Egy testvér-települési találkozóra szólt a meghívóm augusztus 21- én Galábocsra, ahol előadást kellett tartanom a „Hagyományos palóc család a múlt században és most” témával kapcsolatban. A meghívón Ipoly Euro Party 2015 volt feltüntetve, amely az Europe for Citizens Programme keretein belül volt megrendezve.
Galábocsot, a 123 lelket számláló kis falut az Ipoly völgyében, dombok, lankák, akácfa ligetek, tölgyes erdőcskék között találjuk. Két kis szomszédfalu Óvár és Csalár között fekszik. A besztercebányai kerület egyik kis faluja a Nagykürtösi járás déli részén, közel a magyar határhoz. A faluban az utolsó népszámlálás alkalmával a 123 lélek közül 58 ember vallotta magát magyarnak. A falut fiatal, ügyes és széles látókörű polgármester vezeti, Chudý István személyében. Ő már régen tudja, hogy Európa olyan polgároké, akik nyitottak más nemzetek felé, hiszen az Ipoly Euro Party 2015 elnevezésű rendezvény az Európa a polgároké elnevezésű sikeres pályázat keretében valósulhatott meg. Ennek nyitóprogramja a „Nemzetek és családok együtt Európában” címet kapta, mert a múlt év a családok éve volt. A rendezvény további célja volt a testvér-települési kapcsolatok kiépítése. Ez a sikeres pályázat folytatása volt Galábocs község előző szintén sikeres pályázatának, amelyre még 2011- ben pályázott Brüsszelben. Akkor testvér-települési kapcsolat jött létre három magyarországi településsel, mégpedig Verőcével, Mohorával és Nógrádsipekkel. A második sikeres pályázat eredményeként további három új taggal bővült a testvéri közösség, az olaszországi Torregrotta városával, a csehországi Pošná községgel, valamint a romániai, vagyis erdélyi Etéd községgel. Az olasz partnert a pályázatíró, Papp Andrea segítségével találták meg, a csehországit a falu polgármestere és a képviselő testület kereste, az erdélyit szintén, ahol már személyesen is ellátogattak a falu elöljárói.
10.00 órakor már gyülekeztek a vendégek a testvér-települési találkozóra. Elsőnek a magyarországi testvér falvak küldöttei jöttek, majd a csehek, végül az olaszok. A teremben, ahol mindez megrendezésre került gyermekrajz kiállítás volt, amely gyermekszemmel ábrázolta a családot a barátság jegyében. A színpad hátterében minden jelenlévő nemzetnek ott volt a zászlaja és a testvér települések címerei is. A jelenlévőket Chudý István polgármester úr egyenként köszöntötte és egyben felvázolta a napi programot. Elsőnek egy rövid ismertető filmet láthattunk, amely Galábocs község eredetével, történetével ismertette meg a jelenlévőket. Első írásos emléke a falunak 1431- ből származik, akkor még Galaboch néven említik. A falut 1554-ben a török hadak megsemmisítették, helyén sokáig csak pusztaság volt. Fokozatosan újból betelepült és 1828-ban már 29 ház volt a faluban 274 lakossal. A lakosok mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Első földesurai a Kacsics nemzetségből voltak, majd követték őket a Mykók, a Balassák, a Simon és a Radó nemzetség. 1419-ben a Deméndi család birtokolta a falut, 1431-ben a Békefi, 1629-ben Ráday András, aztán Tercsi György. 1770-ben a következő birtokosok voltak a faluban: Ráday Gedeon, Prónay Pál és Trazi György. A 19. században a Bene és a Jankovics családok birtokolták. Az 1800-as évektől már népiskolája is volt a falunak, amelyet Jankovics Vince földesúr alapított. 1830-ban Jankovics Vince földesúr egy kastélyt is építetett klasszicista stílusban, amely felújításra vár. Fényes Elek monográfiája szerint Galábocs magyar falu Nógrád Vármegyében a Trianoni békeszerződésig a Szécsényi járáshoz tartozott. 1938-1944-ig ismét Magyarország része volt.
Az ismertető film levetítése után három előadás következett Családok Európában és Hagyományőrzés a palóc családokban címmel. Az első előadó a füleki Zupko Mária ismertette a család fontosságát és jövőjét a jelenben, mivelhogy a nemzetek Európájában, nyitott határok mellett élünk.
A második előadó, Koiš Sylvia Ipolyvarbóról jött és magával hozta népviseletes babáit is, melyeket kiállított, hogy minden jelenlévő megismerkedhessen a palóc vidék, közelebbről Ipolyvarbó gazdag népviseletével. A babák mellett képkiállítással is gazdagította előadását, bemutatva az eredeti férfi és női népviseletet. A női népviseletet ő is felvette és így mesélt a hallgatóságnak a palócok eredetéről, furfangos észjárásukról, családi szokásaikról. Példának említette, hogyan házasította meg az apa a fiát. A palóc családfőnek nagy volt a tekintélye, ezt bizonyítja az a tény, hogy az apa keresett a fiának rangban hozzáillő menyasszonyt. Miután kiszemelte a lányt azt mondja a fiának: No, fiam megházasodtá! A fiú kérdezi: Hát kit vettem el apám?
Előadását egy Pósa Lajos verssel zárta, amelyben a költő mintha előre érezte volna a hagyományok, a népi viseletek elhalását.
Micsoda világ ez, hogy már a falu is csak hívságnak áldoz,
Hűtlen lesz lassacskán a szántó- vető is ősi gúnyájához.
Tulipántos szűrnek hulló tulipántja képe erkölcsének,
Hulló tulipánttal mintha mindig egy-egy magyart temetnének.
E sorok írója volt a harmadik előadó. Népdallal, az Édesanyám rózsafája éneklésével kezdtem, amelyet Ág Tibor gyűjtött az Ipoly mentén, palóc földön. Az ének elhangzása után felhívtam a hallgatóság figyelmét a palóc népdalok gazdag szimbolikájára, nevezetesen, hogy mit jelent az édesanya rózsafája, nem mást, mint a családot. Ezután következett a palócság eredetének bemutatása, amelyhez az anyagot Tipary László Palócország gyöngyszemeiből vettem. A palócok elődei, a fehér kunok voltak és ismerték a rovásírást. / Rovásírásos emléket találtak a felsőszemerédi templom falán/ Melyik tájegységben található a palócság és miért került a közép palócok népe a mai Szlovákiához? Az előadásom további részében a palóc hagyományokkal, szokásokkal foglalkoztam, amely a múlt század közepén élő hagyomány volt. Mi maradt meg ezekből a szokásokból a palóc családokban és falvakban? Milyen a palócok népe? Dolgos, kitartó, becsületes, hű a keresztény hitben és legfőképpen családszerető.
Röviden ismertettem, hogy kik foglalkoztak az évszázadok folyamán a palócok tárgyi és szellemi kincseinek a gyűjtésével. A csábi születésű Szeder Fábián, Ipolyi Arnold püspök, Katona István, Vámbéry Ármin, Reguly Antal és még sokan mások. Előadásomban elmondtam, hogy a palócok fontosnak tartották a házasságot, amely a családalapítás első mérföldköve. Ehhez egy rövid tréfás herencsényi mesét is elmondtam a levegőn élő lányról. A házasság után a gyermekek születéséről és az ehhez fűződő hiedelmekről szokásokról. Beszéltem a múlt századi nagycsaládról, amikor egy „haj” alatt négy, öt család is lakott együtt. Milyen volt a múlt századi faluközösségi kapcsolat és a ma létező faluközösségi kapcsolatok milyenek. Befejezésként elmondtam, hogy mai világunkban a család tartópillérjei recsegnek, ropognak, ezért tanuljunk elődeinktől, hiszen az összefogásban erő lakozik. Ezen az Euro Partyn is összejött egy nagy közösség, amely nemzetközi méreteket öltött, olyan ez, mint egy nagy ünneplő család. Akik szervezték, tudják, hogy kitágult világunkban minél több nemzet mentalitását, hagyományát ismerjük meg, annál jobban fognak erősödni az Európai emberi, nemzeti közösségek és van mit tanulnunk egymástól.
Az előadások után következett az együttműködési szerződések aláírása az olasz, a cseh, a magyar és az erdélyi testvér községekkel. A cseh polgármester Radek Klika, az olasz Antonio Caselli, a romániai erdélyi Szőcs László, a nógrádsipeki polgármester helyettes Szita Eőrs, a mohorai Gulyás Géza, a verőcei Grauszmann György polgármester urak egymás után írták alá a testvéri együttműködést. Befejezésként az olasz polgármester követte a példámat, ő is és a többi olasz vendég is dalra fakadt. Vidám, olaszoktól megszokott temperamentumos dalt énekeltek, amelyre még táncolni is lehetett volna.
Befejezésként következett az ünnepi ebéd, ahol kötetlenül lehetett beszélgetni, ha tudott az ember fia, lánya olaszul és csehül. Én és az egyik előadó társam a nógrádsipeki vendégekkel beszélgettünk, kicserélve gondolatainkat, észrevételeinket a világról. Közben elgondolkoztam Wass Albert mondásán:”Tiszteld őseidet, mert rajtuk keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát!” Aki nem tiszteli elődei hagyományait, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki balgán szétszórja öröklött kincseit és semmit sem hagy az utódaira. Az utódok gyökerek nélkül fognak felnőni, amely elhaláshoz a palócság eltűnéséhez vezethet a Felvidéken. Gyökér nélkül a növény is elpusztul, hát még az ember. Ne adja az Isten, hogy a palóc magyarok hulló tulipántok legyenek! Tegyünk érte, hogy ne így legyen!
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
