A Lévai Városnapok keretében több helytörténeti előadásra, városnéző sétára és bejárásra került sor. Vasárnap délután a 19. század végén létrehozott megyei szintű lévai kórház egykori kápolnáját tekinthették meg a lokálpatrióta érdeklődők. A szebb napokat is megélt szakrális hely omladozó, kopott mivoltában is értéket közvetít, melyet érdemes megőrizni az utókor számára.
A többszörösen átalakított kápolnát a lévai székhelyű Patrimonium Servandi Polgári Társulás igyekszik megőrizni, lehetőségeihez mérten rendbe hozni. A vasárnap délutáni bejárást is ők szervezték. Katarína Holbová, a polgári társulás vezetőségi tagja ismertette a kápolna helyiségeinek egykori szépségeit.
Vázolta az elmúlt évek kutatásainak eredményeit. A termekben rögtönzött fotókiállítás mutatta be a civil szervezet önkénteseinek a kápolna megóvása érdekében végzett munkáját.
Ugyancsak korabeli, zömmel magyar nyelvű képeslapok szemléltették a kápolna impozánst belső díszítését, faragott oltárát. Fotográfiákon végigkövethető az épület sorsa a dicső kezdetektől az esztelen átalakításon át az önkéntesek példamutató ténykedéséig.
A falak omladozó vakolata alól előbújnak a több mint 100 éves, motívumokban gazdag freskórészletek. Az egykori szentély mennyezete is a korabeli pompáról árulkodik.
Az ablaknyílások is magukért beszélnek. Még megmaradtak az egykori míves boltívek az ablakok felett, miközben a szocializmus jegyeit viselő ablakokon át látható a külvilág.
Sok még a teendő, azonban anyagi források hiányában szűk a mozgástér.
Összefogással, megfelelő projektek támogatásával megmenthető az értékes műemlék.
Az utóbbi években geológiai és történelmi vizsgálatokat, a presbitérium rész elsődleges állagmegóvását, valamint az építmény környéke vegetációjának tisztítását végezték el.
Részben a tetőszerkezetet is lecserélték. Mindez annak érdekében, hogy ne romoljon tovább az értékes hely állaga. A tényleges felújítás még várat magára.
A Jézus Szent Szíve kápolna története szinte egyidős a Bars vármegyei kórház történetével. A megyei kórház főépülete előtt építették fel.
A kórházegyüttes területén lévő kápolna a Páli Szent Vincéről elnevezett szatmári irgalmas nővérek rendje számára épült.
A szerzetes nővérek ápolói tevékenységet végeztek a 19. század utolsó évtizedeiben az egészségügyi intézményben.
Az ápolói tevékenység mellett szükségük volt egy szakrális helyre, ahol a napi lelkigyakorlataikat tudták végezni.
Részben e célból kezdték el 1885-ben a kápolna építését. Mailáth ispán vezetésével 5600 koronát gyűjtöttek össze közadakozásból a kezdeményezés kivitelezésére.
Bernard Győző híres építész tervei alapján eklektikus stílusban épült fel a kápolna. Felszentelésére 1888-ban került sor.
Mint Tolnai Csaba Léva, az én városom című kötetében olvasható: „A fény három ólomüveges, félköríves ablakon át jutott be a kápolnába. A bejárati oromzat homlokzata fölé lévai travertinből készült kereszt került.”
Kezdetben csak az irgalmas nővérek használták a szakrális helyet.
1890. november 13-án Hönig Vilmos garamújfalui plébános szentelte meg a faragott oltárt. Ezt követően már Léva lakossága is látogathatta a kápolnát. Mint az említett könyvben olvashatjuk,
heti hat alkalommal tartottak falai között nyilvános szentmiséket.
A Jézus Szent Szíve kápolna bejárata ekkor még a mai SNP utcára nézett, erről az utcáról nyílt a megyei kórház bejárata is.
A századfordulón fokozatosan bővült a kórház, újabbnál újabb pavilonok épületek. A kórház bejárata is máshová került. A kápolna befogadóképessége kevésnek bizonyult, ezért átépítették, mindeközben a hajót kilencven fokkal elfordították. Így az eredi szentélyből lett a sekrestye és új szentélyt építettek.
A kápolna az ötvenes évekig volt lelkigyakorlatok és szakrális alkalmak színtere.
A szocializmus időszakában brutális átalakításon ment át. A szolgáló apácarendeket felszámolták, az utolsó apáca az ötvenes évek végén hagyta el a lévai kórházat. Kezdetben raktárként funkcionált, az intézmény egészségügyi eszközeit, segédeszközeit tárolták itt. Később az időközben a kápolnához épített szülészeti osztály étkezdéjét alakították ki a termekben.
Majd bő negyedszázadon át gazdátlan volt. Az üresen álló épület fokozatosan pusztult. Változást a már említett polgári társulás hozott.
A hatalom, a szocialista városvezetés alaposán elbánt a várossal. A polgári történelmi belvárosból alig maradtak épületek. Már ezért is jó volna helyrehozni a belvároshoz tartozó kórházi kápolnát.
A Patrimonium Servandi Polgári Társulás egyik legfőbb célja Léva épített örökségének megóvása. Az elmúlt évtizedekben helyreállították a lévai kálváriát, megmentették a pusztulástól a református lelkészi hivatal előtti kis téren álló Szentháromság-szobrot, gondozzák Taby Ica képzőművész nyughelyét. S igyekeznek helytállni a Jézus Szent Szíve kápolna megmentésében is.
Forrás:
Tolnai Csaba: Levice, moje mesto – Léva, az én városom; ALDOX 2022
Novák Mezőlaky Margaréta: Léva; Madách 2018
Pásztor Péter/Felvidék.ma