak egyenlő feltételek mellett, és a Nyugatnak fel kell hagynia a kontinens militarizálására irányuló törekvéseivel” – hangsúlyozta a külügyminiszter.
Mindezek alapján okkal merül fel a kérdés, vajon meddig feszítik még a húrt Brüsszel „bölcsei”, meddig hajlandó már nemcsak az ukránok szenvedését meghosszabbítani, hanem Európa biztonságát is kockára tenni?
NZS/Felvidék.ma
