– Hogyan látja az elmúlt év Magyarországát?
– Az életünk igen összetett. Tele van pozitív és negatív élményekkel egyaránt. Nyilvánvalóan rengeteg örömteli esemény történt 2008-ban is családjainkban, ismeretségi körünkben, azonban sajnos társadalmi szinten megannyi szomorúságot látok. Ennek része a gazdasági válság egyre inkább megmutatkozó hatása, az elbocsátások komoly mérete, amely megannyi ember életét keseríti meg.
Személy szerint nagy boldogságot jelentett nekem a Biblia éve kapcsán az a sok rendezvény, amelyet egyházmegyei szinten, szűkebb környezetemben rendezhettünk, s az egyházmegyei ünnepek is jóleső érzéssel töltöttek el, különösen, amikor azt láttam, hogy Isten hívó hangja sokakban visszhangra talál és ezekben az emberekben mélyül a lelki igényesség, elkötelezettség. Ugyanakkor nagy fájdalmam, hogy a fiatalok lelki gondozása és a családok pasztorációja nem kap annyi figyelmet, mint amennyi szükség volna.
– Idén közelebb került-e Magyarország a lelki békéhez? Jó úton haladunk-e afelé?
– Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon beteg a magyar társadalom – és ennek egyáltalán nem csak a gazdasági válság az oka. Hazánkban olyan hatalmas méreteket öltő morális válság van, amelyből mindenképpen jó lenne kilábalni. Ez a probléma az ország vezetőinek magatartására vezethető vissza. A korrupció, a következetlenség és nem utolsó sorban a sok hazugság megtette a hatását: sokan felmentve érzik magukat bűnös cselekedeteik elkövetésekor, mondván, ha vezetőink ezt teszik, akkor nekünk miért ne szabadna…?! Ennek feloldása lehetne, ha politikusaink (is) erkölcsi magasságot képviselnének, s ez lassan kifejtené hatását minden állampolgárra. Úgy gondolom, a gazdasági válságon könnyebben túltesszük majd magunkat, mint az erkölcsi sekélyességen.
– Hogyan változtak az elmúlt évben a magyar családok, gyermekek helyzete, kilátásai?
– E tekintetben is rosszabb a helyzet, mint korábban volt. Az elszegényedés, a házasság és a család intézménye elleni támadások, identitásának kikezdése komolyan meggyengítette a pozíciókat. A részben ezekből fakadó alacsonyabb gyermekvállalási kedv is a nemzet fennmaradásának kérdését veti fel. Sajnos – egyszerűen szólva – az élet is drágább lett, amely megannyi családot – különösen nagycsaládot – igen súlyos helyzetbe hozott.
– Van-e, lesz-e hatása a gazdasági világválságnak a magyar emberek lelkére?
– Azt kell mondanom, hogy a magyarok egyszerűen nincsenek tisztában a gazdasági problémák hatásaival. Több külföldön élő ismerősömtől tudom, hogy ott a kormányzat komoly energiákat fordít arra, hogy a lakosságot figyelmeztesse és megfontoltabb pénzköltésre ösztönözze. Ez nálunk nem történt meg, ezért látjuk azt a karácsonyi bevásárlásokkor, hogy az semmivel sem visszafogottabb, mint a korábbi években volt, szemben a nyugat-európai példákkal, ahol komoly fogyasztás-visszaesést produkált a felvilágosító kampány, amely takarékosságra intett mindenkit.
Érdekes módon a gazdasági válságnak két lelki vonatkozását figyeltem meg, mint lelkipásztor. Egyrészt sokan az Isten elleni lázadásban fejezik ki dühüket a nehéz helyzettel kapcsolatban, holott tudnunk kellene, hogy Jézus nem büntet minket így, ezt csupán az emberi gonoszság és gyarlóság következménye. Másfelől azonban olyan reakciókat is tapasztalok, hogy éppen a kilátástalannak tűnő helyzet miatt fordulnak Isten felé a politikából-, gazdaságból kiábrándult emberek.
– Nehéz évre számít 2009-ben? Mire kell figyelnünk?
– Mindenképpen nehéz gazdasági év elé nézünk, amely sokaknak gondokkal teli lelki időszakot is hoz magával. Arra kell törekednünk, hogy még inkább odafigyeljünk egymásra, s ne hagyjuk, hogy a kétségbeesés úrrá legyen rajtunk! Nem szabad elveszítenünk a reményt és engednünk a kísértésnek! Lelkünkben megtisztulva kell fáradoznunk egy testvériesebb világ megteremtésén, ahol már nincs korrupció és ügyeskedés sem.
Budai Hírlap