Drogellenes kampányra került sor a Mocsáry Lajos Alapiskolában, Füleken március 11-én. A füleki Vis Vitalis Polgári Társulás elnöknője, Deák Piroska meghívására előadás sorozatra érkezett egy szakember, Gáspár Károly morálteológus Budapestről, Rákospalotáról.
Bevezetőben elmondta, hogy levetítésre kerül egy dokumentumfilm, amely a valós életet tükrözi elénk. Az ő fia 21 éves korában, 16 hónap leforgása alatt vált a drog áldozatává. Az iskola felső tagozatos tanulói és a tanárok tekintették meg a másfél órás filmet.
A filmkockák elején egy gyertyát láttunk, ami fölé kis kanálban melegíteni tették a kábítószert. A továbbiakban nagyon sok felvétel volt az előadás sorozatról, amit az áldozat édesapja tart Magyarország –szerte. Volt már börtönben, templomban, iskolában, nagy tömegeknek és kisebb csoportoknak beszélt a saját családja kálváriájáról.
Fia, akit Karesznak becéztek, 1977-ben született és családja nagyon szerette őt. Amikor 18 éves kora után belekerült a mulatozós, csak az élet örömeit hajhászó kortársai társaságába, édesapja sokszor figyelmeztette a fiút, hogy nem fogja ezt bírni. A fia pedig azt felelte : Apa, te ebbe ne szóljál bele, én tudom, hogy mit csinálok. Levetítettek egy pár felvételt arról, amikor a fiú már utolsó stádiumban volt és segítség nélkül már lábra sem tudott állni. A lánytestvére és az édesanyja voltak vele. Betakargatták őt, étellel kínálták, közben a fiú elmondta, hogy milyen gyötrelmeket érez az elvonási tünetek miatt. Görcsbe rándult sokszor a teste, majd rángatózott, azután pedig kibírhatatlan feszülést érzett az egész testében. Mutatták a temetést : Rákospalotán temette őt el egy ferences atya. Később az édesapa éppen ennek a lelkiatyának a biztatására készítette el a filmet a fiáról – ezzel akarja felhívni a magyar fiatalok és az idősebbek figyelmét, hogy ronccsá tehet, kiolthat életeket is a kábítószer. A Hajógyári Szigeten az elhunyt nővére és édesanyja egy orvossal is beszéltek, aki szintén a kábítószer áldozataival foglalkozik. A lány a barátnőjének elmondta, hogy neki is volt egy kábítószeres barátja, de amikor már ellopta otthonról a pénzt, meg sok más elfogadhatatlan dolgot is csinált, szakított vele. Azóta még nem is köszön neki, ha találkozik vele.
Az apa egy hosszú, fájdalmas vallomását is megtekinthettük, amikor autót vezetett, majd egy kávéházban a megboldogult fia barátaival is beszélgetett, hogy szerintük miért történt meg ez az egész. A fiúk azt mondták, hogy mindent megkapott a barátjuk a szüleitől, nem tagadtak meg tőle soha semmit és talán ez volt a hiba, szigorúbbnak kellett volna hozzá lenniük.
A film vetítése befejeztével Gáspár Károly még folytatta az előadását. Elmondta, hogy a fia halála segítette őt rá, hogy 2001 és 2007 között elvégezte a teológiát, morálteológus lett.
A film eredetileg két órásnak készült, a címe „Karesz végakarata” volt. Az oktatásügyi minisztériumban ajánlotta egy szakember, hogy vágják össze, rövidítsék le felvételeket. Akkor lett a film címe Mosolygó kék szemek, ugyanis a kábítószereknek ilyen csábító megnevezéseket adnak és megnyerő rajzokkal, mosolygós arcokkal, szívekkel, virágokkal, napocskával illusztrálva terjesztik a fiatalok között.
A fiáról elmondta, hogy nagyon sok barátja volt, és az iskolában is önzetlenül megosztotta bárkivel a tízóraiját, vagy tornacipőt cserélt egy olyan osztálytársával, aki éppen randevúra készült egy kislánnyal. Elmondta azt is, hogy minden családban szoktak viták lenni, főleg anyagi gondok miatt, de ezeknek ellenére a családtagok továbbra is szeretik egy mást. Amikor pedig már egy utolsó stádiumban lévő beteg családtaggal kell tölteni a mindennapjaikat, természetes, hogy mindenki nagyon ingerültté válik. Az ő családja mindig is templomba járó, a katolikus hitet gyakorló emberekből állt, mégis ilyen útra tévedt az egyik gyermek. Most lenne 33 éves, de már 12 éve elhunyt, a felesége talán már öngyilkos lett volna, ha nem lenne még egy 40 éves, illetve egy 30 éves gyermekük is.
Az előadás végén nem tapsoltunk, mert Gáspár Károly tanár úr megkért minket, hogy legyünk tekintettel az ő halott fiára és az egész család fájdalmára.
Felvidék Ma, Bali Mária
