A szlovák–magyar kiengesztelődési nyilatkozat 19. évfordulójára emlékezve engesztelő imanapra került sor az Esterházy János Zarándokközpontban.
Az immár hagyománnyá vált első szerdai szentmisék júliusi alkalmát június 29-én ezért Alsóbodokon Esterházy János boldoggá avatása mellett a magyar–szlovák megbékélés szándékára ajánlották fel.
A szervezők szándéka szerint ugyanis „Esterházy János lelkisége felhívás számunkra, hogy keressük a kiengesztelődés és a megbékélés útjait, különösen a szlovák és a magyar kapcsolatokban.
Példaértékű Esterházy János szülőföldje iránti szeretete, hűsége és az itt élőkkel, szlovákokkal és magyarokkal vállalt sorsközössége, melyet vértanúsága pecsételt meg.
„Itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is” – nyilatkozta 1944-ben.
Vértanúink, ártatlanul elítélt hitvallóink épp a börtönökben valósították meg az igazi egységet. Hűségesek maradtak Krisztushoz és együtt tettek tanúságot arról, hogy:
A mi jelünk a kereszt!
Fotó: ifj. dr. Csámpai Ottó
Az alsóbodoki zarándokhely a találkozás helye. Találkozás Istennel, találkozás önmagunkkal és embertársainkkal, de a népek találkozásának a helye is.
Esterházy János számára a szlovák–magyar együttélés már gyermekkorától természetes volt. A szlovákokra testvérnépként tekintett, s ezt kifejezte beszédeiben, írásaiban is:
„Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja. A szlovák nép éppúgy vallásos, krisztushívő, mint mi. A szlovák nép éppúgy kis nép, mint mi, éppúgy küzdött önállóságáért, elismeréséért és érvényesüléséért, mint mi. Nyíltan és bátran vallom a tételt, mely szerint nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami bennünket közelebb hoz, és nem azt, ami bennünket eltávolít…”
Az ő szavain túl, vértanúsága is közös értékünk lehetne. Hisz a hitvalló egyház mártírjai összekötnek bennünket. Alsóbodokon fontosnak tartjuk Esterházy János tisztelete mellett ápolni az ő közép-európai vértanú társainak emlékét is, kiknek az arcképei a Mártírok Falán láthatóak.
Fotó: ifj. dr. Csámpai Ottó
A júliusi első szerdai szentmise a fentiek értelmében kiegészült egy magyar–szlovák kerekasztal-beszélgetéssel is, melynek résztvevői Somorjai Ádám pannonhalmai bencés szerzetes, Viliam Zemančík zsitvaújfalusi plébános (aki ezt megelőzően a római Szent Cirill és Metód szlovák pápai intézet vicerektora volt), illetve Hegyi Péter pogrányi plébános volt. A beszélgetés moderátora Molnár Imre volt.
A kerekasztal-beszélgetés szereplői a megkezdett párbeszéd folytatásának szándékával őszinte véleményt mondtak a magyar–szlovák megbékélési folyamat és a keresztény testvéri közösség megélésének lehetőségeiről és akadályairól.
A vélemények között többek között elhangzott az is, hogy a katolikus egyháznak felül kell emelkednie a 19. századtól felerősödő nemzetközpontú állásponton és sokkal inkább az egyetemes katolicizmus szemléletével kellene kezelnie a nemzetek közt máig meglévő konfliktusforrásokat.
Viliam Zemančík atya véleménye szerint,
ezt a szándékot kiválóan tudják szolgálni az Esterházy János Zarándokközponthoz hasonló szent helyek, ahol lehetőség nyílik a találkozásra, a közös imádkozásra, a párbeszédre és egymás jobb megismerésére – majd tanúságtételként hozzátette, hogy őt első itteni látogatása során mélyen megérintette a zarándokközpont szent légköre, mely abból fakad, hogy Isten szolgája Esterházy János vértanúsága a hit világosságát árasztja, vértanúsága pedig megszenteli a csehek, lengyelek, magyarok és szlovákok országait.
Somorjai Ádám atya kifejtette, hogy korunk vértanúi az apostolok utódai, akik mindannyian vértanúságukkal tettek tanúságot hitükről.
Fotó: ifj. dr. Csámpai Ottó
Így Esterházy János és vértanútársainak példája Krisztussal kapcsol össze bennünket, akiben mindnyájan megélhetjük a valódi (vérségen felüli) testvéri összetartozást. A 20. század szlovák és magyar vértanúi, közös szentjeink és a Szűzanya közös tiszteletének hatása és számos közös egyházi és kulturális hagyomány is összekapcsolja e két népet, melyet nem volna szabad elfelednünk.
Hegyi Péter plébános atya példaértékűnek tartja, hogy az Esterházy János Zarándokközpont felvállalja a közeledés első lépésének megtételét, melyet a mostani engesztelő imanap megszervezése is jól bizonyít. S bár ez az út hosszú és nehéz lesz, de mivel Isten szolgája Esterházy János lelki örökségének részét képezi, bizonyosak lehetünk abban, hogy Ő és vértanútársai a menyből segíteni fogják további lépteinket és előrehaladásunkat.
A kerekasztal-beszélgetést közös ima, illetve a szentmise közös bemutatása követte, mely a megbékélés imájának magyar és szlovák nyelven való elmondásával zárult.
Fotó: ifj. Dr. Csámpai Ottó
Az eseményen számos hazai és magyarországi zarándok is részt vett, köztük Szerencsés Zsolt dorogi plébános, esztergomi kanonok.
E napon került sor az 50. honismereti kerékpártúra résztvevőinek látogatására is, akik meghallgatták az alsóbodoki Nefelejcs ifjúsági hagyományőrző csoport előadását, majd koszorút helyeztek el az Isten szolgája Esterházy János földi maradványait őrző sziklakápolnában.
Felvidék.ma
