A budapesti Műcsarnok egyik termében mutatkozik be a felvidéki gyökerű Balázs János roma származású költő és festőművész alkotásaival. A naiv képzőművész élénk és markáns színvilágú festményei a magyar és az ősi roma kultúra hagyományaira épülnek.
A mítoszok világa és a hagyományok ábrázolása mellett a salgótarjáni cigány putri mindennapjai is megjelennek a műcsarnokbeli tárlaton.
Őstehetség a cigány telepről
De ki is volt Balázs János? Alsókubínban született 1905-ben. Fiatal korában félárván maradt, ekkor költöztek a Salgótarján közeli Pécskődomb cigánytelepére. Lényegében teljes hátralévő életét e közegben töltötte. Mindösszesen két osztályt végzett. Ám autodidakta módon képezte magát, szinte mindent elolvasott, amihez hozzájutott.
A mindennapok meseszerű és naiv ábrázolása jellemzi az alkotásokat (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A második világháború során ismét kapcsolatba kerül a Felvidékkel. Katonaként a Losonci 23. Gyalogezrednél szolgált, innen ment a frontra, majd 1944-ben hadifogságba esett.
Mint a kiállítás köszöntőszövegében olvasható:
olvasmányélményeiből és a fantázia által kiszínezett világból táplálkoznak a festményei, versei. Mindamellett naplót is vezetett és saját maga készítette hangszereken játszott.
A festészettel idős korában ismerkedett meg. Túl a hatvanon, 1968-ban készült el az első festménye. Látásmódja igen egyéni, képei mágikus hatásúak, melyeken a cigánymesék misztikussága ötvöződik a mindennapok realitásával, így válnak szürreálissá a festmények. Kedvelte a monumentális képfelületeket. Vastag vonalvezetés és a roma kultúrára jellemző élénk színválaszték jellemzi a műveit.
A budapesti Műcsarnokban bemutatott festmények Horn Péter gyűjteményéből vannak (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Képein fellelhetők a palócföldi táj, a roma hagyományok mellett a palóc kultúra elemei is.
Balázs János modernkori remeteként élt a már említett cigánytelepen, a technika vívmányai nélküli viskójában. A festészethez nélkülözhetetlen eszközöket is a gyermekei szerezték be. Első kiállítására 1971-ben került sor Salgótarjánban. A művészvilág csakhamar felkarolta őt, s egy évvel később a Magyar Nemzeti Galéria Magyar naiv művészek a XX. században című csoportos tárlaton már megjelentek alkotásai.
Élénk színek, erős vonalvezetés, szürreális összhatás (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Horn Péter, az értékmentő műgyűjtő
Nehezen vált meg a festményeitől. Összesen közel 300 alkotása maradt fenn. Ennek egy része a salgótarjáni Dornyai Béla Múzeumba került, ám a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumában is láthatóak alkotásai. A legnagyobb számban azonban magángyűjtők őrzik a rövid, ám igen termékeny alkotói pálya remekeit.
A Műcsarnokban látható tárlat anyagát Horn Péter műgyűjtő gyűjteményéből válogatták össze.
Balázs János különleges művészi pályája egyedi véget ért. Idős korában lebénult, képtelen volt az alkotásra. Utolsó éveit ágyhoz kötve töltötte a saját maga alkotta világban elmerengve.
