Egy elfeledett szerző elfeledett műve kapott a trianoni békediktátum 100. évfordulója kapcsán aktualitást. Dr. Pechány Adolf (1859 Ilava – 1942 Budapest), tanár, publicista, (hely)történész, pedagógiai, nemzetiségpolitikai írások szerzője, 1922-ben jelentetett meg Budapesten „A cseh külpolitika” címmel egy füzetet, amelyben nagyon érdekesen, érzékletesen vázolja a Trianonhoz vezető utat.
„Nehéz vajúdás előzte meg ennek az új államnak megszületését. Sok aknamunkát, sok agitációt végeztek a csehek évtizedeken át, hogy tervük megvalósításának útját egyengessék, annyira kétes volt az eredmény, hogy midőn a nagyhatalmak Masarykék leghőbb óhaját végre teljesítették, ez magát Masarykot is meglepte, s úgy nyilatkozott, hogy ilyen gyors és fényes eredményre alig mert gondolni.”
Az államfő által „a demokratikus Európa nélkülözhetetlen előfeltételének” nevezett Csehszlovákia születésével meghazudtolta mindazokat a hangzatos elveket, melyeket a világ sorsának intézői a békekonferenciák előtt és alatt hangoztattak s amit a nemzeti államok megalkotásáról és a népek önrendelkezési jogáról zengedeztek.
Masaryk annak idején humanitárius elveket is hangoztatott. A cseh megszállást követően a szülőföldjéről durva erőszakkal kiűzött sok ezer család a nagy garral hirdetett humanitárius programnak éppen az ellenkezőjét tapasztalta. A politikai foglyokkal túlzsúfolt börtönök, a szigorúan megrendszabályozott sajtó, az erőszakkal feloszlatott társadalmi egyesületek és szétkergetett népgyűlések egy cseppet sem hirdetik a demokratikus szabadság diadalát.
Az elszakított Felvidék pedig szenved, zúgolódik és – remél…