Amíg június utolsó szombatján egy megosztó tüntetés borzolta a budapesti lakosság kedélyeit, addig Budán a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony templomban az Egység – Álom elnevezésű együttes lépett fel nagy sikerrel. Csornay Kingát, a koncert szervezőjét kértem fel, hogy ossza meg gondolatait az énekkarról.
„Az együttes neve Oneness-Dream, ami magyarul Egység-Álmot jelent. A tizenhárom tagú énekkarból kilencen érkeztek Magyarországra, és nyolc nemzetet – Németországot, Hollandiát, Szerbiát, Franciaországot, Ausztráliát, Skóciát, Angliát és Csehországot – képviselnek. Hívő emberek, s különböző felekezetekben gyakorolják hitüket. Ilyen összetett társaságnál nem könnyű a próbákat megszervezni, a vezető szétküldte a dalokat, melyeket mindenki megtanult, két nappal a magyarországi fellépés előtt érkeztek meg, s egész nap gyakoroltak. A magyarországi turnénak három központi témája volt, az Isten utáni vágyódás, a sírás, valamint a mosoly. Az Együttes sokfelé szerepelt a világon. Magyarországon szakrális helyeken, katolikus, református és evangélikus templomokban és egy zsinagógában léptek fel, a választásuk kifejezi filozófiájukat: a világunk egy nagy család, és mindannyian testvérek vagyunk. Egy Mennyei Atyánk van, ezért nekünk kell megtanulnunk békében és szeretetben élni.”
Fotó: Csermák Zoltán archívuma
A magyar közönség mintegy húsz koncerten találkozhatott az együttessel, Lajosmizsén hanglemezt is készítettek. Mindenütt nagyon kedvező volt a fogadtatás. Bengáli nyelven énekelnek, egy-egy dal angolul, vagy az adott ország anyanyelvén is felcsendül. Énekeik szerzője Srí Sri Chinmoy (1931–2007), bengáli költő-zeneszerző, aki II. János Pál pápával is találkozott, s az ENSZ-ben békemeditációt is tartott. Magyarországon háromszor járt, munkásságáért Mádl Ferenc köztársasági elnök is kitüntette.
A koncert végén Ashcharjya Gatot, a kórus francia résztvevőjét kértem mikrofonvégre. „Azért csatlakoztam a kórushoz, mivel életemben nagyon nagy szerepet játszik a meditáció, nagyon szeretem a zenét, valamint alkalmam nyílt találkozni a darabok szerzőjével is. Nagyra értékelem életművét, költőként, zeneszerzőként és festőként is örökbecsűt alkotott.”
Az egyórás koncert eltért a magyar zenei életben megszokottól. Meditációra – rohanó világunkban – kevesen szánnak időt, pedig életünkben fontosabb szerepet kellene betöltenie. Az énekkar a maga egyszerűségével ezt a szellemet és életszemléletet sugallta, s fellépésükhöz ideális környezetet nyújtott a templom, a Mária-kegykép. Jóllehet a jeles eseményen nem tömegek vettek részt, de a jelenlévők átérezték és megértették a fellépők misszióját. Szép délutánban lehetett részünk.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
