Mármint természetesen nem a magyar kormány által nyújtott támogatásra – azokat nagyon is szívesen fogadják azok, akiket érint (ld. alább) – hanem arra, amit szökőévenként nyújtani kéne visszafelé is, legalább gesztusok szintjén. Nevezhetjük minimális tisztességnek, de – vannak, akik csak ezt a nyelvet beszélik – hideg politikai számításnak, befektetés-haszon kalkulációnak is, tekintve, hogy a Szövetség potenciális választói többségének tökéletesen helyén van az eszük és a szívük. Ehhez képest alig száradt meg a tinta Orbán Viktor miniszterelnöki kinevezésén, a felvidéki egységpárt egyik jelenlegi alelnöke már akkor letolvajozta őt.
Igen, Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke, akkor az Új Szó nevű, tartósan kommunistából tartósan liberális és kútmérgezővé avanzsált lap tollforgatója egy amúgy totálisan félrecsúszott (és a későbbi fejlemények által teljes mértékben megcáfolt)„elemzésében” mondja ki, hogy Orbán Viktor meglopta a választóit. Ezt az irományt a Piros Hetes porolta most le és járta kicsit körül.
A mózesi logika szerint tehát bizonyára a választóitól ellopott pénzből hozta aztán létre (egyebek mellett) a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumot, melynek Mózes mai napig igazgatója…
A Szövetség másik rossz szelleme, a választásokon szintén megbukott Most-Híd hasonlóképpen vélekedik a „magyar–magyar” kapcsolatokról. Magyarország lényegében éppen olyan külföld számukra, mint a Kiribati Köztársaság, s legjobb esetben is csupán arra futja, hogy hajlandóak az együttműködésre a „mindenkori magyar kormánnyal”.
Csakhogy ilyenről szó sincs. Egyetlen „mindenkori magyar kormány” sem foglalkozott kiemelten a nemzetpolitikával és támogatta a határon túli magyar intézmények, közösségek fejlesztését – a jelenlegit kivéve. Nem a Bajnai, nem a Gyurcsány-, nem a Medgyessy-, nem a Horn-kormány, de még csak Antall Józsefé sem. A jelenlegi, Fidesz-kormány.
Akármennyire is égeti Mózes, Orosz, Rigó és a többiek nyelvét a fides(z) szó (ami az eredeti latin jelentését – hit, bizalom, hűség – tekintve tulajdonképpen érthető is), olyan, hogy „mindenkori” nem volt és nem is lesz. FIDESZ-kormány nélkül nincs és nem lesz százmilliókkal kitömött Gombaszög és Pozsonyi Magyar Szakkollégium.
Ami nemcsak kenyeret, de ugródeszkát is biztosított a nagy semmiből a nagypolitikába. Már ha az eddigi produkció – ami mi is? egy gyűjtőakció + a Fidesztől való elhatárolódás szakmányban – nagypolitikának számít…
És még valami: Fidesz-kormány nélkül nincs és nem lesz több milliárdos intézményi és fejlesztési támogatás a Felvidéknek. Iskoláknak. Óvodáknak. Vállalkozóknak. Borászoknak.
Ezzel a „kétharmaddal” (legalábbis ami a párt vezetését illeti) szemben áll az MKP, amely ebben a kérdésben határozott véleményt képviselt, és közleményében a Békemeneten való részvételre buzdította híveit. Az MKP-platform vezetője, Berényi József többször is világossá tette: a Fidesz esetleges választási vereségével nemcsak egy kormány veszne oda, hanem mindaz, amit addig felépített – s ez messze túlnő Magyarország határain.
Orbán Viktor évek óta a legmagasabb európai ligában játszik, és pontosan ez az, aminek a kontinens sírásói szeretnének véget vetni. Bármi áron.
A Szövetség elnöke, Forró Krisztián a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának tegnapi adásában úgy fogalmazott: az MKP-platform nagyon sok tagja szimpatizál a magyar kormány politikájával, és a Békemenet egy remek alkalom arra, hogy kifejezhessék véleményüket.
Mint ahogy – és ezt már mi tesszük hozzá – remek alkalom az ellenvélemény kifejezésére is. Jelen esetben az „egyrészt-másrészt”-féle sunnyogás pontosan ilyennek számít.
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
